Aslund a www.alapblog.hu-nak adott exkluzív nyilatkozatában azt állítja, hogy a piacok akkor nyugodnának meg igazán, ha Merkel német kancellár, és Sarkozy francia elnök is levonná a tanulságot a hibáiból, és ők is távoznának a hatalomból. Szerinte a jelenlegi helyzetben Európának szakértői kormányokra és az európai pénzügyi intézmények, valamint az IMF szerepének felerősítésére van szüksége. Aslund úgy véli, hogy a Nemzetközi Valutaalap eleve a világ legfontosabb pénzintézményévé válik azáltal, hogy abban Kína fogja játszani a főszerepet.

A világszerte elismert elemző az utóbbi évtized leggyengébben, és legügyetlenebbül kezelt krízisének tartja az európai válságot. Azt mondta, hogy az európai politikusok lejáratták magukat miközben ártottak a közös valutának, és persze az európai intézmények tekintélyének is. Aslund arra figyelmeztetett, hogy ha nem alakul át gyökeresen az összeurópai intézményrendszer, akkor jelentős gazdasági, és geopolitikai feszültségek lesznek a rendszerben. A szakember úgy látja, hogy ugyan a nyugati demokrácia valóban válságban van, az alapok nem károsodtak, működnek a fékek a fejlett európai társadalmakban. Aslund szerint Merkelnek és Sarkozynek már csak azért is távozni kell a hatalomból, mert demokraták, és vállalniuk kell a felelősséget a hibáikért.

Aslund azt mondta: „Különös időket élünk, amelyek átmenetileg különös  helyzeteket teremtenek a demokráciák életében is. A németek –Angela Merkellel az élen – egy felgyorsultan romló helyzetben továbbra is a lassú, organikus és konszenzust kereső hozzáállással viszonyulnak az európai válsághoz. Szerintük az óvatosság, a megfontoltság a lényeg, az hozhat csak biztos eredményt, a gyorsaság az ő szemükben egyenlő a megfontolatlansággal, a hebehurgyasággal. A francia politikai elit is nagyjából ugyanezt a véleményt képviselte…”

Aslund szerint a latin-amerikai, ázsiai, orosz válságok tanulsága, hogy a nagy gazdasági drámáknak jó megoldás a sokkterápia. A politikai kormányzásnak ilyenkor időlegesen véget kell vetni, a hagyományos politikusok és politikai eszközök ugyanis inkább mélyítik, mintsem megoldják a válságot. A ma fő problémája az elemző szerint nyilvánvalóan az, hogy egymást erősítették az európai nemzetállamok belső, és külső adósságai. Ilyenkor a politikus a legkönnyebb módszerhez akar folyamodni: emelni akarja az adóbevételeket. A szakértő szerint azonban a válságadók nem jelentenek hosszútávú megoldást, ezen kívül a gazdaságot is lassítják.

Anders Aslund az euróövezetről azt mondta, hogy az inkább együtt marad, mint nem, de ennek feltétele egyebek között az iránymutató bankok feltőkésítése, a nemzeti költségvetések teljes átláthatóságának biztosítása, kiadásaik példátlanul gyors és radikális leépítése. Belgium, Olaszország adóssága egyelőre nagyobb, mint a GDP-jük, távolabbra tekintve Japáné úgyszintén. Ez szerinte tarthatatlan. A szakértő úgy véli, hogy a Nemzetközi Valutaalap lesz a krízisben a megoldás kulcsa, ugyanis ez az a nemzetközi szervezet, amit mindenki elismer. Szerinte ennek feltőkésítésére kellene koncentrálni. Egyben nem tartotta valószínűnek, hogy az olyan erős, és még mindig fejlődő gazdaságok, amelyek Brazília, Kína, vagy Oroszország vásárolna az európai államkötvényekből. Szerinte ezek az országok is elsősorban a Valutaalapban bíznak, így valószínűleg azon keresztül juttatnak majd pénzt a rászoruló országoknak.