Nemigen múlik el olyan hét, hogy ne látna napvilágot elemzés Németországban a társadalom vészes elöregedéséről, a népesség csökkenéséről, a jövőbeli gazdasági növekedés, jólét, nyugdíjkifizetések, egészségügy stb. veszélybe kerüléséről. „Demográfiai csapda”, „demográfiai katasztrófa”, „öregedés-cunami”, az ilyen kifejezések mindennaposak. (Például itt.)
Felettébb ajánlatos nekünk is odafigyelni a vitára, mert Magyarország hasonló cipőben jár – az 1,4 százalék körüli termékenységi ráta majdnem megegyezik a két országban. Csak nálunk még rosszabb a helyzet, hiszen Németországgal ellentétben nem bevándorlás, hanem kivándorlás tapasztalható.
Ne aggódj, alkalmazkodj!
Az aggodalmakat úgy foglalhatjuk össze röviden, hogy a kevés gyerek miatt kevesebb lesz a jövőben a dolgozó, miközben a nyugdíjasok száma folyton növekszik. Így egyre több embert kell eltartania egyre kevesebb munkaerőnek, ami csak magasabb járulékok vagy adók, vagy alacsonyabb nyugdíjak mellett lehetséges. (A túlzott közterhek viszont akár a munkaképes korúak elvándorlását is okozhatják más országokba, sőt kontinensekre.)
Most jött egy „sztár-közgazdásznak” nevezett professzor, és a feje tetejére állította a dolgokat. Az N-tv.de portálon olvasható interjúban azt mondja, pánikra semmi ok, az elöregedésnek is lehetnek előnyei, meg is változhat ez a helyzet, de ha mást nem, legalábbis együtt lehet élni vele. Az aggódás helyett inkább alkalmazkodjunk a változásokhoz, hogy csökkenő és öregedő lakosság mellett is javuljanak az életkörülmények.
A menekültek nem szoroznak
Egyrészt azt mondja, hogy a gyerekszám lehet, hogy alacsony marad, de az is lehetséges, hogy közép- és hosszú távon ez meg fog változni. Azután Németországba bevándorlás van. (A menekülteken túl főleg Kelet-Európából, így Magyarországról is – tehetjük hozzá.)
Ami a menekülteket illeti, sem pozitív, sem negatív irányba nem tulajdonít nekik túl nagy jelentőséget a professzor. Egyrészt egymillió menekült a 82 milliós lakossághoz képest valamivel több, mint egy százalék, kevés a súlyuk. Másrészt utal arra, hogy a menekültek közül sokan úgyis el fognak menni. (Erre tapasztalat a délszláv háború a kilencvenes években, az akkor érkezettek nagy része is hazament a béke idején, jelentős részben önként. Utal erre közvélemény-kutatás is, amit a szír menekültek körében végeztek, és többségük leginkább haza vágyott - itt írtunk erről.)
Kevesebb ember, több hatékonyság
A migráció nem okozza a jóléti állam problémáit, és nem is jelent azokra alapvető megoldást – mondja a közgazdász. De szerinte egyenesen jó az, ha kevesebben leszünk, közgazdasági megfontolásokból. Ha kevesebben vagyunk, akkor egy emberre nagyobb felhalmozott tőkeállomány (capital stock) jut, több gép, infrastruktúra, út, kórház, park.
Több lesz a hely, kevesebb a dugó, több a széles sávú internet egy főre jutó kapacitása, ha kevesebben jutnak rá – mondja. Ezzel az egyes emberek termelékenysége javul, ez kompenzálhatja a csökkenő lakosságot. Németország a kevesebb, de jobban élő ember országa lehet. (A cikk nem említi, de a kevesebb ember lehet, hogy a környezetet is kevésbé terheli, kíméli bolygónkat, bár ez a jóléttől és a fogyasztási szokásoktól is függ - a szerk.)
De ki fog itt dolgozni?
De ki fog dolgozni, ki fogja eltartani a nyugdíjasokat, az egész jóléti államot? A közgazdász szerint ehhez emelni kell a nyugdíjkorhatárt, így egyszerre lesz kevesebb a nyugdíjjogosult és több a befizető. (Ezen kívül azt is írják, hogy a járulékok helyett adókból kell finanszírozni a nyugdíjrendszert, és megemlítik a feltétel nélküli alapjövedelem témáját is.) (Plusz előny: kardiológusunk szerint aki nyugdíj után is dolgozik, aktív marad, tovább él.)
A professzor szerint meglepően sokan alábecsülik az automatizálás és a digitalizálás hatásait is, azaz a munkaerő-megtakarítással járó technikai fejlődést. Mozdonyvezetőket cserélnek automatákra, buszsofőröket önjáró rendszerekre, mindez azt jelenti, hogy kevesebb munkaerőre lesz szükség és a termelékenység nő. Leegyszerűsítve: kevesebb ember több tőkével nagyobb jólétet fog előállítani.
|
Az a fránya termelékenység – miért is keresünk kevesebbet? A termelékenységet gyakran emlegetik, mint az alacsony magyar bérek fő okát. A termelékenységre több definíció létezik, de ehelyett nézzük meg gyakorlati oldalról. Ha adunk egy embernek egy kőbaltát, hogy vágjon ki egy fát, valószínűleg egész nap ellesz vele, mondjuk tíz órán keresztül. Tíz óra alatt egy fa, az 0,1 fa/óra termelékenység. Ha egy bronzbaltával két fát tud kivágni tíz óra alatt, akkor 0,2 fa/óra lesz a termelékenysége. Ha egy acélfejszét kap, és négy fát vág ki, akkor 0,4. Ha motorfűrésszel áll neki, és húsz fát dönt ki, akkor 2/óra. Ma már vannak olyan modern fanyűvő szörnyetegek, pardon, hidraulikus fakitermelő gépek, amelyek percek alatt nemcsak kivágnak, de le is gallyaznak és fel is darabolnak egy fát. Ezek hatékonysága talán 10-20-30 per óra is lehet (ha a gallyazástól eltekintünk). Eközben a kőbaltástól a fanyűvő gép kezelőjéig mindegyik munkás ugyanúgy beleadott apait-anyait a munkába. Óriási különbségek lehetnek tehát a gépesítés mértékétől függően – és valószínűleg ezért keresik a magyar dolgozók töredékét annak, mint nyugat-európai társaik, annak ellenére, hogy statisztikailag még többet is dolgoznak. |
Kanadában elsőként egy Manitoba tartománybeli embernél mutatták ki az mpox, leánykori nevén majomhimlő fertőzést. 
