Tulajdonképpen, ha belegondolunk, egy csoda, hogy nem lett előbb baj abból, hogy az emberek és az autók össze vannak eresztve, legalábbis abban az értelemben, hogy a forgalmas utakat járdák övezik, és akár véletlen baleset okán is felszaladhat egy autó a gyalogosok közé, néha elő is fordul. Szerencsére ritkán, így emiatt nem kellett megváltoztatni a szisztémát, bonyolítani az életünket.
Rátaláltak
Ugyanakkor elmebeteg öngyilkosok vagy terrorista kamikázék is voltak eddig szép számmal, de nem jutottak könnyen olyan eszközhöz, amivel gyilkolni lehet. Bombát építeni körülményes, fegyvert szerezni sem egyszerű (bár Breiviknek sikerült Norvégiában, szörnyű tömeggyilkosságot követett el vele). Amerika más tészta: ott lehet fegyvert tartani, van is gond belőle, leggyakrabban iskolákban lövöldöznek a szörnyetegek, ezért még gyakorlatokat is tartanak az iskolákban ilyen helyzetekre.
Most olyan eszközt találtak a tömeggyilkos-jelöltek, ami korlátlanul rendelkezésre áll. Éppen ezért egyszerű megoldás sincs: az autózást nem lehet betiltani. Az is reménytelen, hogy minden ilyen embert előre megtaláljanak, hisz ha nem terrorszervezetről van szó, akkor lehetetlen belelátni az adott ember agyába, sokszor talán még ő sem tudja pár nappal korábban, mit fog tenni. Aztán egyszer csak bekattan, elszánja magát, bérel egy autót (ha nem adnak neki, ellop vagy elrabol egyet, mi az a tömeggyilkossághoz képest?), és már csak a megfelelő hely kell, ahol sok gyalogos van. Ha pedig terrorszervezet tagja, akkor sem biztos, hogy időben meg lehet tudni, kivel, mit kommunikál.
Elválasztás, korlátozás
A probléma egyelőre valószínűleg csak úgy lesz kezelhető, hogy a sok ember által használt járdákat, sétálóutcákat úgy el kell különíteni, hogy nem tudjanak oda gépjárművek bejutni, még nagyobb sebességgel sem. Ez igen nehézkes feladat, de egyes helyeken, például a londoni hidakon már meg is kezdték. Leginkább erős betonoszlopok vagy betontömbök jöhetnek szóba, de idővel esztétikusabb megoldást is ki lehet találni.
Külön nehézséget jelentenek a sétálóutcák, ezeket valószínűleg nem elég kívülről elzárni, hanem belül is kell olyan akadály, amely a gyalogosokat nem akadályozza, a mégis bejutó terrorautót viszont nem hagyja kibontakozni. A legnehezebb ügy, ha valahol, mint például Barcelonában a La Rambla vagy Párizsban a Champs-Elysées, a nagy forgalmú sétálóutca egyben autóút is. Ezeket vagy teljesen sétálóutcává kell alakítani, vagy jöhet a kényes szétválasztás, ami persze a parkolást, vagy a parkoló autóból való kiszállást is nehezíti, nem beszélve az üzletekbe való szállításról.
Nem nyerhetnek
Végül az sem lenne rossz, ha a sétálóutcákon fegyveres rendőrök grasszálnának, nem csak terrortámadások idején, hanem folyamatosan. Megelőzni ugyan nem tudják az eseményt, de észlelve a veszélyt, gyorsan szitává lövik az elkövetőt, de legalábbis az autógumiját, megmentve a potenciális áldozatok többségét.
Rendőrök az utcán vagy terelő betonakadályok eddig is voltak, ezek nem gátolják a mindennapi életet, alig rontják annak minőségét, sőt biztonságérzetet adnak a járdán. Nem olyan bonyolult dolog és a költség is elviselhető, viszont ami megfizethetetlen, hogy fenyegetettség nélkül, biztonságban tudjunk élni, így a terroristák ezúton se tudjanak célt érni. Sétáljunk továbbra is a londoni hidakon vagy Barcelonában, mutassuk meg nekik, hogy nem tudnak minket megfélemlíteni.
Elrettentő céljaik vannak. 
