Piac egy venezuelai nyomornegyedben. (EPA/MIGUEL GUTIERREZ)

Fél év alatt 27 százalékkal csökkent Venezuela aranytartaléka, ami így történelmi mélypontra esett. A venezuelai központi bank adatai szerint június végén az aranytartalék nagysága 6,3 millió uncia volt (1 uncia=31,1 gramm) a decemberi 8,8 millió uncia után. Az aranytartalék értéke hat hónap alatt 25 százalékkal csökkent, 10,041 milliárd dollárról 7,523 milliárd dollárra.

Menteni kell a menthetőt?

Az aranytartalék nagysága részben azért csökkent, mert a jegybank aranyat adott el, hogy fenntartsa a likviditást Venezuelában, amelynek a gazdasága súlyos válságban van.

Pénzre van szüksége az államnak cégei adósságvisszafizetésére is. A PDVSA nemzeti olajtársaságnak például az idén 6 milliárd dollárnyi tartozást kell kiegyenlítenie. Elemzők szerint nagy valószínűséggel erre nem lesz pénz, az adósságot át kell majd ütemezni.

Ezt egyébként még idén februárban azzal próbálták orvosolni, hogy valamivel több mint hatvanszorosára, 6086 százalékkal emelték a benzin árát Venezuelában.

Itt azért nem árt megemlíteni, hogy az országban nem drágul hetente a benzin, legutoljára 1996-ban léptek hasonlók. A kormány a lépéstől februárban azt remélte, hogy a 0,097 bolivarról 6,086 bolivarra dráguló benzin megmenti a PDVSA-t, de ez ma már egyre távolibbnak tűnik.

Az alapelvekkel nem lehet örökké szembemenni

A világ legnagyobb olajtartaléka felett élő emberek jelenleg szó szerint éheznek, sőt meghalnak az élelmiszer- és gyógyszerhiány következtében.

Ahogy azt korábbi cikkünkben írtuk, Venezuela az iskolapéldája annak, milyen veszélyekkel jár, ha a közgazdasági alapelveket elveti valaki. Az egyik ilyen elv, hogy a szociális célok elérésének a legjobb eszköze a piac. A piacgazdaságban mindenki olyan dolgokat csinál, ami másoknak hasznos, és az élelmiszer, szappan vagy WC-papír megvásárlásából nem lesz politikai rémálom, mint Venezuelában.

Az országban a „Tisztességes költségekről és árakról szóló törvénynek” köszönhetően a földművesek nem termelnek, a mezőgazdasági cégek bezárnak, a termékek a feketepiacra vándorolnak. Ott, ahol a világ egyik legmagasabb inflációja tombol, a kiskereskedőket börtönbe zárják áruvisszatartásért, a határokat lezárják a csempészet megakadályozása érdekében.

Hugo Chávez 2006-os újraválasztása után azonban farmokat, szupermarketeket, bankokat, telekomcégeket, energiaszolgáltatókat, olajcégeket és a legkülönbözőbb cikkeket termelő gyárakat államosított, az államosítás után ezek termelékenysége össze is omlott. A 2004-2013 közötti magas olajárak idején Venezuela túlköltekezett, fülig eladósodott, ahelyett, hogy a többletbevételeket félretette volna rosszabb napokra.