A napokban megjelent elemzésünkben mutattunk rá arra, hogy bár a korábbi várakozások még az év végéig több MNB-kamatemelést vetítettek előre, könnyen lehet, hogy a Monetáris Tanács szünetet tart. A nemzetközi környezet, pontosabban az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed változó kamatpolitikája ugyanis megálljt parancsolhat a Varga Mihály vezette testületnek is.
Vélhetőleg azokat a folyamatokat, amelyeket a cikkünkben említettünk, az MNB szakértői már korábban láttak. Mindenesetre múlt csütörtök délután a Bloomberg egy olyan információt közölt, amely szerint az MNB felfüggesztheti a kamatcsökkentési ciklusát, és a szeptemberi ülésén 5,5 százalékon tarthatja az irányadó rátát.
A hírügynökség azt is közölte, hogy a magyar jegybank a korábbinál szigorúbb inflációs célt határozhat meg. Az MNB által eddig alkalmazott 3 százalékos cél és a mellé társuló plusz-mínusz egy-egy százalékos sáv a szakértők szerint túl magas volt, és a kormány euróbevezetésre irányuló céljaival sem volt összhangban. Így a második információ, vagyis, hogy a jegybank a korábbi 3 százalékról 2,5 százalékra mérsékelheti az inflációs célját, valahol a piaci várakozásokkal összhangban is van.
Fotó: MTI/Purger Tamás
Szeptember végéig várni kell az MNB-re
Hogy a csütörtökön napvilágot látott információ valós vagy sem, az majd csak az MNB szeptember 22-i kamatdöntő ülésén dől el. Beszédes ugyanakkor, hogy a magyar jegybank vezetői nem cáfolták pénteken a hírügynökségi értesülést, így feltételezhető, nagyobb a valószínűsége annak, hogy az igaz lehet. Az MNB csak a korábban már elhangzott állítását ismételte meg, vagyis, hogy a kamatpályát a következő Inflációs jelentés ismeretében lehet meghatározni.
Ugyanakkor a Monetáris Tanács döntésére több tényező is hatással lehet. Ezek közül érdemes kiemelni a nemzetközi kamatkörnyezetet, a magyar jegybank ugyanis az utóbbi hónapokban a trendektől eltérően tudott kamatot vágni. Az Európai Unió jegybankja, az Európai Központi Bank (RKB) ugyanis a nyár folyamán egyszer már emelt, és az elemzői várakozások szerint szeptember 10-én újabb 25 bázispontos kamatemelést hajthat végre, 2,50 százalékra emelve a betéti kamatot. Igaz, ez az elemzők szerint az EKB mini kamatemelési ciklusának a végét jelentheti, ám így is szűkül az euró-forint kamatkülönbözet, amely az MNB mozgásterét is meghatározza.
Legalább ennyire fontos a Fed kamatdöntése is. Ahogy a már említett korábbi cikkünkben felhívtuk a figyelmet, az az amerikai jegybank szerepét betöltő intézmény elnöke, Kevin Warsh legutóbbi beszédéből szigorításra lehet következtetni. Erre a múlt pénteki munkaerőpiaci adatok még rá is erősítettek. Így hiába helyezte nyomás alá Donald Trump a Fed döntéshozóit, a szeptember 15–16-ai ülésükön az elnök által elvárt kamatcsökkentésről biztosan nem fognak dönteni, sokkal valószínűbb egy negyedszázalékos emelés.
Az energiaárakra is figyelni kell!
A magyar gazdaság számára az energiaárak különösen fontosak, már csak azért is, mert a felhasznált kőolaj, és földgáz jórészt importból származik. Ha pedig ezek a termékek drágulnak, az makrogazdasági szinten is komoly pluszterhet jelent. Éppen ezért a magasabb olaj- és gázárak:
- növelik az importszámlát,
- rontják a külkereskedelmi egyenleget,
- növelik az inflációs kockázatot,
- csökkenthetik a magyar reáljövedelmet,
- és végső soron növelhetik a forint kockázati prémiumát.
A forint számára a két energiahordozó közül a földgáz árának emelkedése jelent nagyobb kockázatot. A múlt év végén látott 30 euró/MWh tőzsdei árhoz képest az európai jegyzés jelenleg 75 euró körüli, ez pedig akár 1000 milliárd forint pluszköltséget jelenthet nemzetgazdasági szinten. Mellékszál, de nemcsak energiabiztonsági, hanem pénzügyi szempontból is érthetetlen, hogy egyes ellenzéki erők komoly szélenergiaellenes kampányba kezdtek. Amennyiben ugyanis már most rendelkezésre állnának a tervezett kapacitások, úgy az áramtermelésre használt földgáz nagyobb része megspórolható lenne, vagyis az uniós támogatásból megvalósuló beruházások komoly terhet vehetnek le a költségvetés és általában a magyar gazdaság válláról.
A jövő évi költségvetés döntő lehet
A magyar gazdaság megítélése nemcsak a jegybanki, hanem a kormányzati politikától is függ, szakszavakkal a monetáris mellett a fiskális (költségvetési) döntések is óriási hatással vannak. Utóbbi, vagyis a költségvetési fegyelem finoman szólva sem volt az Orbán kormány fő jellemvonása az utolsó ciklusban, ennek megfelelően a hiány rendre jócskán meghaladta az elvárt 3 százalékos GDP arányos szintet. Sőt az idei évben a választási pénzszórás miatt totálisan fejre állt az egyébként is rogyadozó büdzsé.
A hiányadatok is rávilágítottak, de az új kormány a pénzügyi folyamatok átvizsgálása során is jelezte, hogy nagy a baj: a tervezett 3,7 százalékos több mint kétszerese lehet a deficit. Ugyanakkor az idei évben inkább csak kisebb racionalizálás lesz, de drasztikusan nem fogják átszabni azt.
Ennek megfelelően a Pénzügyminisztérium által „A valóság költségvetése” néven benyújtott módosítás alapján a 2026-os költségvetésihiány-célt a GDP 7,5 százalékára emelték, miután az új kormány átvilágítása szerint az intézkedések nélküli valós deficit elérte volna a 8,3 százalékot.
A piac ezt a bődületes hiányt viszonylag nyugodtan fogadta, ahogy a minimális kiigazításra sem volt éles reakció. Ám ez nem azt jelenti, hogy a jövő évi költségvetést ne övezné kiemelt piaci figyelem. Amennyiben a kormány egy hiteles és kellően ambiciózus hiánycsökkentést hirdet meg 2027-ben, úgy a nemzetközi bizalom töretlenül erős maradhat, ez pedig a forint árfolyamát is stabilan tarthatja.
Az persze meglehetősen nehéz – bár nem megoldhatatlan – feladat, hogy a mostani 7,5 százalékos szintről a hiány az eurózónába való belépést biztosító 3 százalék körüli szintre csökkenjen. Ahhoz, hogy ez a folyamat a befektetők, az elemzők és a hitelminősítők számára is hihető legyen a jövő évben, nagyobb hiánycsökkentésre lenne szükség.
Az eddig beígért lépések – legyen szó a minimálnyugdíj emeléséről, vagy az egészségügyi kiadások növeléséről – önmagukban is több százmilliárd forintos pluszkiadást jelentenek. Igaz, a mérleg másik serpenyőjében számos más tényező áll, a kiadások racionalizálásától, az uniós támogatások gazdaságélénkítő hatásáig. Így fegyelmezett fiskális politika révén reális lehet az 5,5 százalékos hiány. Ha ehhez közeli, vagy akár ennél is alacsonyabb hiánycél lesz jövőre, akkor reális forgatókönyv, hogy továbbra is erős marad a forint.
