A június 23-i Brexit-népszavazás óta az Egyesült Királyságban soha nem látott mélységű árkok tárultak föl a fiatalok és öregek, az angolok és a skótok, valamint a két nagy politikai párt különböző frakciói között. Nem véletlen tehát, hogy Theresa May miniszterelnök kétségbeesetten próbálja konszolidálni ezeket az ellentéteket és kormányában a legnagyobb jelentőségű tárcák élére mindezek alapján egyenlő arányban kerültek EU-párti, illetve Brexit-támogató politikusok. Az előbbiek közé tartozik Philip Hammond, Michael Fallon és Amber Rudd, az utóbbi csoportba Boris Johnson, David Davis és Liam Fox.
Fanyar mosollyal fogadták a fővárásokban az új külügyminisztert
A világ figyelmének középpontjába Boris Johnson külügyminiszter került, aki minden modortalansága ellenére az egyik legkozmopolitább tagja a kormányzatnak. Dédnagyapja török volt, ő maga amerikai állampolgárként született – sőt egyesek szerint még mindig az – és az európai ügyek veterán újságírója. Különböző szinteken beszél franciául, olaszul, németül és spanyolul.
Johnson a brit politika bennfentesei szerint a Brexit híve volt, de soha nem hitte volna, hogy az a végén be is következhet. Nem is volt igazán elkötelezett a kiválásért és így nem is dolgozna lelkesülten annak kivitelezésén. Ha kudarcba fulladnának a kilépési tárgyalások Brüsszellel és a csalódott britek újra az EU-pártiság felé fordulnának, akkor Johnson is pozíciót váltana.
Mit akar az új Brexit főtárgyaló?
De amit Brüsszel és Berlin igazán várt, az London bejelentése az új ’Brexit miniszter’ személyéről. A rövid versenyfutás után pedig David Davis lett az Európai Unióból való kilépésért felelős vezető, akinek egyben a köztisztviselői kar legjobbjaiból kell felállítania és működtetnie a Brexit Minisztériumot. Nem érdektelen tudni, hogy Davis hogyan képzeli el a kormányzat tárgyalási taktikáját, de ezt szerencsére nagy vonalakban már nyilvánosságra hozta egy pár nappal ezelőtti blog-bejegyzésében.
Ebből kitűnik, hogy Davis egy olyan Nagy-Britanniát képzel el, amely világszerte több szabadkereskedelmi megállapodást kötne, nem csak azért, hogy támogassa az exportot, hanem, hogy az olcsó import beáramlását segítse. Így abban bízik például, hogy az ázsiai elektronikai alkatrészek gyártói vámok nélkül exportálhatnák Britanniába a termékeiket, és mivel az autó értékének már a negyedét teszik ki az elektronika, így a brit autógyártás versenyképesebbé válna. Ez a logika aztán érvényesülhetne a brit ipar más szektoraiban is Davis szerint.
Davis szerint ezeket a szabadkereskedelmi megállapodásokat Londonnak fénysebességgel kell letárgyalnia, mintegy 12-24 hónapon belül. Itt olyan országokra gondol, mint az USA, Kína, Hong Kong, Kanada, Ausztrália, India, Japán, az Egyesült Arab Emirátusok és Indonézia. Davis lekicsinylően szól Brüsszel tárgyalásairól, amelyek csak hosszú évek után kerültek megkötésre.
Davis tovább akarja csökkenteni a brit vállalkozások adó- és bürokrácia-terheit. Lekicsinylően szól arról, hogy a brit vállalkozásoknak akkor is be kellett tartaniuk minden EU-s szabályozást, ha semmit sem exportáltak a kontinensre. Davis aktívan segítené a kkv-kat az ázsiai exportpiacokon, például ingyenes kormányzati tanácsadással.
Kemény tárgyalópartner akar lenni
|
| Káncz Csaba |
A miniszterelnökével egyetemben Davis is csak év vége körül léptetné életbe a kilépési mechanizmust – annak ellenére, hogy Brüsszel azonnali életbe-léptetést követel. Davis szerint a késleltetéssel maradna idő tárgyalni a skótokkal, az észak-írekkel, akiknek a többsége a bent maradásra szavazott. Davis szerint ráadásul az időhúzás Londonnak kedvez a későbbi tárgyalások során.
Végezetül pedig Davis kifejti, hajlandó kemény meccseket vívni Brüsszellel. Szerinte London nem fog kompromisszumot kötni a határainak védelmével kapcsolatban. Ha Brüsszel ezt nem fogadja el, az szerinte a kontinensnek lesz káros. London független cselekvőként fog eljárni és megkötni a lehető legjobb megállapodást, zárja sorait Davis.
Káncz Csaba jegyzete
A dél-ukrajnai Herszon volt a célpont ezúttal. 
