Lebénult a szlovák kormány Fico infarktusa miatt – nálunk vajon mi lenne?

Robert Fico szlovák miniszterelnök a múlt héten saját autójával érkezett a pozsonyi Kramáre kórházba, miután tartósan rosszul érezte magát. A kórház és a kormány szóvivője is megerősítette, az orvosok szívinfarktusra gyanakszanak, ezért azóta bent tartják a kormányfőt. Az utóbbi napokban kiszivárgott információk szerint az orvosok műtétre készülnek. A kormány médiumain és szóvivőkön keresztül ennek ellenére masszívan dolgozik a dolog eljelentéktelenítésén, annak politikai súlyát pedig egész egyszerűen elbagatellizálják.

A legerősebb párt lebénul

A szlovák közvéleményt sokkolta a miniszterelnök súlyos állapota. Egy ország első számú politikai vezetőjének egészségügyi problémája általában több kérdést is felvet, Szlovákia esetében a miniszterelnök rosszulléte viszont az egész politikai rendszert ingatta meg. A kormányzó Smer párt – mintha leforrázták volna – megbénulva áll, és aggódva várja a fejleményeket. Ami ijesztőbb probléma, hogy ez a helyzet az egész – kizárólag a hatalom és a források megszerzésének céljából létrejövő - kormánykoalícióra is igaz.

A Smer Szlovákia legerősebb, és egyetlen stabil szavazóbázissal rendelkező pártja. A politikai palettán nincs olyan párt, amely akár csak megközelíthetné a Smer népszerűségét. Valójában azonban nem a Smer, hanem Robert Fico és az ő populista, „kisemberbarát”, nemzeti-népi-antiurbánus, demagóg politikája a népszerű. Van ugyan a Smernek egy Lázár Jánosa Robert Kaliňák személyében, de ahogy Magyarországon Lázár, Kaliňák is legfeljebb a Smeren belül lehet tényező. A Smer pedig Fico nélkül egész egyszerűen nem létezik.

Nem véletlenül került kiemelésre a Ficóról szóló kormányzati állapotjelentésben, hogy saját autóját vezetve érkezett a kórházba, és nem véletlenül tagadják hivatalosan azt, ami azóta már sejthető: a miniszterelnököt szívinfarktussal kezelik. Az erős, karizmatikus vezető is egy törékeny ember, és ha kiesik a rendszerből – ha csak egy kis időre is – a rendszer összeomlik, mert egy hibásan felépített séma szerint működik, ami a tekintélyen és az üres, csak a hatalomra fókuszáló populista politikán alapszik.

Előre az orbáni úton

Robert Fico 2012-es hatalomra kerülése után tanult korábbi kormányzása hibáiból: tökéletesen lemásolta az orbáni példát, és a bíróságokon, médiumokon és egyetemeken át a legfőbb ügyészig a saját embereit ültette. Nem történt ez másképp a gazdasági életben sem. Noha Fico – jó szociáldemokrata lévén – nagyfokú államosítási szándékot jelentett be (mint ahogy azt véghez is vitte a piacilag kevésbé jelentős ágazatok esetén), a nagy nyereséget termelő állami vállalatokat kivétel nélkül átjátszotta a Smer-hez közeli oligarcháknak. Mindemellett a mély reformot igénylő alrendszereket érintetlenül hagyta, hogy a népszerűsége még csak véletlenül se csökkenjen egy társadalmi szféra esetleges érdeksérelme által. A négy éves ciklusát így a politikai szélcsend, a korrupció és a populista szólamok (patetikus migráns-szidalmazás, ár- és adócsökkentés) jellemezték.

Az erős vezérek köré épülő politikai tömörülések a vezető kiesésével alapjaikban rendülnek meg. Hogy a Smer nem több egy egyemberes pártnál, azt az is bizonyítja, hogy Fico már megalakulása óta vezeti a pártot, ráadásul túlélt egy papíron megnyert választást és egy elnökválasztási vereséget is. A Smer nem tudott kitermelni még egy olyan karizmatikus vezetőt, aki Ficot ezen kritikus időszakok alatt váltani tudta volna. A pártelnök pozíciója kikezdhetetlen. Fico ennek ellenére talán mégis fenyegetve érzi magát, hiszen betegsége óta a különböző őt illető feladatokat nem egy kézben összpontosította, hanem megosztotta a Smer második és harmadik emberei, Kaliňák és Peter Pellegrini között.

Ráadásul éppen ebben az időszakban Ficonak kellene egyben tartania egy négy, egymástól ideológiailag is különböző politikai formációt, amelyek most, a kormányváltás után egy hónappal sem tudtak még megegyezni egy sor kardinális kérdésben. Mindezt tetézi, hogy a Smer a márciusi választásokon a korábbi támogatottságához képest 15%-ot veszített és kellemetlen kompromisszumokra kényszerült, hogy kormányozni tudjon.

Súlyos hatalmi megingás lenne hazánkban is

De milyen hatalmi és belpolitikai megingás következne be hazánkban egy hasonló, nem kívánt esemény bekövetkezésekor? Az utóbbi időszakban a kormányzat második vonalában inkább egymással konkuráló hatalmi vonulatokat épített ki a miniszterelnök (Lázár kontra Rogán), miközben a Fidesz Orbán hiányában könnyen beomlana karizmatikus vezető híján.

Az a ’teljes pályás’ személyi hatalomkoncentráció, amelyet a pártelnök-miniszterelnök az utóbbi években véghezvitt, párosítva a kiegyensúlyozó intézményrendszer szisztematikus legyengítésével (Legfőbb Ügyészség, Alkotmánybíróság, Állami Számvevőszék stb.), szintén jogossá teszi a probléma felvetését és szükségessé a mostani szlovák belpolitikai folyamatok tanulmányozását.

Káncz Csaba és Zsoldos Ákos jegyzete