Kisebb-nagyobb vonakodások, illetve az orosz energiahordozók importjának megtiltása körüli viták ellenére az Európai Unió államai tulajdonképpen sikeresen tömörültek az ukrajnai háború kapcsán egységes frontba Oroszország ellen. Kemény gazdasági szankciók sújtják Oroszországot, miközben dőlnek a fegyverszállítmányok Ukrajnába. A fronton azonban az orosz oldalon is vannak európai eszközök, sőt halálos fegyverek is.
Köztük több százmillió euró értékben olyanok, amelyeket már a korábbi, 2014-ben, a Krím-félsziget megszállása nyomán bevezetett fegyverembargó után szállítottak le európai országok Oroszországnak, és most ukrán civilek és katonák meggyilkolásához használják őket. Az Investigate Europe (IE) cikke szerint 2015 és 2020 között az EU legalább tíz tagállama legalább 346 millió euró értékben exportált fegyvereket Oroszországba.
Hogyan lehetséges ez? A 2014-ben kihirdetett, a fegyverembargót is tartalmazó határozat látszólag elég egyértelműen fogalmaz:
„(10) A tagállamoknak ezen túlmenően meg kell tiltaniuk a fegyverek és mindenfajta kapcsolódó hadianyag Oroszország irányába történő értékesítését, szállítását, transzferét és kivitelét. Meg kell továbbá tiltani a fegyverek és mindenfajta kapcsolódó hadianyag Oroszországból történő beszerzését is.
(11) Ezenkívül meg kell tiltani a kettős felhasználású termékek katonai célra vagy katonai végfelhasználók számára történő értékesítését, szállítását, transzferét és kivitelét is.”
Így szól tehát az Európa Tanács 2014. júliusi (2014/512/KKBP) határozata, azonban már a 11-es pont második felében ott az első kiskapu: „Ez a tilalom nem érinti a nem katonai felhasználásra és/vagy nem katonai végfelhasználásra szánt kettős felhasználású, többek között a repüléstechnikában és az űriparban alkalmazott termékek és technológiák kivitelét.”
De az igazán nagy, kiskapu helyett már inkább áruszállításra kijelölt bejáratként működő részlet később, a határozat 2. cikkében tárul fel.
„Az (1), (2) és (3) bekezdésben foglalt tilalmak nem érintik sem a 2014. augusztus 1. előtt kötött szerződések, illetve megállapodások végrehajtását, sem az Unióban meglévő kapacitások karbantartásához és biztonságához szükséges pótalkatrészek és szolgáltatások biztosítását.”
Elsősorban ez a kitétel vezetett oda, hogy miközben az Európai Tanács égisze alatt működő Nonproliferációs és a fegyverek kivitelével foglalkozó munkacsoport (COARM) az IE a cikk kapcsán feltett kérdéseire magabiztosan azt válaszolta, hogy „a tagországok nem látják el fegyverekkel Oroszországot”, e szervezet saját adatai szerint 2014-től a tagállamok több mint ezer Oroszországba irányuló fegyverexportra beadott kérelmet engedélyeztek, miközben alig százat utasítottak vissza.
A sor élén: Franciaország
Kik játszották ki az embargót ilyen formán? A legnagyobb volumenben Franciaország. A Disclose francia lap az IE által megerősített számításai szerint 2015 és 2020 között francia cégek összesen 152 millió euró értékben szállítottak katonai felszereléseket Oroszországba, ezzel a teljes európai kivitel 44 százalékát adva.
A francia hatóságok a következő kategóriákban adtak ki engedélyeket Oroszországba irányuló exportra: „bombák, rakéták, torpedók, lövedékek, robbanótöltetek”, de e nyilvánvalóan közvetlenül az élet kioltására alkalmas eszközök mellett „képalkotó eszközök, repülőgépek és repülőgépalkatrészek”, valamint „levegőnél könnyebb járművek” iránti kérelmeket is pozitívan bíráltak el.
A Disclose összesítése szerint több mint ezer orosz tank van felszerelve francia gyártmányú infravörös kamerákkal, de orosz harci repülőgépeken és helikoptereken is találhatók francia navigációs rendszerek és infravörös érzékelők. Az oroszok ezeket a Safran/Thales csoporttól vásárolták, amelynek többségi tulajdonosa a francia állam, és e felszerélesek a most Ukrajnában harcoló orosz eszközökben is ott vannak.
A kiadott francia engedélyek száma ráadásul még meg is ugrott 2015-ben, közvetlenül az embargó bevezetése után. Az IE kérdésére válaszolva a francia hadügyminisztérium leszögezte, hogy Franciaország elhivatott a 2014-es embargó „nagyon szigorú betartásának ügyében”, és a fent felsorolt eszközök áradata csupán „korábbi szerződések visszamaradt szivárgása, amely fokozatosan elapadt”.
Németek: Ukrajnába nem, Oroszországba igen
Németország a kérdéses időszakban közel 122 millió euró értékben szállított katonai felszereléseket Oroszországba (miközben még a háború első napjaiban sem volt hajlandó Ukrajnába élet kioltására alkalmas eszközöket exportálni, sőt légterén sem engedte át az ilyen szállítmányokat, arra hivatkozva, hogy a német állam nem járul hozzá fegyverek konfliktuszónákba való eljuttatásához).
A német helyzet annyiban különbözik a franciától, hogy ezekben az esetekben az engedélyek azért mehettek át, mert az eszközök a „kettős felhasználású” kategóriába tartoztak. A jégtörök és „különleges védelmi” járművek mellett azonban lőfegyvereket is vásárolt Oroszország Németországból.
Bár az üzlet legalitása miatt a legtöbb német politikus, sőt még a pacifista civil szervezetek sem látják az embargó megsértésének ezen üzleteket, Hannah Neumann zöldpárti EP-képviselő, a testület Biztonság- és Védelempolitikai Albizottságának tagja szerint be kell csukni az ilyen kiskapukat.
"Minden ország saját elhatározása alapján dönt a fegyverexportról, közös szabályozásra van szükség e téren a törvényekre és az átláthatóságra alapozva, az EP bevonásával. Elegem van a csak a fegyveripar javát szolgáló kiskapus megállapodásokból, amelyek aláássák a közös európai külpolitikát - és a békét is."
Olaszország és a többiek
A lista harmadik helyét Olaszország foglalja el, 22,5 millió eurónyi orosz katonai exporttal a tárgyalt időszakban. Ebből a legnagyobb szeletet egy 2015-ben Matteo Renzi kormánya idején engedélyezett szerződés tesz ki, amely az Ivecónak tette lehetővé, hogy három oroszországi üzemébe alkatrészeket szállítson LMV (Lince) katonai terepjárójának gyártásához. Ilyen járműveket március elején az ukrán fronton készült képeken is fel lehetett fedezni.
Mi több, Olaszország 2021 januárja és novembere között is 21,9 millió euró értékben szállított lőfegyvereket és lőszert Oroszországba. Hogyan kaphattak erre engedélyt olasz cégek? Ezeket az eszközöket nem orosz államhoz köthető entitások vették, hanem az orosz szabadpiacon értékesítették őket, többek közt biztonsági cégeknek, paramilitáris szervezeteknek.
A többi érintett ország: Ausztria, Bulgária, Csehország, Horvátország, Finnország, Szlovákia és Spanyolország a fentieknél kisebb volumenben, adott el katonai felszereléseket Oroszországnak. A csehek főleg repülőgépeket, repülőeszközöket és ezekhez tartozó komponenseket, Ausztria kézifegyvereket, Bulgária haditengerészeti eszközöket exportált több éven keresztül, míg Spanyolország, Szlovákia, Finnország és Horvátország egy-egy szerződéssel képviselteti magát a listán.
Még több bevételre számítanak. 
