|
| Illusztráció (Forrás: Depositphotos) |
A cikk eredetileg a G7-en jelent meg.
Szerencsés csillagzat alatt léptek be a fiatalok a munkaerőpiacra az utóbbi néhány évben, hiszen a 2010-es évek közepe óta túlkereslet van a dolgozók iránt. Ezért sok pályakezdő érezhette úgy, hogy nem kell túlzottan igyekeznie az első munkahely megszerzéséért, hanem a vállalatok versenyeznek érte, többek között egyre magasabb bérekkel is.
A legújabb Munkaerőpiaci Tükörben megjelent tanulmányokat elolvasva kiderül azonban, hogy bár jelenleg egyszerűnek tűnik a munkába lépés, ez az állapot egyáltalán nem biztos, hogy sokáig fennmarad.
Az eredmények láttán ugyanis arra következtethetünk, hogy a kedvező gazdasági helyzet és a vállalatok toborzási nehézségei egyelőre részben elfedik az oktatási rendszer hiányosságait. A 2010-es években jócskán átalakított, a fiatalokat egyre gyorsabban a munkaerőpiac felé tessékelő, viszont sok régi problémát továbbra is magában hordozó iskolarendszer igazi próbája még nem történt meg, ugyanis az elmúlt években inkább a vállalatok versenyeztek a munkavállalókért, és nem az álláskeresők a munkahelyekért.
A kocka azonban előbb-utóbb megfordulhat, ez a gazdasági ciklusok alapján törvényszerű.
Az erős konjunktúrát hozó elmúlt néhány évben megemelkedett a 15-19 évesek foglalkoztatási aránya, miközben a nappali tagozatos tanulók részesedése visszaesett a korcsoportban, köszönhetően többek között a tankötelezettség 16 éves korig tartó leszállításának, a közmunkaprogram beindításának és persze a feszített munkaerőpiaci helyzetnek.
A legfiatalabb munkavállalók azonban nem túl jó körülmények között dolgoznak. A rövidebb tankötelezettséggel jelentősen megnőtt a közfoglalkoztatásba kerülő 16 és 17 évesek száma Molnár György eredményei szerint. Greskovics Bori és Scharle Ágota pedig arra a megállapításra jutottak, hogy a határozott idejű munkaszerződések a fiatalok körében különösen gyakoriak. Tehát akik hamar befejezték a tanulmányaikat, még ha a versenyszféra munkaerőpiacára be is tudtak lépni, gyakran kevésbé stabil (a vállalatoknak viszont kevesebb kockázatot jelentő) állásokban helyezkedtek el. Tehát
a cégek bár felveszik az oktatásból hamar kilépő pályakezdőket, de óvatosabbak velük.
A korai munkavállalás önmagában egyáltalán nem lenne probléma, sőt, a munkaerőpiacon történő boldogulást nagyban segíti a tapasztalati és a kapcsolati tőke kialakulása, amelyeknek a fiatalok többnyire híján vannak. Ezekre a nehézségre a diákmunka lehet jó megoldás, aminek során a tanulók az iskola mellett gyakorlatot és ismeretségeket szerezhetnek a munka világában.Bár a tanulás melletti munkavállalás a 2010-es években lassú emelkedést mutatott, még mindig ritka Magyarországon, ebből a szempontból nem sikerült tehát kiaknázni az elmúlt évek munkaerőpiaci körülményeit.
Annál inkább gondot jelent, hogy amellett, hogy kevesebb időt töltenek tanulással az oktatási rendszerben a diákok, a képességeik, készségeik színvonala is csökkenésnek indult. Hermann Zoltán, Horn Dániel és Tordai Dániel tanulmánya például bemutatja, amint a 2013-as szakképzési reformot követően leromlottak a tanulók matematikai és szövegértési készségei. Pedig ezek a készségek nagyon fontosak a fiatalok későbbi munkaerőpiaci sikereinek szempontjából. Hermann és Horn mellett Köllő János, Sebők Anna, Semjén András és Varga Júlia munkája mutat rá, hogy
a kognitív képességekkel együtt jár a fiatal felnőttkori munkaerőpiaci sikeresség.
Kérdés, hogy mi lesz a következő években a pályakezdőkkel, ha a várakozásoknak megfelelően lassuló pályára áll a gazdasági növekedés, és a cégek kevésbé kapkodnak az álláskeresők után. A kötetben Tóth Endre hívja fel a figyelmet az úgynevezett sebzési vagy sebhelyhatásra, ami azokat a fiatalokat érinti, akik pályája munkanélküliséggel indul. A pályakezdőket főleg a válságos időkben érintő jelenség tartós negatív következményekkel jár a későbbiekben: az alacsonyabb jövedelem, a kevesebb ledolgozott óra, a gyengébb minőségű állás és a munkanélküliség magasabb kockázata még évekkel a munkaerőpiacra történő belépés után is jobban fenyegeti őket az iskola után azonnal elhelyezkedő társaikhoz képest.
Ezek a kellemetlen hatások pedig a szakirodalom szerint a kevésbé képzett, vagy a jobban iskolázott, de gyengébb képességű fiatalokat különösen erősen érintik.
(G7)
Szorosabb együttműködés a katonai fenyegetés hatására. 
