Ma kezdődik a világ biztonságpolitikai szempontból talán leforróbb térségében - Guam szigete közelében - egy nagyszabású hadgyakorlat. A 16 éves múltra visszatekintő, évente megrendezésre kerülő ’Malabar’ hadgyakorlat az Indiai-óceánon jelenleg trilaterális, a 3 állandó résztvevő az Egyesült Államok, India és Japán. Az Egyesült Államok számos, jelenleg Guam szigetén állomásozó B1 típusú, nagy hatótávolságú bombázóit szerelte föl az elmúlt időszakban olyan nagy precizitású rakétákkal, amelyek akár 300 kilométeres távolságból is ki tudnak lőni egy hadihajót.
|
| Guam (Google maps) |
A Malakkai-szoros katonai jelentősége
Az Obama-adminisztráció 2011-ben hirdette meg hivatalosan is új ázsiai biztonsági stratégiáját (Pivot to Asia), amelynek során középtávon az amerikai tengerészet és légierő 60 százalékát óhajtja a térségre koncentrálni. Ehhez járulnak a különböző katonai szövetségek megkötése a térségben, mindenekelőtt a ’Quad’, amely az Egyesült Államok, India Japán és Ausztrália négyes szövetségeként Kína feltartóztatására törekszik.
Ázsiában egy esetleges katonai konfliktus esetén Indiára és Ausztráliára jutna a feladat, hogy blokád alá vegye a Kínát ellátó déli tengeri szállítási útvonalakat, amelyen keresztül az ország létfontosságú olajkereskedelme zajlik. A kulcsfontosságú, szűk Malakkai-szoros – Szingapúr és Malajzia között –, amelyen keresztül Kína tengeri kereskedelmének 80 százaléka bonyolítódik, szintén lezárásra kerülne.
Peking ezt ellensúlyozandó 2015 áprilisban bejelentett egy nagyszabású gyorsút-vasút-olajvezeték folyosó építését (China-Pakistan Economic Corridor) Nyugat-Kínából Pakisztánba, Gwadra új kikötőjébe. Emellett idén májusban Peking stratégiai bombázókat telepített a Dél-kínai-tengeren elhelyezkedő, vitatott státuszú Spratley-szigetekre. A H-6K típusú nagy hatótávolságú bombázók 3500 kilométeres akció rádiusszal bírnak, így képesek elérni a Malakkai-szorost is.
|
| Káncz Csaba |
India pávatánca
India idén különleges figyelmet kap a washingtoni tervekben. 2011 óta az USA, Ausztrália és Japán külön-külön is megerősítette katonai kapcsolatait Indiával és támogatták regionális hatalmi ambícióit. Igen ám, de India idén nem hajlandó Kínát felbőszíteni és csupán harmad annyi hadihajót küldött a hadgyakorlatra, mint tavaly. Valójában India részvételének ereje 2015 óta csökken, míg az USA azóta megduplázta hajóinak számát, Japán pedig egyenesen megnégyszerezte.
India pávatáncának oka, hogy másfél hónapja India miniszterelnöke és Kína elnöke informális csúcsot tartottak a kínai Wuhanban és megegyeztek arról, hogy „stratégiai iránymutatást adnak” hadseregeiknek arra vonatkozóan, hogy a két ország közötti stabilitás fennmaradjon. Mindenesetre útban Guam felé az indiai hadihajók – első alkalommal! – együtt gyakorlatoztak a vietnámi haditengerészettel, amely mutatja, hogy mind Hanoi, mind Új-Delhi feszülten figyeli a Dél-kínai-tengeren folyó kínai egyoldalú lépéseket.
Washington természetesen nem akarja hagyni, hogy Kína túlzottan nagy hatást gyakoroljon India geopolitikai lépéseire, ezért mára az ország Izrael után a második legnagyobb kedvezményzettje lett az amerikai segélypolitikának. Egy hete pedig Indiának szánt gesztusként az amerikai haditengerészet csendes-óceáni parancsnokságát átnevezték Indo-Csendes-óceáni Parancsnoksággá. Fontos kiemelni, hogy Narendra Modi négy éve tartó miniszterelnöksége alatt a kétoldalú katonai szövetség erősödött, és ma már az indiai katonai bázisok nyitva vannak amerikai harci gépek és hadihajók előtt műszaki javítások és feltöltés céljára.
Káncz Csaba jegyzete
103 éves korában halt meg a kínai Csen Ning Jang. 
