Egy esetleges katonai konfliktus esetén Indiára és Ausztráliára jutna a feladat, hogy blokád alá vegye a Kínát ellátó déli tengeri szállítási útvonalakat. Peking stratégiai bombázókat telepített a vitatott Spratley-szigetekre, ahonnan azok képesek elérni a Malakkai Szorost. Indiának szánt gesztusként az amerikai haditengerészet Csendes-óceáni parancsnokságát átnevezték Indo-Csendes-óceáni Parancsnoksággá.

Guam szigetén, melyet egy hete fenyeget Észak-Korea, annyira éber lett mindenki, hogy valaki már azt hitte, ott a bomba, és két rádión keresztül riasztást adtak le, hogy veszélyben a lakosság. Még jó hogy éjjel, és hogy már amúgy is kevesen hallgatnak hagyományos rádiót. Aki hallotta, rémesen érezhette magát, várva az atombombát.

Az észak-koreai diktátor elhalasztotta a döntést, hogy kilője-e Guamra a tervezett négy rakétát, miután ezt eredetileg augusztus közepére ígérte, és most itt az időpont. Most megvárja, mit lép amerikai ősellensége, Dél-Korea pedig aktivizálja magát, és megpróbál hatékonyabban közbenjárni a háború elkerülése érdekében.

Nemrég Hawaii jelentette be, hogy polgári védelmi gyakorlatba kezd, de azóta az észak-korai diktátor már Guamot fenyegeti rakétáival, így most ott jött el a felkészülés ideje. Mindenesetre kiadták az instrukciókat, noha bíznak benne, hogy ha jön is ellenséges rakéta, leszedik időben. Nézzük, mi a teendő, ha gombafelhőt látunk.

Eldurvult a szócsörte a két fél között, ez esetben az amerikai elnök kezdte, ami nem feltétlenül volt ésszerű, a cselekvésnek több értelme lenne. Ez így olyan, mint a haragos gyerekek között, viszont Kim Dzsong Unból ki is nézzük, hogy félelmében tényleg elhajít egy atomfegyvert, még ha ez népe utolsó napja is. Mindez Nagaszaki évfordulóján.