A lengyel állami olajvállalat, az Orlen tulajdonában álló médiacég, a Polska Press azt közölte két ellenzéki pártalakulattal, hogy „baloldali értékrendjük” miatt nem teszi közzé a politikai hirdetéseiket. Lengyelországban egy hét múlva tartják az országgyűlési választásokat. A döntés azért is fajsúlyos beavatkozás a választásba, mert a Polska Press több száz, zömmel regionális újságnak és portálnak is a kiadója.
Tisztességtelen választások
Lengyelország gyakorlatilag 2015 óta nem rendez tisztességes választásokat - amikor a Jog és Igazságosság Párt (PiS) hatalomra került, és azonnal aláásta az alkotmányos kormányzást. A nemzetközi választási megfigyelők „szabadnak, de nem tisztességesnek” értékelték a 2019-es és 2020-as választásokat, ami azt jelenti, hogy a választók olyan jelöltekre adták le szavazatukat, akik valóban versenyeznek, de nem egyenlő feltételekkel.
Egy tavaszi kutatás a kormányzó PiS párt számos autokratikus taktikáját azonosítja 2019-ben és 2020-ban, a kampányfinanszírozás korrupciójától a választási adminisztráció politizálásáig. De a leghatékonyabb módja annak, hogy a PiS aláássa a demokratikus folyamat integritását, az ugyanaz a taktika, amely az idei törökországi és a tavalyi magyar választáson a választásokat az ellenzék számára megnyerhetetlenné tette: a médiaterület autokratikus uralma.
A török és magyar példa
Sokan a mai napig nem értik, hogy Erdogan elnök hogyan tudott diadalt aratni a májusi törökországi választásokon, miközben a lakosság az elszabadult inflációval küszködik. A Török Rádió és Televízió Legfelsőbb Tanácsának (RTÜK) ellenzéki tagja szerint április 1. és május 11. között a török nemzeti közszolgálati műsorszolgáltató, a Török Rádió és Televízió Társaság (TRT) 49 óra műsoridőt szentelt Erdogan kampányának, és csaknem 29 órát Devlet Bahceli, Erdogan koalíciós partnerének kampányához. Eközben Kemal Kılıcdaroglu közös ellenzéki jelölt kampányáról mindössze 32 percig tudósított.
Világszerte a demokráciafigyelők számára ez ismerős történet: a tekintélyelvű vezetők olyan alaposan manipulálják a kampány médiakörnyezetét, hogy a választás napján talán nem is kell a csalás közvetlenebb formáiba bekapcsolódniuk. Magyarországon is a média aláásása – különös tekintettel a megyei lapokra - az egyik elsődleges eszköze annak, hogy a Fidesz és annak vezetője kényelmesen induljon bármilyen potenciális versenyen.
2010 óta a hazai rezsim a Médiatanács segítségével vonatja vissza a nekik nem tetsző médiumok engedélyét. 2018 óta a hazai kormány tovább lépett, és a Közép-Európai Sajtó- és Médiaalapítvány (KESMA) segítségével közvetlenebb ellenőrzést gyakorol a szerkesztői döntések felett. A KESMA-t a rezsimhez hű oligarchák alapították, akik erőforrásaikat és médiatulajdonaikat egy konzorciumba tömörítették, amelyet maga a miniszterelnök azonnal mentesített a médiaszabályozás alól.
A rezsim hatalmas összegeket irányít az állami reklámalapokból a KESMA-holdingjába, és a magánhirdetők ódzkodnak együttműködni a KESMA-n kívüli néhány kiadóval és műsorszolgáltatóval, mert félnek a kormányzati megtorlástól.
Átkaroló hadművelet
Feltűnő a párhuzam Orbán magyarországi és Erdogan törökországi sajtó-műveletei között. A médiauralom mindkét esetben szabályozási akadályokat alkalmaz a független piac meggyengítésére, miközben a médiateret elárasztja a jól finanszírozott rendszerpárti hangokkal, akiket a kormány eszközeiként szolgáló oligarchák támogatnak.
A nacionalista retorika nemcsak taktikaként szolgál Magyarország és Törökország vezetői számára a médiacsoportok külföldi tulajdonosoktól való megfosztására, hanem egyben eszközként is a társadalmi megosztottság fűtésére. Mindkét országban a kormányzó pártok által hirdetett nacionalizmus kizárólagos, amely az ellenzéket az ellenséges amerikai - gülenista, illetve sorosista – érdekek kiszolgálójaként azonosítja.
Budapest Varsóban
A jövő hétvégi lengyelországi választás lesz ennek a stratégiának a következő nagy próbája. Lengyelországban a demokratikus hanyatlás menete kevésbé előrehaladott, mint akár Törökországban, akár Magyarországon, de a média hangjának erőszakos átjátszása a rezsimhűek kezébe azt sugallja, hogy ugyanezt az autokrata utat követi.
Jaroszlaw Kaczyński pártvezér ezt jelentette be jó előre már 2011-ben, amikor leszögezte: „eljön a nap, amikor Budapestet Varsóban találjuk”.
2015-ben a PiS törvényt fogadott el, amely megsemmisítette a lengyel tévét és rádiót felügyelő, alkotmányos felhatalmazással rendelkező szabályozót, és átruházta a közmédia kinevezési jogkörét a párt-mamelukok új tanácsára.
A PiS még a török és a magyar kormánypártokkal megegyező retorikai fordulatokat is alkalmazza, kinevezve ellenségnek az etnikai és felekezeti kisebbségeket, idegen hatalmakat és az Európai Unió bürokratáit. Az állami média rutinszerűen váltakozik az ócsárló tudósítások és a félelemkeltés között, amelyek célja, hogy ezeket a csoportokat hibáztassák a lengyelek mai problémáiért.
A lengyel állami média gyűlöletkeltő hadjárata halálos következményekkel is járt. 2019-ben meggyilkolták Paweł Adamowiczot, Gdansk kikötőváros liberális polgármesterét – ez a Szolidaritás mozgalom szülőhelye, amely kihívta Lengyelország akkori kommunista kormányát – a Telewizja Polska hónapokig tartó rágalomkampánya eredményeképpen.
A PiS a Nemzeti Műsorszolgáltatási Tanács (KRRiT) által kiszabott bírságokkal kényszeríti rá akaratát a független médiára. Az elmúlt évben a magántulajdonban lévő Radio ZET-et pénzbírsággal sújtották, amiért arról számolt be, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a lengyel kormány tudta nélkül haladt át Lengyelországon keresztül Washingtonba (azon az alapon, hogy ez „dezinformáció” volt és „ellentétes a lengyel nemzeti érdekkel”), míg a magántulajdonban lévő TOK FM pénzbírságot kapott egy, az Oktatási Minisztérium megbízásából készült tankönyv tartalmának bírálatáért.
A PiS a KRRiT-en keresztül a műsorszolgáltatási engedélyek meg nem újításával fenyegetőzve is nyomást gyakorol a független médiára: a TOK FM-et birtokló TVN-csoportnak 2024-ben engedélyt kell megújítania, a KRRiT pedig csak a választások után hajlandó megvizsgálni a megújítást.
