Így költ az Orbán-kormány: ötször több megy sportra, mint szakrendelőkre

A cikk eredetileg laptársunk, az mfor.hu oldalán jelent meg. 

Egészen megdöbbentő az az adatsor, mely megmutatja, hogyan alakultak a 2010-ben hatalomra jutott Orbán-kormány költései, ha az egyik felkarolt stratégiai ágazatról és a jóléti kiadásokról van szó. Noha teljes ágazatokat nézve mindenhol kimutatható a növekedés, ám míg a sportköltések drasztikusan megugrottak az eltelt időben, az egyes egészségügyi és oktatási részterületeknél ezzel merőben más folyamatok rajzolódnak ki. Sőt, minden joggal illethetjük az elszomorító jelzővel is a trendeket, hiszen lényegét tekintve a jövőt megalapozó területekről történt forráskivonás, miközben a sport területére számolatlanul ömlött és ömlik a mai napig is az állami pénz.

Utóbbi létjogosultságát a kormány többször, többféle megközelítésből próbálta már megindokolni. Részben azzal magyarázzák, hogy minden itt befektetett egy forint két forint megtakarítást eredményez az egészségügyi kiadásokban, részben pedig azzal, hogy a társadalom egészségtudata ezáltal is fejlődhet. Ám mindkét indoklás meglehetősen gyenge lábakon áll, mivel a sportkiadások zöme nem a szabadidősportba áramlik, hanem a versenysportba. Ebből pedig a társadalom nem tud közvetlenül profitálni. Ha a kormány a tömegsport népszerűsítésére fordítana adóforintokat, elfogadható lenne az iménti két magyarázat.

Bár a sportköltések látványos növekedése nem is lenne annyira meglepő, elvégre egy bevallottan sport-, pontosabban focirajongó miniszterelnök vezeti a kormányt. Emellett azonban az is vitán felül áll, hogy a hazai sportinfrastruktúra nagyon kritikus állapotban volt, és a klubok fennmaradása sok esetben csak a tulajdonosok mély zsebének volt köszönhető. Költeni tehát kellett, lehetett rá, ám 2010 óta mintha valahol kicsit félrement volna ez a történet. Evés közben jön meg az étvágy - szól a mondás, és talán ezzel jellemezhető leginkább az a költekezés, ami meghatározza a 2010 utáni időszakot. A képzeletbeli számláló ma már valahol a 2300 milliárd forintot súrolhatja. Egy korábbi összegzésünk pillanatában 1500 milliárdnyi sportcélú költést azonosítottunk, évi 400-500 milliárdos kiadással számolva óvatos becsléssel érjük el a 2300 milliárdot. Ráadásul a tavaly kitört koronavírus-járvány sem akasztotta meg a gépezetet, hiszen március és november között 140 milliárd forintot csoportosított át a kormány határozatok segítségével - és erre jön még rá az egyéb költés és a szintén büdzséből kieső TAO-támogatás is.

A sportra fordított összegek felfoghatatlan nagyságrendet súrolnak ma már, és mintha ezt már maga a fociszerető Orbán Viktor is érzékelné. Év végén Orbán Viktor a Nemzeti Sportnak adott interjújában a sportköltésekre is kitért, pontosabban finom kritikát fogalmazott meg annak kapcsán, hogy a túl sok, káros is lehet. A jelek szerint a kedvenc sportága már elérte ezt a lélektani határt. De lássuk, mit mondott: 

"A teljesítményt meg kell fizetni, de szerintem a pénz bizonyos határ fölött a sport ellenségévé válhat. Több sportág már át is lépte ezt a határt. A pénz kétféleképpen is megronthatja a sportot. Egyrészt úgy, ha fontosabbá válik, mint maga a küzdelem, ha az edzők, az ügynökök, a klubvezetők a sportolóban nem a fantasztikus tehetséget látják, hanem a pénzszerzés lehetőségét. Másrészt pedig azzal, ha nem a képesség, hanem a pénz dönti el, melyik sportoló vagy csapat jut föl a csúcsra, s így a szegények és a gazdagok, a kicsik és a nagyok közti szakadék áthidalhatatlanná válik. A focivilág ma egyre inkább ilyen."

Hogy a fociba mennyi pénz áramlott, az talán egy következő cikk témája lehetne, mi most inkább a nagy egészre, a sportra, mint ágazatra és a költségvetési kiadások egy funkcionális csoportjára szeretnénk fókuszálni. 

Már ötször többet költ a kormány sportra

Míg 2011-ben a sportcélú kiadások (költségvetési előirányzatok és TAO-támogatás együtt) 99,5 milliárd forintot tettek ki, addig a 2019-es zárszámadás már 555,1 milliárd forintról árulkodott. A növekedés mértéke 458 százalékos.

Ezen belül a két fő csoport egyaránt jelentősen bővült: a közpénznek minősülő TAO-támogatások címén 2019-ben már a 2011-es összeg majdnem négyszereséről mondott le a kormány, 146 milliárd forintról a 38,4 milliárd után. Közvetlenül a költségvetésből pedig 61,1 milliárd után 408,6 milliárdot költött, ami majdnem hétszeres növekedést mutat.

A sportkiadások látványos, 458 százalékos növekedésével párhuzamosan az egészségügyi kiadások "csak" 49 százalékkal, az oktatás területén elköltött forintok pedig 47 százalékkal emelkedtek.

Igaz, ezekben az esetekben nominálisan jóval nagyobb összegről van szó:

• az egészségügyi költségvetési kiadások 1915 milliárdot tettek ki 2019-ben a 2011-es 1285 után,
• az oktatás területén pedig 2312 milliárdot költött el a kormány a korábbi 1576 milliárd után.

Több megy ma már sportra, mint rendelőkre, háziorvosokra

Ha mélyebbre ásunk az adatokban és a nagy összesség helyett a két ágazat részterületeire fókuszálunk, akkor jóval árnyaltabb és egyben elszomorítóbb kép rajzolódik ki. Kiderül ugyanis, hogy a kiadások átcsoportosítása, átrendezése eredményeként a vizsgált időszakban nemcsak reálértéken, de nominálisan is jelentős forráskivonás történt. Kezdjük az egészségüggyel, azzal az ágazattal, mely a ma már, a koronavírus-járvány miatt extrém terhelésnek van kitéve.

2011-ben onnan indultunk, hogy forintosítva nem volt olyan részterület az egészségügyben, amire kevesebb pénzt költött volna a kormány, mint sportra. Mára ez megváltozott:

• rendelői, orvosi, fogorvosi ellátásra (91,4 milliárd),
• háziorvosi és gyermekorvosi szolgálatra (155,8 milliárd),
• közegészségügyi tevékenységre és szolgálatra (54,8 milliárd) kevesebb pénzt fordított 2019-ben az Orbán-kormány, mint sportra.
• És az egyéb egészségügyi kiadások is alig haladták meg a sportköltéseket, erre 571 milliárd ment el szemben a sport 555,1 milliárdjával.

Ezekre a területekre egyébként a sporthoz képest alig nőttek a források, jellemzően 60-70 százalékkal, de például a rendelői, orvosi, fogorvosi ellátásra kevesebb jutott már 2019-ben, mint 2011-ben, és ugyanez a helyzet az egyéb egészségügyi kiadásokkal is.

Utóbbi kettő egyértelműen a kormány politikája vesztesének tűnik, mivel cáfolhatatlanul ezeken a sorokon komoly forráskivonás történt. Reálértéken nézve, vagyis a 2011 óta felhalmozódott infláció figyelembevételével

• a rendelői, orvosi, fogorvosi ellátásra 45 százalékkal kevesebb pénz áramlott 2019-ben,
• az egyéb egészségügyi kiadásokra pedig 8 százalékkal ment kevesebb pénz.

Utóbbi kategóriába sorolják a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, orvosi felszerelések és műszerek, más egészségügyi termékek árának, forgalmazásának támogatása, az egészségügyi kutatási és módszertani tevékenységek finanszírozása.

Oktatás: az alapfokú és középfokú oktatás már kevésbé fontos

Az oktatás ágazatának részterületei között is akad olyan, amely joggal kaphatja meg a vesztes jelzőt. Iskolai előkészítésre és alapfokú oktatásra ugyanis 2011-ben még 467 milliárdot költött a magyar állam, 2019-ben ennél jóval kevesebbet, 284,8 milliárd forintot. Ennek egyenes következménye, hogy a forint időközben bekövetkezett romlása miatt reálértéken a legnagyobb mértékű veszteséget szenvedte el a terület, 52 százalékosat. Miközben a sportkiadások reálértéken is 358 százalékkal emelkedtek. Csak egy kicsit kevésbé rossz a középfokú oktatás helyzete: a 2011-es 285 milliárd után a zárszámadás alapján 334 milliárd forintot költött a kormány - ez reálértéken véve 29 százalékos forráskivonást jelent.

Felsőfokú oktatásra reálértéken 24 százalékkal több, 771 milliárd forint ment el 2019-ben, a legnagyobb növekedés pedig az egyéb oktatási kiadások soron mutatkozott. 264 milliárd forint után 2019-ben 980 milliárdot költött el a kormány, ám ez nem lehet független az alap- és középfokú oktatás forrásvesztésétől. Az egyéb oktatási kiadások alá sorolják ugyanis a nem kiemelt oktatási formákat, kiegészítő szolgáltatásokat (étkeztetés, bentlakásos elhelyezés), az oktatási kutatások és módszertani tevékenységek szakigazgatását, megszervezését, működtetését és fejlesztését.

Az Orbán-kormány még 2013-ban ugyanis drasztikus módon nyúlt bele az oktatás ágazatába a központosítással, ezzel magyarázható az is, hogy nominálisan ebben az évben az előző háromszorosára emelkedett a kiadás. Ezzel párhuzamosan az alap- és középfokú oktatás költsége jelentős mértékben csökkent.

Ha ehhez az évhez képest nézzük a kiadásokat, akkor más kép rajzolódik ki: az oktatás minden részterületén nagyjából 30-50 százalékos reálszintű növekedés mutatkozik szemben a sportkiadások több mint 250 százalékos emelkedésével.

Folytatódik a trend?

Látszólag a 2020 és 2021-es költségvetési törvénytervezet sem hozott gyökeres fordulatot. Igaz, a kitekintést jelen helyzetben a koronavírus-járvány nagyban befolyásolja, mivel a büdzsé tervezését minden eddiginél nagyobb bizonytalanság övezte a gazdasági válság és a járvány elhúzódó hatásai, a várt második hullám miatt. Emiatt a költségvetési törvényben szereplő számokat a szokottnál nagyobb fenntartásokkal kell kezelni.

Az ugyanis az elmúlt pár évben is jellemző volt, hogy sportra a tervezettnél végül mindig többet költött a kormány, ahogy az egészségügyi és oktatási kiadások is a tervezettől eltérően alakultak. A büdzsé tervezetében szereplő adatok alapján azonban a 2011 óta kialakult trend folytatódni fog: a sport továbbra is jelentős forrásokat emészt majd fel, amivel párhuzamosan az egészségügyi és oktatási kiadások zömében stagnálnak.

Zárszóként érdemes megjegyezni azonban, hogy egy-egy ágazat és terület finanszírozását teljes egészében érdemes vizsgálni a szakmai és stratégiai intézkedésekkel együtt. Egy-egy drasztikus beavatkozás a költségszerkezetet is jelentősen átalakíthatja, mint láthattuk azt az oktatás részterületei esetében. A cikkünkben bemutatott számok és trendek mégis képesek önmagukért beszélni.