Nagyon árulkodó adatok jelentek meg a nyugdíjakról az Állami Számvevőszék jelentésében, amit a 2019-es költségvetés végrehajtásáról szóló zárszámadási törvényjavaslathoz csatoltak. Ebből világosan kiderül, hogyan térítik el az új nyugdíjasok járandóságai az egy főre jutó ellátásokat. Ennek oka pedig az induló nyugdíjak egyre magasabb összege, ami mind nagyobb differenciát okoz az idősek között.
Az ÁSZ jelentésében a következő megállapítás szerepel:
A nyugdíjban, nyugdíjszerű ellátásban részesülők száma évek óta csökken (2017-2020. január közt közel 3 százalékkal), ez idő alatt a teljes havi ellátás átlagos összege 15,6 százalékkal emelkedett.
Ez a nyugdíjak összegét tekintve azt jelenti, hogy míg 2017. januárjában a teljes ellátás havi átlaga 112 005 forint volt, addig 2020. januárjában 129 444 forint.
Visszaszámolva a vizsgált időszak nyugdíjemeléseivel (figyelembe véve az évközi emeléseket is, amelyekre a tervezettnél magasabb infláció miatt volt szükség), azt kapjuk, hogy az ÁSZ jelentésében közöltnél alacsonyabb összeg jön ki 2020. januárjára. (A teljes ellátás ebben az esetben vélhetően az öregségi ellátást fedi.)
Ebben a három évben az alábbi - a későbbi nyugdíjba beépülő - emeléseket hajtották végre (értelemszerűen nem soroljuk ide a prémiumot, vagy az Erzsébet-, illetve rezsiutalványok értékét, mert azok egyszeri kifizetések voltak):
- 2017 november: 0,8 százalék
- 2018 január: 3 százalék
- 2019 január: 2,7 százalék
- 2019 november: 0,7 százalék
- 2020 január: 2,8 százalék
Ezek és a 2017. januári havi átlag szorzata 123 631 forintot ad ki 2020 januárjára. Az ÁSZ jelentésében viszont 129 444 forint szerepel utóbbi időpontra. A különbözet 5813 forint: ennyivel volt tehát magasabb az idén év eleji nyugdíj átlaga, mint ami az emelésekből adódna.
Erre pedig csak az lehet a magyarázat, hogy az időközben nyugdíjassá válók induló ellátásának összege húzza fel az átlagot. Mint arra laptársunk is többször rámutatott, az elmúlt évek intenzív béremelései sokkal jobb helyzetbe hozták a most nyugdíjba vonulókat, mert a járandóságuk kiszámításakor magasabb béralapról indulhattak, mint az aktív éveiket korábban befejezők.
Fontos részletekkel szolgál továbbá a nyugdíjasok számának alakulását bemutató adatsor is.
E szerint az elmúlt években csökkent a nyugdíjban, nyugdíjszerű ellátásban részesülők száma. Holott rendre azt halljuk, hogy a magyar korfa a társadalom öregedését mutatja, egyre több inaktív embert kell eltartania egyre kevesebb aktívnak, ami a nem túl távoli jövőben elviselhetetlen terhet fog rakni a nyugdíjrendszerre.
Természetesen a fent leírt folyamat létezik, valóban eltolódik az idősebbek felé a lakosság korátlaga. Ám figyelembe kell venni, hogy ezekben az években érvényesült a nyugdíjkorhatár szakaszos emelésének hatása: az 1951 után születetteknél a korhatár 62 évről folyamatosan emelkedett, emelkedik 65 évre. Ez a hatás bizonyosan érvényesül a nyugdíjmegállapítások alakulásában a mostani években, mérsékelve a nyugellátásra jogosultak számának emelkedését. Ám amint kifut a korhatáremelési intézkedés hatálya - és ettől már nem járunk messze - , akkortól már ezekben a számokban is látványosabban meg fog jelenni a demográfia felborulása.
A jelentés természetesen kitér a Nyugdíjbiztosítási Alap 2019-es gazdálkodására is. A beszámoló szerint az alap működési kiadásainak 99,8 százalékát fordították nyugellátásokra, ami a tervezetthez képest 57,5 milliárd forinttal lett nagyobb. Így végül az év során összesen 3 502,3 milliárd forintot költöttek erre a célra. Az eltérést az évközi emelések, valamint a nyugdíjprémiumra terven felül kifizetett összegek okozták. Mint a jelentés felhívja a figyelmet, a nyugdíjakat 2019. januárban 2,7 százalékkal emelték - ekkora inflációval számolt a kormány - , ám a tényadatok ismeretében novemberben újabb 0,7 százalékos emelésre került sor. Mivel a novemberi korrekcióval a tervezés során nem számoltak, így az hozzájárult a kiadások túlteljesüléséhez.
A Nyugdíjbiztosítási Alap összességében 127,6 milliárd forintos hiánnyal zárta a 2019-es évet.
De úgy tűnik, könnyen kijátszható a szabály. 
