Visszalopakodó euróválság
Az októberi piacok volatilitása meglepő gyorsasággal hozta újra a befektetők célkeresztjébe a dél-európai országokat és az utóbbi időben feledésbe merült gyengeségeiket. Újonnan láthatóvá vált pillanatok alatt az euróövezet észak-déli törésvonala. Ami viszont most teljesen új ebben a négy éve kibontakozott mediterrán válságban, hogy Franciaország teljes jogú tagságot szerzett a déli, csöppet sem irigylésre méltó csoportban.
Nem meglepő a piac reakciója a reformképtelenségre és a politikai diszfunkcionalitásra, amelyet a franciák François Hollande vezetése alatt az utóbbi időszakban bemutattak.
Francia 10 éves államkötvényhozam spread-je a német Bund-hoz viszonyítva
Észak pénzén pörgetnék fel a gazdaságot
Emellett a franciáknak és új harcostársuknak, az olaszoknak, a napokban Brüsszellel is meggyűlik a baja. A héten kell ugyanis benyújtaniuk a 2015-ös költségvetési tervezetüket az Európai Bizottsághoz előzetes elfogadtatásra és az előjelek cseppet sem kecsegtetők.
Ahelyett, hogy komoly vágásokat iktatnának be a 3 százalékos deficitcél elérése érdekében, a két ország még többet szeretne költeni és invesztálni – természetesen megint az északi tagállamok pénzéből -, hogy fölkurblizzák saját, stagnáló gazdaságaikat. Brüsszelnek szándékában áll az eddig megismert részletek alapján a két tervezetet visszadobni és a legfrissebb értesülések szerint Párizs keményebb kritikákra számíthat, mint Róma.
Merkel leszállt a magas lóról
Valójában két éven belül ez már a második eset, hogy a franciák képtelenek tartani deficitcéljaikat. Hollande 2012 májusában történt megválasztásakor Róma felé nyújtotta ki a kezét, Angela Merkel, német kancellár pedig London irányába nyitott. A brit belpolitika növekvő euroszkepticizmusa azonban nem tette lehetővé a német kancellárnak egy stabil, EU-párti, prudens északi tengely kiépítését.
Merkel viszont érthető módon nem akar egyedül maradni a kontinensen és most ráadásul a német gazdaság is leállt. Ezért most hajlandónak mutatkozik Párizs támogatására, ha nem veszélyeztetik a Stabilitási Paktum hitelességét és hajlandók bizonyos strukturális reformok végrehajtására. Franciaország végül is az euróövezet második legnagyobb gazdasága.
Hollande szorult politikai helyzete valahol Merkel számára is figyelmezető jel és érezhetően visszavett az utóbbi időszakban az arroganciájából és leszállt a magas lóról. Ha túlságosan kemény lesz ugyanis a francia elnökkel, elveszítheti európai támogatóit és olyan, nyíltan németellenes politikusokkal találhatja szembe magát délen, mint Marine Le Pen, Arnaud Montebourg és Silvio Berlusconi.
Az amerikai diplomácia magas szinten képviselteti magát. 
