Joe Biden elnök keddi, 60 perces évértékelő beszédének első 12 percében az orosz-ukrán háborút elemezte, Kínával viszont alig foglalkozott.
Háttérbe szorul a tajvani kérdés
De Washingtonban pontosan érzik, hogy az orosz invázió miatt kikerült a figyelem centrumából Tajvan, ezért volt amerikai védelmi politikusokból álló küldöttség látogatott a héten a szigetországba, hogy az Egyesült Államok támogatásáról biztosítsa a tajpeji vezetést. Mike Mullen volt vezérkari főnök leszögezte a tajvani elnöknek, hogy a delegációjuk „a világtörténelem egy rendkívül nehéz és kritikus pillanatában érkezett”.
Tajvan egyben üdvözölte a mintegy 100 millió dolláros nagyságrendű, betervezett amerikai fegyverszállítmányt. Az amerikai külügyminisztérium már jóváhagyta a rakétavédelmi rendszer eladását, amely Biden hatalomra lépése óta már a második nagyobb fegyverszállítás Tajpejnek.
Japán beszólás Kína címére
De Kínát nemcsak a tajvani fegyverszállítások idegesítik ezekben a napokban, hanem a korábbi japán miniszterelnök kijelentése is. Sinzó Abe, aki jelenleg a törvényhozás képviselője, felszólította a tokiói kormányzatot, hogy fontolja meg amerikai atomfegyverek állomásoztatását az orosz-ukrán háború és a tajvani geopolitikai feszültség folyamatos emelkedésének a tükrében.
A Global Times nevű, angol nyelvű kínai pártlap azonnal támadásba lendült, azzal vádolva Abét, hogy megpróbálja kiszabadítani a japán militarizmus démonját. Egyben abszurdnak nevezte, hogy pont az az ország akarná behívni a nukleáris fegyvereket, amelyet a világtörténelemben egyedüliként megtámadtak atombombával.
Az orosz-ukrán válság kényelmetlen diplomáciai pozícióba helyezi Pekinget, amely nem akar nyíltan Oroszország mellé állni, nehogy antagonizálja a Nyugatot. Vang Ji külügyminiszter kedden felszólította Kijevet és Moszkvát, hogy tárgyalásokkal találjanak megoldást a jelenlegi konfliktusra.
A kínai közösségi média nézőpontja
A kínai közösségi médiában eközben intenzív vita alakult ki az európai katonai konfliktusról és általános konszenzusként jelenik meg, hogy a háborúnak Kína az egyértelmű nyertese. Az Egyesült Államoknak ebben a biztonságpolitikai helyzetben lépéseket kell tennie, különben lejáratódik a szövetségesei előtt. Márpedig Washington és a NATO katonai lépései egyben azt jelentik, hogy diverzifikálniuk kell az erőforrásaikat, gyengítve az Indo-csendes-óceáni stratégiájukat, ami pedig egyértelműen kedvező Pekingnek.
Az ukrán krízissel véget is ért a Nyugat azon vágyálma, hogy az európai hatalmak is besegítenek az Egyesült Államoknak Kína bekerítésében és meggyengítésében.
A hozzászólók többsége azt is leszögezi, hogy ha az USA és Oroszország hosszabb időre belebonyolódik az ukrán válságba, azzal újabb 5-10 év fejlődési lehetőséget adnak Pekingnek, ami után már a világon senki sem tudja megállítani Kínát. Ha pedig az USA és Oroszország esetleg gyorsan paktumot kötne Ukrajnáról, akkor Kína megfontolhatná Tajvan lerohanását.
A közösségi média népe azt is megállapította, hogy az ukrán válság tovább erősíti a kínai-orosz tengelyt és mivel Moszkva bénító súlyú gazdasági szankciókat kapott a nyakába, a Kreml még inkább rá lesz utalva Kína segítségére.
Hozzáteszik: az orosz invázióval gyakorlatilag teljesen bezárult Oroszország előtt az európai integráció kapuja, miközben Washington és Moszkva teljesen elhidegedett egymástól. Ez a Kína-USA-Oroszország stratégiai háromszögében több mozgásteret ad Pekingnek a manőverezéshez. Egyben kifutást a folytatódó fejlődéshez, hiszen az európai technológiai továbbra is áramolni fog Kínába, ahogyan az olcsó orosz földgáz is.
Ennek ellenére olyan vélemények is megjelentek, miszerint az ukrán válságnak túlságosan bizonytalan a jövőbeni kimenetele, ezért nem lehet megmondani, hogy Kína egy ponton belesodródik-e, noha nem részese annak. Nyugaton nem felejtik el egykönnyen, hogy valójában Kína a stratégiai ellenfél.
További aggodalomként jelentkezett a kínai közvéleményben az Új Selyemút gigaprojekt jövője, beleértve a Kína kereskedelmi útvonalainak biztonsága Nyugat-Európa irányába - ha a háború elhúzódik, netán kiterjed. Mi több, az elszálló energia- és gabonaárak súlyosan negatív hatást gyakorolnak a világgazdaságra, ami keményen befolyásolja a kínai gazdaság növekedését is.
Összességében az kristályosodik ki a közösségi média népében, hogy Kína úgy támogassa Oroszországot, hogy az ne provokálja az Egyesült Államokat és az Európai Uniót.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Az elnök egy kulcsfontosságú ügynökség vezetését adhatja oda egy lojális követőjének. 
