Miben reménykedett?

Nem tudni, mire számított Theresa May brit kormányfő, amikor elődje, David Cameron félresikerült népszavazási hazárdjátékát követő menekülése után elvállalta a miniszterelnöki posztot. Nyilvánvaló volt, hogy szinte lehetetlen feladatra vállalkozik. Ha megállapodás nélkül elhagyja országa az Európai Uniót, annak gazdasága összeomlik, de ez láthatóan nem zavarja a konzervatív párt egy részét, akik nem akarnak engedni csökönyös és sehová nem vezető álláspontjukból (mint a Sziriza párt betonfejű része annak idején a görögöknél).

A másik lehetőség a svájci és norvég út, vagyis minden maradna a régiben, csak nem lennének tényleges tagok, hangoztathatnák a szuverenitást. Ennek kulcseleme a vámunió fenntartása lenne, most lényegében erről folyik a vita. Ezt támogatja az ellenzéki Munkáspárt és a konzervatívok egy része, de nem elég ahhoz, hogy egy parlamenti szavazáson biztosan átmenjen a dolog, a betonfejűek megbuktathatják.

Hiú ábránd volt

Hogy May mégis belement ebbe a két éves huzakodásba, abból a reményéből adódhatott, hogy az EU jobban fél, ezért engedni fog, jöhet a cseresznyézés. Ez azonban hiú ábránd, az Unió ezt nem teheti meg, ahogy a görögökkel sem tehetett kivételt, hisz akkor a szervezet egész alapja roppanna meg. Arra gondolhatott még May, hogy ha ez mégsem megy, a végén még mindig beadhatja a derekát. Igen ám, de ha ezt teszi, felsorakozik-e mögé országa, hogy elkerüljék a legrosszabbat, vagy inkább megpróbálják megbuktatni őt a keményvonalasok?

Az utolsó esély

A tárgyalások augusztus közepén folytatódnak, és mindössze 10 hét lesz a megegyezésre, mivel utána még idő kell arra, hogy a 27 tagország elfogadja a megállapodást, és persze magának a londoni parlamentnek is igent kell mondania. Hacsak nem szerveznek még egy népszavazást a kérdésben (ez lenne a legbiztosabb: a ha a nép elfogadja a puha kilépést, megoldódik a kérdés, ha nem, és saját magát taszítja káoszba, az már szíve joga).

Megegyezés nélkül jövő március 29-én elakadna a kereskedelem, káosz lenne a londoni pénzpiacokon, ami az egész világot is megviselné, megszakadnának a brit gyártók beszállító láncai, ami gyártási zavarokat, áruhiányt és a gazdaság meredek visszaesését hozná. A Bloomberg elemzői szerint átmenetileg még élelmiszer-, és gyógyszerhiány is felléphetne, ilyen pedig csak a második világháborút követő években volt utoljára.

May a közelmúltban úgy hitte, megtalálta a megoldást arra hogy ne kelljen a belső ír határt vámhatárrá tenni: ő maga beszedné az EU helyett a vámokat, adókat, de országa nem maradna a vámunió része. Keményvonalas miniszterei a javaslatra ki is léptek a kormányból, az európai tárgyalófél nevében Michel Barnier azonban leoltotta a javaslatot. Barnier egyúttal jelezte, hogy kedvező kereskedelmi javaslatot fog May elé tárni, csak maradjon benn a vámunióban.

A keményvonalasokon múlik

Erre a 80 keményvonalas tory fog hőbörögni, így még egy lehetőség van: megmagyarázni nekik, mi is történik pontosan, ha nem jön össze a megállapodás, és hogy ebben az esetben elkerülhetetlenek az előrehozott választások, ahol a toryk által hozott teljes csőd árnyékában megnőne a munkáspárti győzelem esélye. A Munkáspárt aztán ráadásul valószínűleg meg is egyezne az Unióval, és így megmentené a brit gazdaságot, ahogy Görögországban is hirtelen megszűnt a követelőzés, amikor az EKB elzárta a pénzcsapot. Hirtelen rádöbbentek, mi az alternatíva.