|
| Holoda Attila |
Először is azt kell tisztázni, hogy mi is az a palagáz - Holoda Attila, a Mol Kutatás-Teremelés Divízió egyik korábbi termelési igazgatója szerint már önmagában az elnevezés is hibás.
Palagáz, ami nem palagáz
Az érthetőség miatt egy kicsit vissza kell ülnünk az iskolapadba. A földgáz és a kőolaj - alaposan leegyszerűsítve - a szerves anyagok bomlásából keletkezik. Az elhalt növényekből álló üledék az évezredek alatt egyre mélyebbre kerül a talajrétegekben. A nagy nyomás és a hő hatására végbemegy az átalakulás. A képződött olaj azután vándorolni kezd a talajban, míg össze nem gyűlik egy olyan helyen, amely felett úgynevezett vízzáró réteg található és már nem tud hová „vándorolni”. Az ilyen képződményeket kőolajcsapdának nevezik. Az olaj felett általában gázt tartalmazó réteg van. A nagy nyomás miatt mindkettő kitermelése viszonylag egyszerű, hiszen a talaj megfúrása után „magától” a felszínre jön.
|
| Forrás: U.S Energy Information Administration |
A jobb oldalon lévő fúrótorony alatt látható a márgagáz (palagáz) elhelyezkedése
A palagáz ugyanolyan gáz, mint amit földgáznak hívunk. A különbség mindössze annyi, hogy a palagáz rögtön a keletkezésekor beszorult az agyagmárga-kőzetekbe. Az ilyen kőzetekre jellemző, hogy nagyon rossz az áteresztő képessége, ezért a gáz, vagy az olaj felhalmozódik benne. Ezt nagyon leegyszerűsítve úgy kell elképzelni, mint egy szivacsot, nem pedig, mint egy nagy barlangot. És itt értünk vissza Holoda Attila felvetéséhez az elnevezésről. Szerinte inkább kellene márgagáznak hívni - a csapdába ejtő talajréteg miatt - ezt az egyébként nem-hagyományos földgázt.
Melyik a jobb?
Felhasználás szempontjából semmi különbség nincs a kettő között. Holoda Attila szerint ugyanazokból az alkotókból áll mindkét gáz. Vagyis ez is jó, meg amaz is. A lényeges különbség a kitermelésben van. A márgagáz (palagáz), ahogy korábban már írtuk, egy olyan rétegben van, amelyből nem lehet csak úgy kitermelni. Sokáig nem is volt hozzá megfelelő technológia, ami jelentősen drágította a kitermelést.
|
| Forrás: U.S Energy Information Administration |
Az eljárás a következő. Lefúrnak abba a rétegbe, ahol a gáz van. Ezután úgynevezett rétegrepesztést csinálnak. Ez olyan, mintha – maradva a szivacsos példánál – apró darabjaira zúznánk a szivacs belsejét, vagyis mesterségesen alakítanak ki olyan csatornákat, amelyekben a gáz jobban tud áramlani. Ezt egy vízbázisú folyadékkal végzik, amit később kiszivattyúznak és megtisztítanak. Mivel a talaj sajátosságai miatt csak 100-150 méteres járatokat tudnak kialakítani, ezért legkevesebb dupla annyi kutat kell fúrni, mint a hagyományos lelőhelyeken.
Még az unokák is ezt égetik?
Egyes becslések szerint legalább 15-ször annyi márgagáz (palagáz) van a világon, mint amennyit a hagyományos földgázból találtak. Valójában azonban még nem sikerült egzakt módon felmérni a készleteket, így csak annyi jelenthető ki, hogy sokszorosa lehet a hagyományos készleteknek. Persze az is egy nagy kérdés, hogy ebből mennyit tudnak majd kitermelni.
|
| Forrás: U.S Energy Information Administration |
Bordóval jelölték azokat a területeket, amire készült mennyiségi becslés. Sárgával azt, ahol biztosan van, de nem tudni, mennyi. Fehérrel jelölték azokat az országokat, amiket már vizsgáltak, de nincsenek adatok és szürkével azokat az országokat jelölik, ahol nem is vizsgálódtak.
Az egyik legnagyobb kitermelő és felhasználó az Egyesült Államok. Egyes becslések szerint akkora készlete van, ami legalább 100 évre elegendő. Előrejelzések szerint 2020-ra Amerikában már a nem-hagyományos gázból használnak fel többet. Barta Judit, a GKI Energiakutató ügyvezető igazgatója szerint nem kizárt, hogy teljesen önellátók lesznek az Államokban, ugyanakkor még problémát okoz, hogy nincs elegendő tárolókapacitás, miközben sok kis cég foglalkozik a kitermeléssel. Így a gázt tulajdonképpen azonnal felhasználják.
Azt egyelőre nem tudni, hogy például Kína hogyan áll a készletekkel. Barta Judit szerint ott inkább a szénkitermelésre fókuszálnak, ehhez kapcsolódóan pedig a szénbányákból próbálják meg kitermelni a metánt, ami a sújtólégrobbanásokért felelős. Majd azt a gázt használják fel.
Európában már kicsit összetettebb a helyzet. Mert miközben több országban is találtak márgagáz-készleteket, aközben sokan fenntartással kezelik az „új” gáz kérdését. Egyrészt jól jönne, mert lényegesen csökkenhetne Európa függősége az orosz gáztól. Másrészt viszont attól tartanak, hogy jelentős környezetkárosítással jár a kitermelése.
|
| Barta Judit, ügyvezető igazgató, GKI Energiakutató |
Mennyire káros?
A GKI Energiakutató ügyvezető igazgatója szerint leginkább azért támadják a kitermelést, mert nem tudni, hogy milyen anyaggal végzik a rétegrepesztést. Környezetvédők ugyanis attól tartanak, hogy a repesztéshez használt folyadék, illetve annak összetevői bejuthatnak a vízkészletekbe. A násik ok, ami miatt bírálják a kitermelést, az szintén a repesztés, vagyis, okozhat-e „talaj-összeomlást”, illetve kiválthat-e földrengést az eljárás.
Ugyanakkor Holoda Attila elemzésében azzal érvel a biztonság mellett, hogy az a folyadék, amit a repesztéshez használnak, az nem más mint víz és - mindössze fél százalékban – olyan vegyi anyagok, amiket a hétköznapokban is használunk. Ráadásul a folyadékot kiszivattyúzzák, majd megtisztítják. A mérnök szerint a talajvízbe azért sem kerülhet be, mert a vízréteg több ezer méterrel van a márgagáz-réteg felett, a repesztéssel pedig legfeljebb néhány száz métert tudnak áttörni. Aki részletesebben is olvasna a témáról, itt megteheti >>
Makó ment meg az energiafüggőségtől?
Makón szintén nem-hagyományos gázt találtak, de csak hasonló, mint a márgagáz: hivatalos nevén medence-közepi gáz. Barta Judit szerint azonban ezzel több probléma is van. Az egyik az, hogy túlságosan mélyen van, ahol nagy a hőség. Emiatt a kitermelése sem olyan egyszerű. Ráadásul az átlagosnál sokkal kénesebb, vagyis elégetésekor a savas esők kialakulását segítheti elő. Persze meg lehet tisztítani, ez azonban a költségek emelkedésével járna. Vagyis jelen pillanatban úgy tűnik, hogy nem ez lesz a megoldás az energiafüggőségünk csökkentésére.
