|
| Donald Trump. Kép forrása: EPA |
Reagan volt az utolsó
A republikánus párt régóta küzd azzal a problémával, hogy nem tud egy igazi meggyőző egyéniséget kiállítani, mint elnökjelöltet. Az utolsó igazán karakteres elnökük Ronald Reagan volt, aki 35 éve lett elnök. Ő rendkívül sikeres lett, ami nem kis részben elődjének, Jimmy Carternek gyengeségére vezethető vissza. Ráadásul Reagan a határozott és hatékony szovjetellenes és egyben gazdaságélénkítő politikához egyidejűleg társakat is kapott Margaret Thatcher brit miniszterelnök, valamint Helmut Kohl nyugatnémet kancellár személyében.
Ők hárman teljes sikerre vitték mind a gazdaság felpörgetését, mind a Szovjetunió megroppantását, így Reagan annyira népszerű lett, hogy második ciklusának kifutásakor a nép automatikusan megválasztotta alelnökét, az idősebb Busht. Utána két demokrata ciklus következett, majd az ifjabb Busht választották, arra építve, hogy egy bevált elnök fia népszerű lehet.
Új kihívás
Bush két ciklusát követően Obamával szemben nem sikerült érdemi jelöltet állítani. A republikánusok elakadtak a régi receptnél, miszerint az elnök olyan, mint az alapító atyák voltak: nemcsak hogy fehér, de többé-kevésbé előkelő származású is. Nos, ezen túllépett az idő. A nép végül a színesbőrű Barack Obamát választotta, és a demokratáknál most immár egy női versenyző áll az élen Hillary Clinton személyében.
A republikánusoknak erre a kihívásra kell választ adniuk. A júniusban hirtelen megjelent Donald Trump úgy tűnt, alkalmas lehet erre. Népszerűsége hirtelen az egekbe szökött, messze a legerősebb lett a republikánus jelöltek között. Az ok: Trump rendkívül leegyszerűsítve, rövid, lényegre törő mondatokban beszél, úgy, hogy azt a több 10 millió nem angol anyanyelvű bevándorló is könnyen megértse. Mondandója lényegében abból áll, hogy ő sikeres vállalkozó, ezért ő az alkalmas ember, majd sikeressé teszi Amerikát is. A többi jelöltet egyszerűen lepocskondiázza, alkalmatlannak nevezi.
Merész stílus
Ez a stílus szokatlan az amerikai politikai porondon, általában intellektuálisabb mondanivalóval szoktak jelentkezni a politikusok. Rövidtávon valószínűleg ez okozta a sikert: hirtelen fellelkesültek a tömegek. Hatalmas előnye azonban az utóbbi napokban visszaesett: lehet hogy az újdonság ereje után nem lesz ennyi elegendő. Ráadásul akad egy komoly kihívója is Carly Fiorina, egy republikánus hölgy személyében. Az ő szerepe annyiból is jelentős lehet, hogy ha a demokraták végül Clintont indítják, akkor lehet, hogy célszerű egy női jelöltet indítani vele szemben.
Trump megjelenésre is eltér a megszokottól. A korábbi republikánus elnökök és jelöltek jól fésült, őszülő, esetleg az eredeti színűre festett hajú, kifogástalan megjelenésű úriemberek. Trump ezzel szemben haját szőkére festeti, de azon belül is már-már sárgásba hajló, rikító szőkére. Amikor fellép, gyakran grimaszokat vág, lazáskodik, mondhatni bohóckodik: magabiztos, szinte önelégült lazaságot sugároz. Kérdés, hogy ez végül bejön-e az amerikaiaknak. Könnyen előfordulhat, hogy Hillary Clinton intellektualitása, politikai tapasztalata, férje elnökségének pozitív emléke olyan komoly előny a demokratáknak, hogy Trump egyszerűsége nem lesz elég vele szemben a republikánusoknak.
