Az érvek úgy szóltak 1-2 éve, hogy a nyugat válságban van, de ha éppen nincs válságban, akkor stagnál, míg egy sereg keleti ország hatalmas ütemben tör előre. Az a kérdés, hogy e pillanatban melyik csoport tűnik vonzóbbnak, kik gazdagabbak nálunk, és a következő években mi várható?
Összehasonlítási alap
A legjobb gazdaságú és egyben legmagasabb életszínvonalat kínáló országok kiválasztásánál a legbiztosabb mutató az egy főre jutó GDP vásárlóerő paritáson. Ez az adat kisebb lakosságú országok esetén torzíthat, ezért számunkra a Magyarországgal összehasonlítható lakosságú országokat érdemes megvizsgálni. Az egyszerűség kedvéért az 5 millió felettieket vonjuk be a körbe.
Lényeges szempont még, hogy ne torzítsa a képet olyan tényező, ami a véletlen műve, vagyis ha egy ország a természettől óriási ajándékot kapott. Igen, az olajországokra gondolunk: velük értelmetlen összehasonlítást tenni. Így nem foglalkozunk az öbölbeli olajországokkal, sem Szaúd-Arábiával, de kihagyjuk ezért Norvégiát is. Oroszországot jelentősége miatt megemlítjük, noha az ország jövedelmét túlnyomórészt a nyersanyag export bevételek biztosítják.
Van még egy mutató, amit figyelembe veszünk, ez az ENSZ által publikált Human Development Index, vagyis egy, az életkörülményeket mérlegelő fejlettségi index. Ez figyelembe veszi az életszínvonalat, a várható életkort, oktatás színvonalát, életminőséget.
Ők a nyerők
Ha az eddigiek alapján megnézzük, kik lényegesen vonzóbbak nálunk, akkor a következő lista adódik: Svájc, USA, Hollandia, Ausztrália, Szingapúr, Ausztria, Németország, Kanada, Dánia, Írország, Svédország, Belgium, Finnország, Franciaország, Japán, Nagy-Britannia, Olaszország, Dél-Korea, Izrael, Új-Zéland. Kissé fölöttünk még Spanyolország és Szlovénia tartózkodik.
Nos, ha megnézzük ezt a csoportot, akkor túlnyomórészt a hagyományos értelemben vett fejlett nyugat országait találjuk benne, közülük a fele EU-tag. Az egyetlen kivétel talán Szingapúr, de az sem az utóbbi években tört előre, és gyakorlatilag városállamnak tekinthető, ami torzítja az összehasonlítást (ha Budapest egy önálló állam lenne, igen előkelő helyen állna a rangsorban). A többiek közül Japán vagy Izrael, esetleg Ausztrália és Új-Zéland ugyan földrajzilag keletebbre vannak, de a második világháború után kialakult hagyományos értelemben vett nyugat részei.
Mi tetszett meg a keletben?
A helyzet akkor lenne érdekes, ha új országok törnének fel ebbe a csoportba, különösen az eddig keletnek vagy délnek tartott társaságból. Felmerül a kérdés, hogy miért tűntek vonzó modellnek bizonyos országok a kormány számára? A válasz abban rejlik, hogy gazdaságuk gyorsan növekszik.
A gazdasági növekedés pedig igen vonzó, hisz az most nyugaton nem nagyon van, és a világ többi országa közül sok valóban gyorsan növekszik, csakhogy igen alacsony bázisról. A kérdés akkor lenne izgalmas, ha egy gyorsan növekvő ország a közelünkbe kerülne, esetleg megelőzne minket.
A kedvencek
De nézzük, melyek azok az országok, amelyek egyáltalán szóba kerültek, mint a kelet új üdvöskéi. Mindenekelőtt természetesen Kína, amely 7-8 éven belül nominálisan is a világ legnagyobb gazdasága lesz. Csakhogy lakossága is a legnagyobb a világon, 1,4 milliárd, ami több mint négyszerese az amerikainak. Amikor tehát Kína megelőzi Amerikát, gazdasága egy főre vetítve még mindig csak negyede lesz annak. Vásárlóerő paritáson viszont nagyjából most vannak ezen a szinten. Ha magunkkal hasonlítjuk össze, kicsit több mint fele a kínai adat a magyarnak. Messze vannak még tehát, mire felérnének akárcsak hozzánk, már rég lelassul a növekedésük (már most is lassul).
A másik kedvenc Oroszország. Az orosz egy főre jutó GDP megegyezik a miénkkel, vagyis az oroszok úgy élnek, mint mi. Ez valóban jelentős eredmény, mind a cári Oroszországhoz, mind a Szovjetunióhoz képest, csakhogy ezt szinte kizárólag az olaj és a gáz eladásából érik el, enélkül töredéke lenne csak a GDP-jük.
Végül az utolsó irigyelt állam, Törökország. Kétségtelen, hogy korábbi önmagához képest óriásit fejlődött az ország, és relatív magasra is jutott: korábbi balkáni gyarmatait, melyeket évszázadokig lehúzott, egytől egyig megelőzte, és tőlünk is már csak 20 százalékkal van lemaradva. Csakhogy most ott is úgy tűnik, a gyors növekedés évei után feszültségek keletkeztek a gazdaságban, következik az elért növekmény konszolidációja.
Közép-Ázsia volt szovjet köztársaságaival pedig az a helyzet, hogy közülük a nagy területű, nagy szénhidrogén vagyonnal rendelkező, ehhez képest gyéren lakott Kazahsztán közelít meg minket, a többiek sokkal hátrébb vannak.
Jöjjenek a közelünkbe
A konklúzió tehát az, hogy ha a hozzánk hasonló, nyersanyagvagyon nélküli országokat vesszük figyelembe, akkor továbbra sincs párja a nyugatnak, ők a legvonzóbbak, és a válságokon is túljutottak. Ha a gyorsan növekvő feltörekvő kelet országai közül akár csak egy is beér minket, ne adj isten megelőz, akkor valóban érdemes lehet megnézni, mit csinálnak jobban.
Ha az Európai Unió nem védi meg őshonos nemzeti közösségeket, nem különbözteti meg őket a bevándorló közösségektől, „akkor Európa saját sírját fogja megásni”. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
