Az említett tanulmányok olyan érveket hoznak fel, amelyeket tulajdonképpen évtizedek óta hallunk. Elfogy az ivóvíz, felmelegszik az éghajlat, nem lesz elég csapadék vagy netán túl sok lesz, energiaproblémákkal fogunk küzdeni, és mindezek miatt így vagy úgy, de nem tudunk mezőgazdálkodni, és élelemhiány lép fel.
Sokat fejlődtünk
Nos, ezek fokozott emlegetése azért meglepő, mert az elmúlt évtizedekben a helyzet sok tekintetben jobban alakult, mint amire hasonló elemzések számítottak. Kétségtelen, hogy a széndioxid mennyiség nőtt a légkörben és az is, hogy ennek hatására nőtt az átlaghőmérséklet, de ez az éghajlat jelentős változását egyelőre nem hozta magával. Időközben az emberiség létszáma 4-ről 7 milliárdra nőtt, és mind nominálisan, mind százalékosan sokkal kevesebben éheznek, mint 40 évvel ezelőtt.
Persze ettől még előfordulhatna, hogy a közeljövőben hirtelen kezd romlani a folyamat, de erre egyelőre semmi sem utal, sőt pont mostanában van remény arra, hogy néhány környezetpusztító tevékenységgel fel fogunk tudni hagyni, pont azért, mert az energiaiparban olyan forradalmi változások jelei mutatkoznak, amelyek a jelen állás szerint véges időn belül visszaszoríthatják a környezetpusztító energiaforrásokat, és ezzel nemhogy energiahiány, de akár relatív energia bőség is keletkezhet.
Új remények
Az utóbbi 5-10 évben futott fel a megújuló energia felhasználása, a napelemek ára pedig gyakorlatilag az utolsó hónapokban esett olyan szintre, hogy már nagy mennyiségben, olcsón használhassuk fel a napenergiát. Ráadásul biztató kísérletek zajlanak az akkumulátorgyártásban is, amelyek elvezethetnek oda, hogy ipari méretekben is tudunk majd megújuló forrásból szerzett energiát tárolni.
Ha ezek a folyamatok előrehaladnak, akkor elkerülhetetlenül csökkenni fog a fosszilis energiahordozók felhasználása, magyarán az égetés, ami miatt nő a légkör szén-dioxid tartalma. És jóllehet ez egy hosszabb folyamat, és a természetnek nyilván hosszabb időre van szüksége ahhoz, hogy a többlet széndioxidot a légkörből kivonja (pl. fotoszintézis útján), de ezzel már elérhetjük azt, hogy már csak véges ideig és mértékben nőjön az átlaghőmérséklet.
Új lehetőségek
Korábban is attól féltünk, hogy az éghajlatváltozásnak sokkal durvább következményei lesznek: hirtelen elolvad Grönland jege, az óceánok több métert emelkednek, a tengeráramlatok megváltoznak. Nos, eddig ezek az események nem történtek meg. Ha az olajkorszak vége valóban közeleg, akkor valószínűleg nem is fognak, mert még időben leállunk. Kisebb éghajlatváltozások pedig folyamatosan zajlottak az elmúlt évezredekben is, és bár kellemetlenek, de túlélhetőnek bizonyultak.
Ha pedig lesz elegendő olcsó energiánk a napsugárzásból és a szélből, akkor már az ivóvíz kérdése is megoldható lesz. A legrosszabb esetben tengervizet kell sótlanítanunk, de valószínűleg idáig sem jutunk el, hisz már ma is léteznek olyan víztisztítási eljárások, amelyek szinte bármilyen vizet tartalmazó anyagból ivóvizet állíthatunk elő. És ha van vizünk és energiánk, akkor már azt is megoldhatjuk, hogy a termőföldek ne pusztuljanak tovább, illetve hogy helyreállítsuk őket, ahol lehetséges. Ez utóbbi annyiból nehezebb, hogy támogatni kell a szegényebb országokat ebben, de ha nagy a kényszer, megtesszük.
Mindent összevetve pont most kezd remény mutatkozni arra, hogy a környezetpusztítást még időben megállítjuk, és az emberiség életfeltételei nemhogy pusztulnának, de tovább javulnak (ahogy ez évtizedek óta folyamatosan zajlik). Ne temessük a világot, ne ijedjünk meg a károgóktól.
Ennyi jött össze a több országgal közös gyűjtésen.
