A gazdaság szereplőivel történő egyeztetés során le lehetne tenni egy olyan 4 évet átölelő konstruktív javaslatot az asztalra, ami a banki terhek, extra adók fokozatos enyhítését célozza, a gazdaság piaci alapokra történő visszaállítását.
Egy ilyen egyensúly, kompromisszum – amennyiben a gazdasági szereplők többségének pozitív jövőképet generálna – a bankokat is ösztönözhetné aktívabb hitelkihelyezésre, a növekedésből pedig lehetne finanszírozni az extra adók csökkentéséből fakadó lukat a költségvetésben.
Egy ilyen gazdaságpolitikai finomhangolással kiváló befektetési és beruházási sztorit is lehetne generálni a külföldi szereplőknek, amely a következő időszak ingadozóbb piaci környezetében állandósítaná a magyar eszközök vonzerejét.
Természetesen – hangsúlyozta Sarkadi-Szabó Kornél – ez csak egy gazdaságfilozófiai alternatíva, melynek a régi-új kormányban lesznek támogatói és ellenzői is.
|
Londonból ezt várják Pénzügyi elemzők helyzetértékelései szerint a magyar gazdaság középtávú növekedési kilátásának egyik legfontosabb tényezője, hogy az új kormány hogyan tud majd együttműködni a bankokkal a következő négy évben az elmúlt négy év gyakran feszült időszakai után. Részletek >>> |
A piacokkal kapcsolatban megjegyezte, hogy egy technológiai lufikipukkanásának szemtanúi vagyunk, ám a buborék leeresztése, tekintettel a továbbra is laza globális jegybanki politikára – időben sokkal hosszabb lehet, mint az első dot-com lufi 2000-ben.
Ráadásul a jegybankok későbbi reakcióival, lépéseivel is nehéz kalkulálni, mert nem egyszerű a „drogost lekapcsolni a heroin infúzióról”, ami a piacok pénznyomdához kialakult viszonyát jellemzi.
Részben sikerülhetett reprodukálni a Havanna-szindróma tüneteit.
