A magyar növekedés a legrosszabb lehet a régióban az idén, és a béke sem hozza majd el a Kánaánt

Már Donald Trump tavaly novemberi megválasztása után sejteni lehetett, hogy a 2025-ös év egyik legfontosabb globális gazdasági kihívása az amerikai adminisztráció által elindított kereskedelmi háború lesz. Ez egyáltalán nem jelentett újdonságot, hiszen Trump már az első, 2016-tól 2020-ig tartó elnöki ciklusában is agresszív vámpolitikát folytatott és protekcionista intézkedéseket vezetett be, akkor még leginkább Kínára célozva.

Az eredmények finoman szólva is vegyesek voltak. Az Egyesült Államok Kínával szembeni kereskedelmi hiánya az első két évben még tovább nőtt (2018-ban rekordértékre, 419 milliárd amerikai dollárra), majd a ciklus második felében tudott csökkenni, 310 milliárd amerikai dollár közelébe.

Ennél is beszédesebb, hogy az elemzők szerint a vámháború költségeit leginkább az amerikai fogyasztók és a vállalatok fizették meg, ami fékezte a növekedést és hosszabb távon növelhette az inflációt.

A 2018-as, 3 százalékos GDP-bővülés 2019-ben 2,2 százalékra mérséklődött, majd 3,4 százalékkal zuhant a gazdaság teljesítménye. Igaz, a 2020-as visszaesésben már leginkább a koronavírus-járvány játszott szerepet. Az infláció tekintetében pedig az importált termékek magasabb ára a 2021-es, 7 százalékos fogyasztóiár-indexhez járulhatott hozzá.  

Nyugvópontra került a vámháború, de Trump kiszámíthatatlan

A vegyes eredmények dacára Donald Trump a második ciklusában is kitartott a vámok megemelése mellett, sőt, kiterjesztette a kereskedelmi háborút. Az elhíresült, április eleji „Liberation Day” során az amerikai elnök egy tábla előtt állva mutatta be az Egyesült Államok új vámtételeit, több mint 50 országra vonatkozóan. Ezt követően elindultak az egyezkedések, és például az Európa Unió is az eredetihez képest alacsonyabb, 15 százalékos amerikai importvámot kapott a nyakába a legtöbb termék esetében.

Bár Donald Trump áprilisban komoly piaci pánikot keltett, és a legtöbb elemzőház rontotta a GDP-előrejelzéseit, a globális gazdaság ellenállónak bizonyult a tengerentúlról érkező kereskedelmi akadályokkal szemben – állapítja meg legfrissebb kiadványában a 38 tagországot, a világ legfejlettebb államait tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD). Ez az euróövezetre is igaz volt.

„Annak ellenére, hogy az euróövezet negatív környezetbe került 2022 után az orosz-ukrán háború, az energiakrízis, a versenyképességi problémák és a vámháború hatására, mégis ellenállt ezeknek a sokkhatásoknak” – mondta el a Privátbankárnak Nyeste Orsolya, az Erste vezető makrogazdasági elemzője.

Az eurózóna GDP-je 2024 harmadik negyedéve óta folyamatosan legalább 1 százalékkal, de inkább enyhén a fölött bővül éves alapon (a legutóbbi mutató 1,3 százalék volt), amitől mondjuk a magyar gazdaság növekedési üteme távol állt ebben az időszakban.  

Az átlag persze sok részletet elfed, hiszen a 20 tagállamból álló euróövezeten belül is nagyon eltérőek a teljesítmények. „Legutóbb, a harmadik negyedévben a francia gazdaság meglepően jól teljesített, míg a déli államok közül Spanyolország, Portugália vagy Olaszország szolgáltatószektorai is jól húznak. A legnagyobb probléma most Németországban van” – fogalmazott Nyeste Orsolya.

Németországban most nagyon bíznak a kormányzati költekezési programokban, amik alapvetően az infrastruktúra-fejlesztéseket, a hadiipart és a digitalizációt célozzák. Az OECD azért ezektől sem vár csodát, de a 2025-ös 0,3 százalékról jövőre 1 százalékra, majd 1,5 százalékra pöröghet fel a GDP. A németek is a fiskális lazítás útjára léptek, ami szerte a kontinensen megfigyelhető.

„A védelmi kiadások, a zöld átmenet és az elöregedés problémája egyszerre tarolják le a költségvetéseket. Rengeteg kihívás van, ezért arra számítok, hogy az EU-ban középtávon is magasabb költségvetési hiányok lesznek” – tette hozzá Nyeste Orsolya. Persze nem akkorák, mint az Egyesült Államokban, de erről majd később.

A német növekedési ütem eközben közelítheti, majd meg is haladhatja az eurózónáét. Az OECD az övezetben idén 1,3 százalékos bővülésre számít, ami jövőre 1,2 százalékra lassulhat, majd 2027-ben is csak 1,4 százalékra kúszhat fel.

A térség növekedését meghatározhatja, hogy a koronavírus-járvány miatt 2020-ban létrehozott Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) forrásait csak 2026 augusztusának végéig lehet felhasználni, így itt intenzívebb lehívásokra számíthatunk – tette hozzá Nyeste Orsolya. A magyar vonatkozás persze különösen érdekes, hiszen a 10,4 milliárd eurós pénzügyi alapnak egyelőre csak az előlegeihez jutott hozzá Magyarország, a többit jogállamisági okok miatt nem folyósította még az Európai Bizottság. (És a kohéziós pénzek egy jelentős részéhez sem férünk hozzá hasonló okok miatt - a szerk.) 

Nyeste Orsolya szerint az idei gazdasági folyamatokat alapjaiban meghatározó vámháború most nyugvópontra ért, persze Donald Trump habitusát ismerve bármikor elképzelhető fordulat. „A világ elkezdett alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ha minden a jelenlegi forgatókönyv szerint alakul, a vámháború miatt újabb negatív sokkokra már nem számítok” – fogalmazott az elemző.

Németország esetében például ez az alkalmazkodás (amire még a kínai versenyhelyzet miatt is szükség van) azt jelentheti, hogy az exportorientált gazdaságot minél inkább át kell állítani egy olyan modellre, amelyben a belső kereslet és a beruházások jobban dominálnak.

Kínától még távol, de az Egyesült Államoktól már nem

Az Egyesült Államok növekedése viszont látványosan lelassult. 2023 és 2024 után idén már csak 2 százalékos reál GDP-növekedést vár az OECD, ami jövőre 1,7 százalék, majd 1,9 százalék lehet. Ez mindössze 0,5 százalékponttal magasabb a várható euróövezeti növekedésnél, ami a korábbi narratívák átgondolását is magával hozhatja.

A tengerentúlon a lassuló foglalkoztatást, a nettó külföldi munkaerő meredek visszaesését és a vámemelések árfelhajtó hatását emeli ki az OECD. A szervezet hozzáteszi, hogyha nem lennének ilyen erősek a mesterséges intelligenciához köthető beruházások, akkor az amerikai GDP lényegében stagnált volna idén. A folyamatosan növekvő amerikai államadósságot így egyre nehezebb lesz „kinőni,” de az Egyesült Államok még mindig bízhat a dollár erejében. A világ első számú devizája garancia lehet arra, hogy a piac továbbra is finanszírozza az amerikai adósságot – tette hozzá Nyeste Orsolya.

Mielőtt visszatérnénk Európába, majd rátérnénk Magyarországra, nézzük meg, hogy milyen folyamatokat lát az OECD a világ másik nagy gazdasági erőközpontjában. Először is a szervezet kockázatként ítéli meg a „blokkosodást,” vagyis az egyre élesebben kirajzolódó, az Egyesült Államok köré szerveződő nyugati és a Kínai mögé felsorakozó keleti tömb kialakulását.

A távol-keleti szuperhatalom növekedési pályája természetesen – a jóval alacsonyabb bázisnak is köszönhetően – messze meg fogja haladni az USA vagy az EU GDP-bővülését a következő években. Az OECD idén 5, majd 4,4, 2027-ben pedig 4,3 százalékos ugrásra számít az esetében. Ez ugyanakkor egy egyértelműen lassuló dinamikát jelent, amit az évek óta jelen lévő ingatlanválság, a túlkínálat és a kereskedelmi feszültségek okoznak. Az amerikai vámháború miatt Németországhoz hasonlóan Kínának is egyre inkább a belső fogyasztásra, beruházásokra kell összpontosítania, hiszen az exportpiacai jól láthatóan beszűkültek az Egyesült Államok irányába.

Eközben, bár hagyományosan még nem tekintünk nagy gazdasági erőközpontként a világ legnépesebb országára, de India impozáns növekedési számokat hozhat a következő években. Jövőre 6,2, majd 6,4 százalékos GDP-növekedés prognosztizálható az OECD szerint.

A háború vége sem hozná el a Kánaánt

Nyeste Orsolyát arról is kérdeztük, hogy az orosz-ukrán háború esetleges enyhülése, egy békekötés milyen hatással lehet az Európai Unió gazdaságára. Az Erste vezető makrogazdasági elemzője szerint az igazán nagy növekedési többletet az okozhatná, hogyha az EU ismét az olcsó orosz energiára alapozná a gazdaságát, azonban ennek csekély a valószínűsége. Pláne úgy, hogy az európai országok zöme alkalmazkodott az új energiapiaci helyzethez, és globálisan is nő a kínálat az egyéb irányokból érkező forrásokból. Ez pedig hosszabb távon az árakat is moderálhatja.

Igazi nagy GDP-növekedési többletet tehát nem lehet várni az Európai Unióban az orosz-ukrán háború végétől. „Az ugyanakkor kétségtelen, hogy egy fegyveres konfliktus lezárása növelheti a fogyasztók, a vállalatok bizalmát. Emellett a feltörekvő piaci országok, így Magyarország esetében is a pénzpiacokon szépen-lassan eltűnhetnének azok a kockázati felárak, amiket a háború miatt a befektetőknek most meg kell fizetniük” – fejtette ki a várható pozitív hatásokat Nyeste Orsolya.

Az OECD Magyarországgal kapcsolatos előrejelzése sem vetít előre dinamikus gazdasági növekedést a következő években. „Mindenesetre enyhén pesszimista az a forgatókönyv, amit a szervezet felvázol az idei, majd a következő két évre” – reagált a Privátbankárnak Varga Zoltán, az Equilor Befektetési Zrt. senior elelmzője.

Az OECD szerint Magyarország GDP-növekedése idén mindössze 0,3 százalék lesz, majd 2026-ban 1,9 százalékra, 2027-ben pedig 2,3 százalékra emelkedhet.

Hol állunk ezzel a régióban?

Érdemes összevetni ezeket a számokat a régió más országaival, amelyek közt az idei szerény teljesítmény egyenesen a legrosszabbnak számít. A hozzánk legközelebb álló román és szlovák növekedési ütem is meghaladhatja az 1 százalékot, Lengyelország és Horvátország pedig beláthatatlan távolságba kerültek: a lengyeleknél idén 3,3 százalékkal, a horvátoknál 3,2 százalékkal ugorhat a GDP.

A következő két évet tekintve már vegyesebb a kép, de itt is az alsó tartományban vagyunk. Szlovákiát mindkét évben előzhetjük, Romániát csak jövőre, a többi ország viszont (Szlovénia, Horvátország, Csehország, Lengyelország) lekörözhetnek minket. A szomszédos európai uniós országok közül Ausztria növekedési üteme lassabb lesz a magyarnál (jövőre 0,9 majd 1,2 százalék) az előrejelzés szerint, de a „sógorok” azért egy másik fejlettségi polcon vannak, mint a többi régiós szereplő.

A magyar gazdaságot idén a lakossági fogyasztás menti meg a recessziótól, jövőre viszont a késve és kezdetben korántsem teljes kapacitással beinduló járműipari, akkumulátor-beruházások is támogathatják majd. „A legnagyobb külső kockázat, hogy a német gazdaság miként húzhatja majd a magyar exportot, és hogyan alakul majd az elektromos autók iránti nyugati kereslet. A belső kockázatnak a jövő évre tervezett, 5 százalékosnál magasabb GDP-arányos költségvetési hiányt látom” – tette hozzá Varga Zoltán. Az elemző szerint kulcsfontosságú lesz a jövő év eleje, hogy látunk-e majd eddig még nem ismert extra költségvetési kiadásokat a választásokkal összefüggésben.

A kormányzati intézkedések hatására a belső fogyasztás jövőre is élénk maradhat, ezt az OECD is kiemeli. Megemlítik a várhatóan magas reálbér-növekedést, illetve a személyi jövedelemadó csökkentéseit is. Hosszabb távon ugyanakkor vissza kellene térnie a magyar gazdaságnak egy beruházás-központú modellhez. Erről korábban Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter is beszélt.

„A fogyasztás alapú gazdaságnak ugyanis hosszabb távon sok hátránya van, a magas importarányon keresztül ronthatja a külkereskedelmi egyenleget és a folyó fizetési mérleget. Legutóbb 2005-2006-ban láthattunk a mostanihoz hasonló, fogyasztásvezérelt gazdaságot, igaz, egy teljesen más szerkezetben” – hívta fel a figyelmet a kockázatokra Varga Zoltán.

Reformokat sürget az OECD

Az OECD, már szinte szokásos módon több reformintézkedést is a kormány figyelmébe ajánl. A szervezet megemlíti az energiapiaci támogatások átalakítását olyan módon, hogy a rezsicsökkentés rendszere a rászoruló háztartásoknak nyújtott, célzott készpénztranszferek irányába mozduljon el. Emellett azt írják, hogy ösztönözni kellene az energia-megtakarítást és a lakásfelújításokat, valamint mérsékelni kellene az ország leginkább Oroszország irányába eltolódott energiaimport-függőségét.

Költségvetési konszolidációt is sürget az OECD, hiszen a demográfiai krízis miatt egyre nehezebb a nyugdíjakat finanszírozni. Nyugdíjreformra egyébként több más országnak is szüksége lenne a szervezet szerint, ami jelentheti a jogosultsági feltételek szigorítását vagy a juttatási szintek módosítását. A szervezet emellett megemlíti a kedvező üzleti környezet biztosítását is a korrupció elleni küzdelem megerősítésével.

Varga Zoltán szerint ezeknek a javaslatoknak a megfogadása alapvetően politikai döntés kérdése, így nem várható, hogy a magyar kormány érdemben reagálna azokra.

Ahol viszont egybecsenghet a kormányzat akarata az OECD meglátásaival, az a cégekre vonatkozó adminisztratív eljárások egyszerűsítése és a vállalkozásalapítás költségeinek csökkentése – zárta gondolatait az elemző.