|
| Donald Trump (Forrás: EPA/KEVIN DIETSCH / POOL) |
Az amerikai hadsereg a világ 177 országában alig kevesebb, mint 200 ezer katonát állomásoztat, mintegy 800 katonai bázison. A globális katonai hegemónia fenntartása egy 2015-ös becslés szerint évi 100 milliárd dollárba kerül az adófizetőknek. Nem véletlen tehát, hogy az amerikai kisember tavaly amellett a Trump mellett döntött, aki azt ígérte, hogy ezeket a pénzeket inkább az USA elhasználódott infrastruktúrájába és köziskoláiba fekteti.
A szellem felfalja gazdáját
De hol van már a tavalyi hó és a tavalyi kampányígéretek? Az NBC televíziós csatorna több belső Fehér Házi forrásra hivatkozva szerdán jelentette, hogy Trump követelni kezdte az amerikai nukleáris fegyverek állománya csökkenő trendjének megfordítását és annak visszaállítását az 1960-as évek szintjére. Ez bizony egy lépésben tízszeres (!) növelését feltételezné az amerikai nukleáris ütőerőnek. Ez a javaslat természetesen szembemegy minden létező nukleáris leszerelési megállapodással, de naívak lennénk, ha feltételeznénk, hogy ez Trumpot a legkisebb mértékben is izgatja.
Pedig a szellem, amit kiengedne a palackból, felfalhatja a gazdáit és bennünket mindannyiunkat. Az amerikai katonai-ipari komplexumnak jövőre juttatandó 700 milliárd dollár – amely meghaladja az USÁ-t követő kilenc (!) ország védelmi költségvetésének összegét – egyre komolyabb kérdőjeleket vet föl már az amerikai konzervatív sajtóban is. Az American Conservative friss cikke szerint a Pentagonra fordított százmilliárd dollárok nagy része elfolyik privát cégek vezetőinek horribilis fizetéseire, és rendszeresen túllépett büdzséjű fegyverrendszerekre, amelyek aztán messze az ígért teljesítmény alatt muzsikálnak – lásd az F-35-ös vadászgép évek óta húzódó drámáját. A Pentagonnak beszállító 5 legnagyobb cég (Lockheed Martin, Boeing, Raytheon, General Dynamics és a Northrop Grumman) vezérigazgatói tavaly fejenként 5 milliárd forintot kerestek!
|
| Káncz Csaba |
Nagy pénz, beomló rendszer
Az, hogy mára már a Pentagon fújja a passzátszelet Amerikában, mutatja az a tragikomikus tény is, hogy jelenleg Trump és a Kongresszus között vita bontakozott ki, hogy melyikük adja a nagyobb emelést a katonaságnak. Az elnök 54 milliárd dollárral többet javasolt, mint tavaly (csupán ez az emelés megfelel az Egyesült Királyság teljes évi védelmi költségvetésének), míg a szenátus 90 milliárdos emelést követel. Ilyen könnyű pénzek mellett irtózatos hanyagság és inkompetencia is uralkodhat, hiszen egy friss jelentés szerint a tengerészgyalogság repülőinek csak 41 százaléka volt működőképes tavaly év végén. A légierő 55 repülőszázada közül pedig csupán négy éri el a legmagasabb készültségi szintet – miközben kevesebb, mint felük van a felső kettő készültségi kategóriában.
Miközben a katonai cégek lobbistái fölzabálják Washingtont, inkább azon kellene elgondolkodni, hogy 16 évvel a szeptember 11-i terrortámadások után miért alakultak ki bukott államok a beavatkozások után Iraktól Líbiáig. Az amerikai katonai stratégia sem változott szinte semmit Vietnám óta – azaz elképesztő tűzerővel megpróbálni megsemmisíteni a nehezen megfogható ellenséget – holott ez a hozzállás megbukott annak idején Vietnámban és most Irakban is.
Ha valaki ennyire nem tanul a történelemből, akkor tényleg nincsen mit csodálkozni azon, amikor az USA vezető katonai akadémiájának nyári jelentése szerint a Washington által felépített, második világháború utáni nemzetközi rend nemcsak, hogy repedezik, hanem egyenes összeomlófélben van.
Káncz Csaba jegyzete
A rohingják ügyében.
