Raghuram Rajan, a Nemzetközi Valutaalap kutatási részlegének volt irányítója, az indiai miniszterelnök jelenlegi gazdasági tanácsadója az alapblognak adott interjúban elmondta: természetesen nem állítja, hogy a hitelminősítők és az IMF nem követtek el hibákat. Azonban abszurdnak tartja az IMF démonizálását, mivel a Valutaalap száznál is több kormány, ország közös tulajdona - a szakember elfogadhatatlannak tartja, hogy egyes tulajdonosok, azaz a nemzeti kormányok úgy tekintenek saját tulajdonukra, mint valamiféle ellenségre.
A professzor szerint az IMF-et a lehető legkönnyebb bűnbaknak beállítani a különböző államok polgárai előtt, mert a Valutaalapról elhitethető, hogy nincs semmi köze az adott nemzethez, mintha az valahol – nagyon távol egy-egy országtól – egy-egy nemzet, kormány, ország elleni összeesküvők titkos műhelyeként ténykedne.
A hibák beismerése helyett az IMF ellen fordulnak a kormányok
Az IMF-et érintő vádakra, mely szerint diktátumot fogalmaz meg és beleavatkozik független országok belügyeibe, a professzor úgy reagált, hogy gyenge országok fordulnak az IMF-hez segítségért, azok akik gyengén kormányoztak és hibákat követtek el, és ezek következményeként már nem tudják magukat a piacról finanszírozni. A professzor szerint a kormányok azonban nem ismerik be hibáikat és igazságtalan küzdelembe kezdenek az IMF ellen, úgy tesznek mintha valakik kívülről belekényszerítették volna őket az IMF „csapdájába” és a végén kénytelenek elfogadni ezeknek az IMF-en keresztül közvetített diktátumát. Az IMF-től való segítségkérés igazi oka véleménye szerint az, hogy a kormánnyal szemben megszűnőben van a piaci bizalom, amely a kormányzati hibákkal függ össze.
A professzor javasolta elsőként a világ mérvadó közgazdászai közül az IMF bevetését az európai mentésbe, elsősorban azért, mert az IMF-be befolyt pénzek sorsa és útja a legátláthatóbb, a legjobban követhető. Kína vagy az Egyesült Államok, Brazília vagy India egyaránt akkor mer csak hozzájárulni az euróválság megoldásához, ha tudja, hogy a megmozdított pénzei nem fognak elveszni.
A professzor szerint az eurózónán segítő országok esetében nem kell semmiféle hátsó szándékra gondolni, csupán csak arra, hogy a döntéshozók tudják, hogy minden ország ki van szolgáltatva egymásnak, és tudják, hogy saját országaik jóléte, saját gazdasági növekedésük, saját pénzügyeik ezernyi szállal kötődnek az úgymond konkurens országokéhoz. Ezért vállalkoznak ezek az országok az IMF feltőkésítésére, hogy az európai államkötvényeket vásárolhasson.
Euróválság: globális problémához globális megoldás kell
Az eurózóna problémái túl hatalmasak ahhoz, hogy a tagállamoknak kelljen egyedül megküzdeni velük - véli a professzor. Véleménye szerint ez egy globális probléma, ami globális megoldásért kiált, és ehhez egyetlen ilyen küzdelembe állítható globális intézmény létezik: az IMF.
A professzor véleménye szerint minél tovább húzzák az uniós intézményi reformokat, annál nagyobb a valószínűsége egyes nemzetállamok csődjének, bankok bedőlésének, és azok következtében az eurózóna, az Európai Unió összeomlásának.
Európa egysége a fontos
Amíg azonban a szükséges reformok megszületnek, kapóra jön az IMF, ugyanis azt saját közvéleményük számára amolyan külső finanszírozóként tudják „eladni” az országok, amely nem a saját országaik adófizető polgárainak pénzéből ment drámaian eladósodott országokat.
A professzor véleménye szerint sikerülni fog az IMF-et integráló gigantikus eurómentő akció, azonban nem biztos abban, hogy minden jelenlegi tagállam tagja marad az euróövezetnek. Az Európai Unió és az eurózóna iránti piaci bizalom visszaszerzése a leglényegesebb kihívás, ennek csak úgy lehet megfelelni, ha az európai nemzetállamok vezetői mostantól ugyanazon hangon szólalnak meg. A professzor szerint mindenkinek áldozatot kell hoznia - idézte Mario Monti szavait: "Európa egysége a fontos, a pénzügyi, politikai összefogásnak kell alárendelni mindent. Anélkül mindenki szenvedni fog Európában."
