|
| Emmanuel Macron. (Kép forrása: MTI/AP/Christophe Ena) |
Az esélyes francia elnök a versenytársával, Le Pennel vívott választási csatában hasonlította ellenfelét Putyinhoz és nem mellesleg lengyel és magyar vezető politikusokhoz, konkrétan ki is mondta Kaczynski és Orbán nevét. Egyúttal hozzátette, hogy az Uniónak szankcionálnia kellene azokat a tagokat, akik megsértik a demokratikus normákat. Mindez arra utal, hogy Macron aktív szerepre törekszik az uniós ügyekben, és ez annyiban mindenképpen kedvező, hogy nem marad egyedül Németországra a feladat.
Ki tartson rendet?
A kérdés nemcsak európai, hanem világszinten is állandóan felmerül: ki tartson rendet, ki döntheti el, mi egy elfogadható norma, mi nem. A világban praktikusan az ENSZ feladata lenne, de csak hézagosan tölti be, így sokszor önjelölt nagyhatalmak, legtöbbször Amerika dönti el, beavatkozzon-e, vagy sem. Ugyanakkor ma már azt sem lehet mondani, hogy ami egy országban történik, az belügy, hisz ha például egy állam bűncselekményeket követ el a polgárai ellen, azt ma már az egész világ látja és érthetően nem akar belenyugodni, ugyanakkor ma már egy ország szélsőséges rezsimjéből is kialakulhat a világot fenyegető veszedelem, lásd Észak-Korea.
Egy olyan komoly, demokratikus és viszonylag szoros szövetségben, mint az Európai Unió, végképp jogos a kérdés, ugyanakkor nincs teljesen megoldva. Vannak ugyan különféle szabályszegési eljárások, de sokszor a döntés és a végrehajtás bizonytalan, és a dolgok természeténél fogva egy-egy nagyobb tagállam elszántságától függ. Így lesz nagy jelentősége, ha Franciaország aktivizálja magát az uniós politikában. Ugyanakkor a tagállamok nem állíthatják, hogy ez valamiféle birodalmi-gyarmati politika (nálunk is, a lengyeleknél is divat ez mostanában), hisz mindenki önként csatlakozott, a szabályokat ismerte és elfogadta, és ki is lehet lépni, amint ezt most a britek is teszik.
Külügyi közlemény
Visszatérve a lengyel reakcióra: a lengyel külügyminisztérium egy olyan közleményt adott ki, miszerint a Le Pen és Kaczynski közti feltételezett szövetség manipulációnak tekinthető, és az, hogy Jaroslaw Kaczynskit Le Pen azon barátai közé sorolják, akik számtalan szabadságjogot megsértenek, igazságtalan és helytelen. Kaczynski és Putyin egy lapon említése pedig különösen érzékeny kérdés, mivel a lengyel kormánypárt elnöke rendszeresen vádolja Oroszországot, hogy érintett a 2010-es szmolenszki repülőgép balesetben, melyben testvére, az akkori elnök, Lech Kaczynski is életét vesztette.
Ezt a lengyel külügyminisztérium így fogalmazta meg: mindenki, aki ismeri Lengyelország történelmét, tudja, hogy nincs joga a birodalmi Oroszország felé lengyel affinitást feltételezni. Nos, ez egy meglehetősen érdekes érv, hisz például a hidegháború alatt Lengyelország a Szovjetunió kiváló barátja volt, az egész béketáborral együtt, de amúgy is nehéz történelmi, mégpedig 100 évvel ezelőtti eseményekre utaló érvekkel politikusok mai viszonyait magyarázni (Lengyelország 1918-ig részben orosz fennhatóság alatt állt, de az ország más részeit Németország, illetve az osztrák Birodalom, később az Osztrák-Magyar Monarchia osztrák fele tartotta megszállva).
Volt alap
Mindazonáltal a macroni vádaknak a jelenlegi kormány kétségtelen antidemokratikus intézkedései mellett volt konkrétabb alapja is: a lengyel külügyminiszter januárban másfél órás megbeszélést tartott Le Pennel, és ezt ki is posztolta Twitter oldalára. A Reuters szerint februárban a lengyel állami média azt az instrukciót kapta felülről, hogy ne nevezze ultra-jobboldalinak Le Pent, és Oroszországgal való kapcsolatairól diszkréten számoljon be.
Több mint két hét után reagált. 
