A tartós sérülést elszenvedő orosz háborús veteránok 54 százaléka veszíti el valamelyik végtagját – idézte a Moscow Times a moszkvai munkaügyi minisztérium adatait. Még az orosz hatóságok is úgy látják, hogy helyzetük kezelése jelentős problémát jelent. A súlyos sérüléseket elszenvedett katonákról az Anyaföld Védelmezői Alapítvány hivatott gondoskodni.
Fotó: MTI/EPA/Orosz védelmi minisztérium
Ezt a szervezetet 2023-ban hozták létre elnöki dekrétummal. Az élére Anna Civiljovát a védelmi miniszter helyettesét nevezték ki, aki Vlagymir Putyin, Oroszország államfőjének unokahúga. Az alapítvány 2025- re egyebek mellett olyan PR-kampányt tervez, amelyben a mozgássérültté vált veteránokat hősökként mutatják be.
Azt kommunikálják, hogy fontos tagjai a társadalomnak. A közösségi médiában az alapítvány arról posztol sztorikat, hogyan kaptak művégtagokat a megcsonkított katonák a segítségével, de veteránok rokonai késlekedő műtétekről és kártérítésekről számolnak be. A mozgássérült katonák beilleszkedése a társadalomban messze nem zökkenőmentes. Az egyenruhás műlábon járó utasoktól sokan elhúzódnak a buszokon.
Amíg tart a magas zsold, nincs gond, után elveszettek lesznek a veteránok
A tartós sérülést elszenvedett orosz katonák egy-hárommillió rubel (4,3-12,9 millió forint) egyszeri kártérítésre jogosultak. Ezen belül a lábukat vagy karjukat elvesztők a felső határt kapják. Kezelésük alatt jó ellátásban részesülnek és megkapják a korábbi zsoldjukat. Ha azonban ezután a hadseregben helyezkednek el adminisztrációs és hadtápbeosztásokban, vége a magas fizetésnek. A korábbi 250-300 ezer rubeles (1,1-1.3 millió forint) havi fix helyett 40-70 ezerre (172-301 ezer forint) számíthatnak. A másik lehetőség, hogy leszerelnek, és a polgári életben próbálnak elhelyezkedni. Civiljova elmondása szerint a végtagjukat elvesztő katonák rehabilitációjának egyik legjobb lehetőségét a sportban látják. Külön versenyeket szerveznek a veteránoknak, akik felkészülésében paralimpiai sportolók segítenek. Ennek ellenére a súlyosan sérült veteránokkal foglalkozó civilek úgy látják, hogy a mozgássérültté vált emberek elhagyatottnak érzik magukat.
Olyanokról van szó, akik jelentős része önkéntesként csatlakozott a hadsereghez. A jó fizetés mellett azért vállalta a harcot az ukrajnai fronton, mert eleve nem igazán találta a helyét a társadalomban. Amíg magas a jövedelme, addig ezt költi az elektronikai cikkektől az autóig, mindenre, ami korábban elérhetetlen volt számára. Ha viszont nem jön a pénz, nem tudja mihez kezdjen magával.
És még nincs vége a kereskedésnek. 
