Boris Johnson hamiskártyás propagandája évekig azt sugallta, hogy a dicsőséges Brexittel végre felszabadulnak London energiái, és a ’Global Britain’ stratégia lehetővé teszi a szigetországnak, hogy egy új Szingapúrrá váljon.  

Egyben befejeződnek az átutalások az elmeszesedett Brüsszelnek és a felszabadult pénzből heti 350 millió font többletjuttatást ad a lerobbant brit egészségügyi rendszernek (NHS).  Nos, ezek az ígéretek pár száz éve múlva lehet, hogy meg is valósulnak - jelenleg viszont a világ szégyenére naponta közel 1500 koronavírusos halott van a szigetországban, a gazdaság 1709 óta nem látott (!) depresszióba süllyedt, ráadásul az elmúlt hetekben fölszakadtak a sebek az egykori rabszolga kereskedelemmel kapcsolatban is.

Beindult kultúrharc

Az angol jegybank és az anglikán egyház csütörtökön bocsánatkérő üzenetet fogalmazott meg, miután kiderült egy akadémiai listából, hogy vezetőik és lelkészeik hasznot húztak a 18.- és 19. századi rabszolga kereskedelemből.  A Bank of England esetében 27 nevet sorol fel az adatbázis, köztük a bank 11 kormányzóját és 16 igazgatóját.  A bank ígéretet tett, hogy alaposan átvizsgálják műgyűjteményükben a korábbi vezetők portréit, és garantálják, hogy senki nem marad látható helyen azok közül, akiknek köze volt a rabszolgasághoz.
Az anglikán egyház esetében közel 100 lelkészt, köztük egy püspököt találhatunk a listában.  Az adatbázis hozzávetőleg 47 ezer brit személy adatát tartalmazza, akik az 1833-as rabszolgaságot megtiltó törvény elfogadásakor mai árakon számolva összesen 3 milliárd dollárnyi jóvátételt kaptak a központi kincstártól.  A Lloyd's biztosítótársaság és Greene King sörgyár ugyancsak bocsánatot kért, amiért az alapítók rabszolgatulajdonosok voltak, és mindkét vállalat azt ígérte, hogy jelentős pénzügyi támogatást ad feketéket és más etnikai kisebbségeket segítő szervezeteknek.

Brexit és birodalmi nosztalgia

A Georg Floyd meggyilkolása miatt kirobbant tüntetéssorozat az Egyesült Királyságban is kultúrharcként folytatódik, amely szimbolikus kérdések, mindenekelőtt a múlthoz való viszony körül forog. Ennek kezdete volt Edward Colston bristoli szobrának ledöntése két hete, valamint a University of Liverpool döntése, hogy átnevezi egyik épületét William Gladstone volt miniszterelnökről, aki szintén benne volt a rabszolga kereskedelemben.  Minden bizonnyal elmozdításra kerül az oxfordi egyetem homlokzatáról Cecil Rhodes gyarmatosító is.  De már komoly kérdések merülnek fel Oliver Cromwell szerepéről a 17. századi Írországban, ahogyan az 1943-as bengáli éhínséggel kapcsolatba hozott Winston Churchill szobrainak jövőjével kapcsolatban is.  

A közvéleménykutatások szerint összefüggés van a Brexit és az egykori brit világbirodalom megítélése között.  Egy tavaly végi felmérés szerint minden második Brexit szavazó úgy látja: a brit gyarmatbirodalom pozitív kihatással járt a lerohant népekre.  A Brexit szavazók 40 százaléka egyenesen azt kívánja, bárcsak Britannia a mai napig birodalom lenne.  

A fiatal londoni tüntetők viszont azt szeretnék, ha a brit történelemoktatásban a gyarmati idők árnyai és tragédiái is részletesen megjelenjenek.  Egyes történészek most azzal érvelnek, hogy a problémás szobrokat más kontextusba kell helyzeni.  Valóban, a két hete ledöntött Colston szobrot azóta az önkormányzat kiemelte a bristoli öbölből – és úgy döntött, hogy a jövőben egy múzeumban kerül kiállításra.

Szerzői oldal: https://www.facebook.com/kancz.geopolitika/