Közép-Ázsia egy rendkívül komplex régió, számos kockázati faktorral. Ide tartoznak: az Üzbegisztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán közötti megoldatlan határkérdések, a bonyolult etnikumközi kapcsolatok, a növekvő víz- és termőföld hiány, a vallási szélsőségek jelenléte, a kábítószer kereskedelem és a szociális ellátás rendkívül alacsony szintje. Nem véletlen, hogy Oroszország geopolitikailag a térséget saját „lágy altestének” tekinti.
A térséget negatívan befolyásolta az 1996 és 2001 között működő első Talibán kormány radikális iszlamista ideológiája. Márpedig idén a második Talibán kormánnyal könnyen feltépődhetnek a régi sebek. A megnövekedett menekülthullámnak, a radikális ideológia újjáéledésének és a gazdasági veszteségeknek már van precedense.
A régió az atrocitásoknak és a terrorizmusnak egy sötét korszakát élte át az első Talibán kormány korszaka alatt, különösen a Fergana-völgyben. Ezért is futkosott a hideg a térségbeli fővárosok kormányainak a hátán, amikor három hete az Al-Kaida jemeni csoportja gratulált a Talibán hatalomátvételéhez és a dzsihád folytatására szólított fel.
A menekültek ügye
A Talibán mostani hatalomátvétele miatt már több ezer menekült Tádzsikisztánba és Üzbegisztánba. Ez a tömeges exodus megterheli az egészségügyi és biztonsági személyzetet – különösen a COVID-járvány idején –, amely könnyen erőszakhoz vezethet egy olyan régióban, ahol egyébként is számos etnikum-közi és kulturális feszültséggócokat találunk. Komoly az aggodalom a régiós fővárosokban, hogy a Talibán militánsai menekültnek álcázva jutnak be Közép-Ázsiába és terjeszthetik a radikális ideológiát.
Oroszország pontosan ezzel az érveléssel határolódott el afgán menekültek fogadásától. Türkmenisztán még a türkmén etnikumúakat sem fogadja Afganisztánból. Kazahsztán több tízezer menekültet akart fogadni, de akkora volt a közfelháborodás, hogy a kormány gyorsan kifarolt eredeti terveiből.
A radikalizáció és a terror menedékhelyei
Az első Talibán kormány idején a mudzsahedin ideológiája gyorsan terjedt a térségben. 2001-es bukásuk után pedig az ujgur (East Turkestan Islamic Movement, ETIM), az üzbég (Islamic Movement of Uzbekistan, IMU) és a tádzsik (Islamic Movement of Tajikistan, IMT) iszlamisták a Talibánnal vállvetve harcoltak az NATO csapatok ellen. Többen szövetkeztek az iraki és szír radikálisokkal (Islamic State of Iraq and Syria, ISIS) és az Al-Kaidával is. Márpedig egy idei ENSz jelentés szerint a Talibán jelenleg is fenntartja kapcsolatait az Al-Kaidával.
Drogkereskedelem
Moszkva ígéretet csikart ki a Talibánból, hogy az felhagy a drogtermeléssel Afganisztánban. Az még nyitott kérdés, hogy ezt a könnyelműnek látszó ígéretet a Talibán a nemzetközi elismeréshez vezető lépcsőnek tekintette-e? Hiszen az első kormány idején az illegális drogkereskedelem a Talibán rezsim kulcsfontosságú bevételi forrása volt. Hagyományosan a legélénkebb csempészet a tádzsik határon keresztül történik, amely önmagában megfelel az afgán GDP 30 százalékának.
Gazdasági kapcsolatok
Az még nem világos, hogy a térség országai miképp állnak a Talibánnal folytatandó kereskedelem kérdéséhez. Türkmenisztán és Üzbegisztán Kína partnerországai az Új Selyemút (BRI) gigaprojektben. Peking most ki akarja terjeszteni a BRI befolyását Afganisztánra és be akar fektetni az ottani infrastrukturális és energiaszektorba.
Kabul és a közép-ázsiai fővárosok stabilitása előfeltétele annak, hogy folytatódjanak a befektetések olyan óriási projektekbe, mint a Közép Ázsia-Dél Ázsia Áramátviteli Projekt (CASA 1000), a Türkmenisztán-Afganisztán-Pakisztán Áramösszekötő Projekt (TAP) és a Türkmenisztán-Afganisztán-Pakisztán-India Gázvezeték Projekt (TAPI).
A játszma elkezdődött
Szembesülve az elkerülhetetlennel, Üzbegisztán és Türkmenisztán kormányaenyhítette a kommunikációját a Talibánnal szemben annak hatalomra kerülése után. Mindkét ország nyitva hagyta konzuli irodáit Kabulban Mazarban és a Heratban és „barátságukról, valamint jószomszédságukról” biztosították a Talibánokat.
Tádzsikisztán viszont nem volt ennyire udvarias. Emomali Rahmon elnök nem hajlandó kommunikálni a Talibánnal és figyelmeztetett, hogy Dushanbe nem fogja elismerni a Talibán kormányt, ha a tádzsik és egyéb etnikumúak érdekeit aláássa. Korábbi becslések szerint a tádzsik etnikumúak Afganisztán lakosságának 27 százalékát teszik ki. Az elnök leszögezte a pakisztáni külügyminiszternek, hogy „nem ismerjük el az önkényuralmi afgán kormányt”.
A kisbefektetőkre lő a nagybank. 
