Ma van az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) fennállásának 75. évfordulója. Az Ügynökség már a kezdet kezdetén heves és kérlelhetetlen ellenfelekkel nézett szembe a Pentagonon és a Külügyminisztériumon belül (azon ügynökségeken belül, amelyeknek a jelentéseit koordinálnia kellett).
Megalakulása után még 2 évig nem volt hivatalos alapító okirata, illetve kongresszusi költségvetési forrása. Fő feladata titkos információk szerzése az USA kormányzatának igényei szerint más államok politikájáról, gazdaságáról, társadalmáról; külföldi kormányokról, intézményekről és magánszemélyekről, ezek feldolgozása és továbbítása az amerikai kormányzat illetékeseihez, illetve az elnökhöz, valamint az elnök utasítására titkos akciók végrehajtása külföldön. Az ügynökségnek nincsen joga az Egyesült Államok területén műveleti tevékenységet folytatni.
Megemlékezés Moszkvából
Az alapítási évforduló alkalmából a Nacionalnaja Oborona (Nemzetvédelem) című orosz folyóiratban Szergej Nariskin, az orosz külföldi hírszerzés vezetője írt egy lebilincselő esszét. Ez egy szokatlan mozzanat a részéről, különösen az ukrajnai hibrid háború kellős közepén.
De milyen célt szolgálhat ez az esszé? Minden bizonnyal arra, hogy emlékeztesse az orosz népet és a külföldieket egyaránt arra, hogy a Kreml semmit sem felejtett el, ahogyan semmit sem bocsátott meg.
Az esszé címe – „75 gyertya a CIA tortán” – némileg megtévesztő, mivel Nariskin záró megjegyzése az, hogy „Jubileumi gratuláció és jókívánság nem lesz. Mivel nem lehet kompromisszum a CIA történelemben betöltött szerepének és az emberiségnek tett „érdemeinek” értékelésében.”
Nariskin a melléfogásokra koncentrál
Nem meglepő módon Nariskin könnyed vonalvezetéssel ír a CIA-ról. Mint fogalmaz: „A CIA-t a hidegháborús korszak elején hozták létre, hogy hírszerző tevékenységet folytasson világszerte, és hogy ellensúlyozza a Szovjetunió létezését és megerősödését a világban, valamint a nemzeti felszabadító mozgalmak felemelkedését Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában.”
Mégis vicces, hogy a CIA óriási hírszerzési kudarccal kezdte intézményi pályáját. 1949. szeptember 20-án megjósolta, hogy az első szovjet atombomba 1953 közepén jelenik majd meg – márpedig 22 nappal az előrejelzés közzététele előtt a Szovjetunió már elvégezte az első nukleáris berendezés tesztjét.
A CIA akkor is tanácstalan volt, amikor Putyin 2018 márciusában az orosz parlamenthez intézett beszédében bejelentette, hogy Oroszország új hiperszonikus rakétarendszert fejlesztett ki, amely „gyakorlatilag sebezhetetlen lesz”. Az amerikai tisztviselők és elemzők nagyotmondásra gyanakodtak. A CIA története során sok mindent félreértett Oroszországgal kapcsolatban, beleértve azt, hogy képtelen volt előrejelezni a Szovjetunió összeomlását.
Sötét műveletek
Nariskin végigvezet minket a CIA „puccsainak, közvetlen katonai beavatkozásainak, mindenféle provokációjának, kifogásolható politikusok meggyilkolásának, terrornak, szabotázsnak, vesztegetésnek” és mindazoknak az ármánykodásoknak a krónikáján, amelyek miatt Lyndon Johnson elnök"átkozott gyilkos társaságnak" nevezte az ügynökséget. Akárcsak Banquo szellemjelenetében a Macbeth lakomaasztalánál Shakespeare darabjában, megjelennek az áldozatok – Patrice Lumumba, Salvador Allende…
Nariskin dermesztő utalásokat tesz a CIA azon állítólagos gyakorlatára, hogy rákterjesztő technológiát használ a „kifogásolható” latin-amerikai vezetők – az argentin Kirchner (pajzsmirigyrák), a paraguayi Lugo (limfóma), a brazil Lula da Silva (gégerák) és D. Dilma Rousseff (limfóma) és a venezuelai Hugo Chavez (légcsőrák) – kiiktatására.
Nariskin szerint „1955-ben a CIA megkísérelte kiiktatni Csou En-laj kínai miniszterelnököt, akit az amerikaiak „egy mániákus fanatikusnak tartottak, aki a világ uralmát akarta elfoglalni”, de szerencsétlenül kudarcot vallott. Az ügynökök felrobbantották azt a gépet, amelyen Csounak az ázsiai és afrikai vezetők indonéziai konferenciájára kellett volna repülnie. Ezt követően Dulles kidolgozott egy tervet Csou megmérgezésére, de aztán feladta, mert állítólag félt, hogy a CIA részvétele kiderülhet.
Kísérletek Castro meggyilkolására
Az Egyesült Államok Szenátusa 1975-ben feltárta és megerősítette a CIA részvételét bérgyilkosságokban és államcsínyekben. Csak 1960 és 1965 között 8 olyan esetet számolt össze, amikor CIA-ügynökök és zsoldosok merényletet kíséreltek meg Fidel Castro, Kuba volt elnöke ellen. Havanna később nyilvánosságra hozta a teljes számot – 1959 és 1990 között a CIA 634 merényletet tervezett Castro ellen.
Nariskint idézve: „A CIA-tisztek mániákus kitartással egyszerűen egzotikus módszereket dolgoztak ki a Comandante megsemmisítésére. Öngyilkos pilóták, ejtőernyős ügynökök, a belső körből toborzott ügynökök, autók és jachtok lövedékei segítségével, hajókról, csónakokról és felforgató szabotőrök segítségével, búvárfelszerelés segítségével, odahozott tuberkulózis bacilussal, megmérgezett szivarokkal és mérgező tablettákkal próbálták megölni.”
Nariskin betekintést ad Ukrajna 1948-1949-es időszakának történetébe, amikor a CIA „aktívan felhasználta Hitler különleges szolgálatainak tapasztalatait a Szovjetunió elleni felforgató munkák elindítására a kitelepített kelet-európaiak táboraiban, akik között negyedmillióan voltak. ukránok. „Az ukrán nacionalisták szinte valamennyi vezetőjét és vezető funkcionáriusát ilyen vagy olyan módon kötötte a nácikkal való együttműködés, ezért teljes mértékben a CIA és a brit hírszerzés ellenőrzése alatt álltak. 1950 novemberében a CIA Politikai Koordinációs Irodájának vezetője, Frank Wisner azzal kérkedett, hogy a CIA akár 100 ezer ukrán nacionalistát is képes bevetni a Szovjetunióval vívott háború esetén.
Nariskin mesteri húzásnak tartja a CIA azon állítólagos műveletét, amikor 1983-ban egy meghekkelt dél-koreai Boeing gépet a szovjet légtérbe irányítottak. Miután a szovjetek lelőtték, Reagan elnök, „bejelenthette az újabb kommunizmus elleni keresztes hadjáratot és elkezdődött a fegyverkezési verseny.”
Napjainkban leiskolázzák az oroszokat
Nariskin záró gondolatmenete higgadt marad: „A hírszerző szervek hatékonyságának értékelése mindig relatív. Az Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynöksége, amely fennállásának 76. évébe lép, országa uralkodó köreinek akaratának buzgó végrehajtója volt és marad. A végbemenő jelentős változások ellenére továbbra is az egypólusú világ egyetlen hegemónjának képzelik magukat. A szervezet a neve alapján hírszerző, de érzékenyen összpontosít a szuverén államok elleni felforgató akciókra.”
Nariskin természetesen nem tér ki a CIA sikereire, például arra, hogy az USA már hónapokkal az ukrán invázió előtt tudott Moszkva terveiről. Amerika bizony nemcsak a fegyvereivel iskolázza le az oroszokat az ukrán fronton, hanem a hírszerzés frontján is.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
