Közép-Ázsia egy rendkívül komplex régió, számos kockázati faktorral. Ide tartoznak: az Üzbegisztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán közötti megoldatlan határkérdések, a bonyolult etnikumközi kapcsolatok, a növekvő víz- és termőföld hiány, a vallási szélsőségek jelenléte, a kábítószer kereskedelem és a szociális ellátás rendkívül alacsony szintje. Nem véletlen, hogy Oroszország geopolitikailag a térséget saját „lágy altestének” tekinti.
A térséget negatívan befolyásolta az 1996 és 2001 között működő első Talibán kormány radikális iszlamista ideológiája. Márpedig idén a második Talibán kormánnyal könnyen feltépődhetnek a régi sebek. A megnövekedett menekülthullámnak, a radikális ideológia újjáéledésének és a gazdasági veszteségeknek már van precedense.
A régió az atrocitásoknak és a terrorizmusnak egy sötét korszakát élte át az első Talibán kormány korszaka alatt, különösen a Fergana-völgyben. Ezért is futkosott a hideg a térségbeli fővárosok kormányainak a hátán, amikor három hete az Al-Kaida jemeni csoportja gratulált a Talibán hatalomátvételéhez és a dzsihád folytatására szólított fel.
A menekültek ügye
A Talibán mostani hatalomátvétele miatt már több ezer menekült Tádzsikisztánba és Üzbegisztánba. Ez a tömeges exodus megterheli az egészségügyi és biztonsági személyzetet – különösen a COVID-járvány idején –, amely könnyen erőszakhoz vezethet egy olyan régióban, ahol egyébként is számos etnikum-közi és kulturális feszültséggócokat találunk. Komoly az aggodalom a régiós fővárosokban, hogy a Talibán militánsai menekültnek álcázva jutnak be Közép-Ázsiába és terjeszthetik a radikális ideológiát.
Oroszország pontosan ezzel az érveléssel határolódott el afgán menekültek fogadásától. Türkmenisztán még a türkmén etnikumúakat sem fogadja Afganisztánból. Kazahsztán több tízezer menekültet akart fogadni, de akkora volt a közfelháborodás, hogy a kormány gyorsan kifarolt eredeti terveiből.
A radikalizáció és a terror menedékhelyei
Az első Talibán kormány idején a mudzsahedin ideológiája gyorsan terjedt a térségben. 2001-es bukásuk után pedig az ujgur (East Turkestan Islamic Movement, ETIM), az üzbég (Islamic Movement of Uzbekistan, IMU) és a tádzsik (Islamic Movement of Tajikistan, IMT) iszlamisták a Talibánnal vállvetve harcoltak az NATO csapatok ellen. Többen szövetkeztek az iraki és szír radikálisokkal (Islamic State of Iraq and Syria, ISIS) és az Al-Kaidával is. Márpedig egy idei ENSz jelentés szerint a Talibán jelenleg is fenntartja kapcsolatait az Al-Kaidával.
Drogkereskedelem
Moszkva ígéretet csikart ki a Talibánból, hogy az felhagy a drogtermeléssel Afganisztánban. Az még nyitott kérdés, hogy ezt a könnyelműnek látszó ígéretet a Talibán a nemzetközi elismeréshez vezető lépcsőnek tekintette-e? Hiszen az első kormány idején az illegális drogkereskedelem a Talibán rezsim kulcsfontosságú bevételi forrása volt. Hagyományosan a legélénkebb csempészet a tádzsik határon keresztül történik, amely önmagában megfelel az afgán GDP 30 százalékának.
Gazdasági kapcsolatok
Az még nem világos, hogy a térség országai miképp állnak a Talibánnal folytatandó kereskedelem kérdéséhez. Türkmenisztán és Üzbegisztán Kína partnerországai az Új Selyemút (BRI) gigaprojektben. Peking most ki akarja terjeszteni a BRI befolyását Afganisztánra és be akar fektetni az ottani infrastrukturális és energiaszektorba.
Kabul és a közép-ázsiai fővárosok stabilitása előfeltétele annak, hogy folytatódjanak a befektetések olyan óriási projektekbe, mint a Közép Ázsia-Dél Ázsia Áramátviteli Projekt (CASA 1000), a Türkmenisztán-Afganisztán-Pakisztán Áramösszekötő Projekt (TAP) és a Türkmenisztán-Afganisztán-Pakisztán-India Gázvezeték Projekt (TAPI).
A játszma elkezdődött
Szembesülve az elkerülhetetlennel, Üzbegisztán és Türkmenisztán kormányaenyhítette a kommunikációját a Talibánnal szemben annak hatalomra kerülése után. Mindkét ország nyitva hagyta konzuli irodáit Kabulban Mazarban és a Heratban és „barátságukról, valamint jószomszédságukról” biztosították a Talibánokat.
Tádzsikisztán viszont nem volt ennyire udvarias. Emomali Rahmon elnök nem hajlandó kommunikálni a Talibánnal és figyelmeztetett, hogy Dushanbe nem fogja elismerni a Talibán kormányt, ha a tádzsik és egyéb etnikumúak érdekeit aláássa. Korábbi becslések szerint a tádzsik etnikumúak Afganisztán lakosságának 27 százalékát teszik ki. Az elnök leszögezte a pakisztáni külügyminiszternek, hogy „nem ismerjük el az önkényuralmi afgán kormányt”.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
További szankciókat és különvámokat helyezett kilátásba Oroszország ellen, amennyiben nem sikerül megállapodni az ukrajnai háború lezárásáról a közeljövőben. 
