Takarékos gazdálkodásra készül a következő költségvetésében a kormány – ez derült ki Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter minapi felszólalásából. A mindenképpen örvendetes bejelentést még tovább specifikálta azáltal, hogy egy célszámot is kitűzött: a költségvetési kiadások GDP-ben kifejezett arányát kívánják a jelenlegi kb. 50%-ról 45%-ra csökkenteni. Az a terv, hogy a kiadások csökkentéséből származó gyorsabb növekedés és a tartósan a GDP három százaléka alatt tartott hiány segíthet ismét csökkenő pályára állítani az az államadósságot.
|
| Az államháztartás adóssága a GDP százalékában. Forrás: MNB / Concorde |
Samu János, a Concorde szakembere friss elemzésében megvizsgálta, mit tartogat a kiadási oldal beharangozott zsugorodása.
Lehetünk versenyképesek attól, hogy kevesebbet költünk?
|
| Samu János |
A költségvetési szerkezetek jelentős eltérése miatt csak nagy fenntartásokkal figyelendő nemzetközi összehasonlítás azt mutatja, hogy a költségvetés mérete és a gazdaság versenyképessége között egyáltalán nem erős és függvényszerű az összefüggés. Sőt: a várt kapcsolattal ellentétben, az látszik, hogy a jobb versenyképességi helyezéshez jellemzően inkább magasabb költségvetési kiadások párosulnak.
Persze vitatható, hogy a World Economic Forum által összeállított rangsor mennyire ad valós képet a tényleges versenyképességről, avagy a várható növekedési kilátásokról. Az azonban mindenképpen figyelemre méltó, hogy pusztán a kiadások megnyirbálása nem eredményez jobb helyezést - írja Samu János.
Hol lehetne mérsékelni a hiányt?
Mely területek lehetnek azok, ahol úgy lehet elképzelni a kiadások csökkentését, hogy az tartós megtakarítást jelentsen az államnak, a szolgáltatási színvonal érdemi csökkenése nélkül? A magyar költségvetés kiadásai között három tétel emelkedik ki a hozzánk fejlettségileg és területileg is igen közel álló visegrádi mezőnyből: kamatkiadásokra, általános közösségi szolgáltatásokra illetve a szociális védelmi kiadásokra költünk érdemben többet.
Míg a kamatkiadásokra csak nagyon közvetetten tud hatni az állam (ha javulnak a kilátások, kisebb kamat mellett is vehet fel hitelt), addig a másik két terület esetében bőven lenne tere a költségvetési szikének.
A minisztériumok költései, a tömegközlekedés támogatása illetve a nyugdíjkiadások szintje lehetnek a legemblematikusabb területek. Az egészségügyön és oktatáson spórolni már nem lehet: a nekik járó pénzek hatékonyabb felhasználása, és további források felkutatása jöhet csak szóba. Legalábbis akkor, ha nem akarjuk annyira lerontani a szolgáltatás színvonalát, hogy a maradék adófizetési morált is kockáztassuk.
Mindenki úgy tudja, gyengülő pályán van a forint
Az adósság mérséklését azonban nem csak a hiány és a növekedés pályája befolyásolja, hanem a forint értékének alakulása is. A gyengülő forint ugyanis a devizában kibocsátott államadósság értékét emeli, és tartósan emelheti a forintos adósságra felszámított kamatokat is.
40 százaléka az adósságnak jelenleg devizában denominált, következésképp a forint 10 forintos gyengülése az euróval szemben nagyjából egy százalékponttal emeli az adósságrátát.
Samu János szerint a forinttal kapcsolatos percepció egyáltalán nem mellékes körülmény az adósság szempontjából, még akkor sem, ha a devizaadósság arányát sikerülne tovább csökkentgetnünk.
A teendők...
Ha tehát a gazdaságpolitika nagyon szeretné az államadósság rátájának csökkenését, akkor jól tenné, ha arra használná az őszi csomagot, hogy a pazarló állami szolgáltatásokat visszavágja, hogy az adórendszert ismét az adózási képességekkel jobban összhangba hozza (persze ez nem valószínű), hogy a vállalkozók működési környezetének fontos elemeit kiigazítsa, illetve hogy tegyen az ellen az imidzs ellen, miszerint az árfolyam gyengítése a gazdaságpolitika alapvető eleme - írja Samu János.
