Még egy hónapos sincs, de már a szétesés határozott jeleit mutatja az orosz elnök dédelgetett mega-projektje, amit az Európai Unió ellensúlyának szántak a Kreml-ben. Igen, az Eurázsiai Gazdasági Unióról (EGU) van szó, amely 183 millió embert érint és négyezermilliárd dollár gazdasági teljesítmény áll mögötte. De miért ugrálnak le a fedélzetről a részvevők?

Az elődszervezet Eurázsiai Vámunió Moszkva melletti két másik alapító tagja, Belarusz és Kazahsztán már tavaly megtapasztalhatta a hátrányokat. A rubel árfolyamának összeomlása miatt Oroszországba irányuló exportjuk hirtelen nagyon megdrágult, ellenben az import olcsó lett, így termelőik egyszerre vesztettek piacot Oroszországban és otthon is. A kazah-orosz kétoldalú kereskedelem volumene tavaly 20%-kal esett.

A Moszkvában zajló pénzügyi viharok hatására a belarusz rubel idén 30%-ot zuhant és ezzel a világ legrosszabban teljesítő valutája lett. A minszki jegybanknak január 9-én 25%-ra kellett emelnie az alapkamatot. A kazah tenge is a leértékelés szélén táncol.

A megrendült politikai projekt

A jelenlegi EGU-t Putyin és környezete csupán egy lépcsőnek tekintette a teljes politikai unió felé, amely magába foglalja az összes korábbi szovjet területeket.  De a Krím tavaly márciusi elfoglalása egy csapásra megváltoztatta a politikai hangulatot. Mind Minszk, mind Asztana közelebb húzódott a Nyugathoz és Kijevhez az egyoldalú lépés hatására.

Olaj volt a tűzre, hogy Putyin egy tavalyi beszédében megkérdőjelezte, hogy Kazahsztán valaha is létezett-e, mint önálló állam. Asztana azonnal lépett és 2014 októberében pont ugyanolyan stratégiai partnerségi és együttműködési megállapodást kötött az Európai Unióval, mint az az Ukrajna, ahol március óta orosz katonák harcolnak.

A fehérorosz elnök pedig éppen tegnap jelentette ki, hogy országa fenntartja magának a jogot, hogy kilépjen az EGU-ból, ha a tagországok nem tartják be a szervezet keretében megkötött megállapodásokat. Itt főként az eszkalálódott tej- és húsháborúra utalt.

Azerbajdzsán pedig Örményország várható csatlakozása miatt kezeli fenntartásokkal a az egész EGU projektet, így inkább megmarad Moszkva és a Nyugat közötti egyensúlyozásnál, mint a Kaszpi-régió energiahatalma.

Moszkva és Brüsszel kóstolgatja egymást

Az EGU indításakor Vlagyimir Csizov, Oroszország EU-hoz rendelt nagykövete tárgyalásra szólította fel az EU-t. Egy közös Eurázsiai gazdasági térség létrehozását javasolta, amelynek tagjai lennének a volt EU-s Keleti Partnerség országai, így Grúzia, Moldova és Ukrajna is. Ez Csizov szerint jóval kedvezőbb lenne az európaiak számára, mint a konfliktusoktól gyötört Transzatlanti Szabadkereskedelmi Megállapodás.

Sokak megdöbbenésére Berlin fölvette a kesztyűt és a davosi világgazdasági fórumon egy hete Merkel bejelentette, hogy a német kormány hajlandó tárgyalni egy európai-orosz szabadkereskedelmi övezetről, ha Moszkva segít rendezni az ukrán válságot és tiszteletben tartja a minszki tűzszüneti megállapodást. Nos, a katonai eszkaláció Kelet-Ukrajnában egyenlőre nem az áttörés fele mutat.

Az eddigi nyertes: Kína

A Kreml víziójának megvalósulása és Oroszország nagyhatalmi státuszának restaurációja helyett azt látjuk, hogy az EGU államai Pekingtől válnak egyre inkább függővé. Ahogy Moszva egyre mélyebbre süllyed a recesszióban, úgy veszti el kereskedelmi befolyását és kell hazaküldeni sok vendégmunkást Ukrajnába és Közép-Ázsiába.

Kazahsztán 2013-ban állapodott Kínával egy 30 milliárd dolláros üzlet keretében a Közel-Keleten kívüli legnagyobb olajmező, a Kasagan kitermeléséről, függetlenítve ezzel az ország olajiparát az orosz tulajdonú szállítási útvonalaktól. 2014 decemberében újabb 14 milliárd dolláros üzletet kötöttek Kínával energetikai és infrastrukturális fejlesztésekről.

A szorult helyzetben lévő oroszokkal még nagyobb gázüzletek köttett Peking. A kínaiak pedig megkérik a segítségnyújtás árát. A tavaly novemberi 400 milliárd dolláros orosz-kínai energia-megállapodás után közvetlenül jelentették be, hogy Moszkva a legmodernebb, S-400-as légvédelmi rakétarendszerét szállítja le Pekingnek.