Tüntetők követelik az elnök elszámoltatását Brazíliában. Fotó: EPA/Sebastião Moreira

2016-ban Rióban rendezik meg az Olimpiát - a nyári játékokat most először tartják Dél-Amerikában, a brazilok most végre azt csinálhatják, amihez igazán értenek: szervezhetnek egy óriási, látványos bulit. A hangulat azonban mégsem valami fényes: a The Economist friss számában megjelenő elemzés szerint ugyanis az ország sokkal inkább politikai és gazdasági katasztrófával néz szembe, mint örömünneppel.

Elbukott a pénzügyminiszter

Decemberre mindhárom nagy hitelminősítőnél a bóvli kategóriába fokozták le az országot, a pénzügyek rendbetételével megbízott pénzügyminiszter kevesebb mint egy év hiábavaló próbálkozás után lemondott. 2016-ra 2,5 - 3 százalékos csökkenést várnak a brazil gazdaságtól az elemzők, ami nem sokkal jobb az idei évre várható eredménynél. Eközben a brazil kormányra súlyos árnyékot vet az állami olajvállalat, a Petrobras körül kirobbant korrupciós botrány, Dilma Rousseff elnököt pedig a költségvetési hiányról szóló adatok meghamisítása miatt hallgatja ki a kongresszus.

A The Economist által felvázolt kép nem ismeretlen a gazdaságtörténetben: az ország rendbetételéhez kemény lépésekre lenne szükség, de Rousseffnek nem nagyon van mindehhez gyomra.

Óriási nyugdíjemelés és adócsökkentés, minden alap nélkül

A helyzetért persze itt is, mint más nyersanyag-alapú gazdaságok esetében, a globális árupiaci árak mélyrepülése is hozzájárult, ám az elemzés szerint erre még rátett egy nagy lapáttal Rousseff és a baloldali Munkáspárt tevékenysége is. Első ciklusában, 2011 és '14 között komoly, ámde megalapozatlan nyugdíjemelésbe és egyes kivételezett ipari szektorokat érintő adócsökkentésbe kezdett. 5 év alatt a költségvetési hiány a GDP 2 százalékáról 10 százalékra ugrott.

Az államadósság szintje közben meghaladta a GDP 70 százalékát, és gyorsan növekszik - a finanszírozása pedig az emelkedő kamatok között egyre többe kerül. Nem igazán maradtak monetáris politikai eszközök a gyorsuló, már 10,5 százaléknál járó infláció leküzdésére sem. Maradt hát az adóemelés és a kiadáscsökkentés eszköze.

Ennyivel nem ússzák meg

Ennek tükrében 18 milliárd dollárnak megfelelő összegű megszorításokat jelentett be az elnök, és szigorították a munkanélküli segélyhez való jutás feltételeit is. Mivel azonban az adóbevételek folyamatosan esnek, ez kevésnek bizonyult. A pénzügyminiszter sem az elnöktől, sem a Munkáspárttól nem kapott igazi támogatást, ahogy az ellenzék sem sorakozott fel a megszorítások mögött.

Nelson Barbosa, Brazília új pénzügyminisztere megpuszilja Dilma Rousseff brazil elnököt a Planalto elnöki palotában tartott beiktatási ünnepségén, Brazíliavárosban 2015. december 21-én. (MTI/EPA/Adriano Machado)

Az új pénzügyminiszter, Nelson Barbosa az elemzés szerint valamivel nagyobb támogatottsággal bír, és az alkuereje is nagyobb - az elnök nem igazán engedheti meg magának, hogy még egy minisztert elveszítsen.

Ki ne akarna 50 évesen ilyen szép nyugdíjat?

Az elemzés szerint Barbosa kezdhetné akár a nyugdíjakkal is: a minimálnyugdíj összege megegyezik a minimálbérével, ami reálértékben 90 százalékot emelkedett egy évtized alatt. A nők elképesztően korán, jellemzően 50, a férfiak 55 éves korukban mennek nyugdíjba. A GDP 12 százalékát fizeti ki nyugdíjakra a kormány.

A cégeknek óriási terhet jelentenek a kicsit sem vállalkozásbarát adótörvények, ahogy egy dolgozó elbocsátása is rendkívül sok pénzbe kerül. A nemzetközi versenytől folyamatosan védik a brazil cégeket, így a termelékenység a legalacsonyabbak között van az egész világon.

Kőbe vésett pazarlás, korrupt politika

A helyzetet nehezíti, hogy az állami kiadások jó 90 százalékát jelenleg törvényi okok miatt nem is lehet csökkenteni: védik az érvényben lévő jogszabályok, részben az alkotmány is.

A gazdaság rendbetételét pedig szinte lehetetlenné teszi a politikai rendszer is. Rendkívül töredezett a paletta, 28 párt képviselteti magát a kongresszus alsó házában. A rendszer leginkább a szavazatvásárlásnak, a politikai zsoldosoknak kedvez, akiknek nem sok elköteleződésük van egy párt vagy egy program irányába. A kongresszusi képviselők akkora államokat képviselnek, amelyek némelyike népesebb egy-egy szomszédos országnál - ez pedig igencsak költségessé teszi a kampányt, nem csoda, hogy a Petrobrast is be kellett vetni egyesek érdekében, amikor a finanszírozásra került sor.

Ki emeli fel a szegényeket?

A kormánypárt nem akar megszorításokat, az ellenzék az elnök elszámoltatásával van elfoglalva - az alkotmány átalakításához szükséges háromötödös többséget igen nehéz lesz összehozni.

Mivel nagyrészt saját devizában van az ország adóssága, nem valószínű az államcsőd bekövetkezése. Az elemzés szerint azonban ha nem sikerül megfordítani a folyamatokat, akkor az eredeti elképzelés a sokmilliónyi szegény felemeléséről biztosan kudarcba fullad, vagy akár visszájára is fordulhat.