|
| (Archív kép, Wikimedia Commons) |
Szombaton egy dupla robbantásos merénylet történt Ankarában, Törökország fővárosában, egy olyan felvonulás során, amelyen a békéért, a kormányzó párt agresszív háborús politikája ellen tiltakoztak a résztvevők. Az első hírek „legalább húsz”, majd pár órával később „legalább harminc” halottról és közel 200 sebesültről szóltak. Mára a halottak száma „legalább 95-re” emelkedett, a sebesültekből 246-ot tartanak nyilván, közülük 48 van intenzíven – derül ki az angol nyelvű török lap, a Hurriyet Daily tudósításából.
Emberi hús szanaszét – ebből arra következtettek, hogy öngyilkos merénylők lehettek. Ekkora emberáldozattal járó merénylet, legalábbis az utóbbi években nem volt az országban. Kilenc rendőr is könnyebben megsérült, mivel a feldühödött tüntetők a robbantások után összecsaptak a rendőrökkel. „Ki a felelős?” – kellene kérdeznie a török sajtónak, de nemigen teszi, valószínűleg azért, mert a korábbi robbantások felelőseit sem volt esély sem megtalálni.
Erdogan nem tud veszíteni?
A sajtó szerint hasonló, bár csak pár áldozatot követelő robbantás volt a június eleji választások előtt is egy ellenzéki nagygyűlésen. Majd július végén egy dél-törökországi városban, 33 áldozattal, aminek messzemenő következményei voltak. Ez után ugyanis Törökország harcot hirdetett az Iszlám Állam nevű terrorszervezet ellen – majd elkezdte bombázni és támadni rajtuk kívül a kurdokat is, akik maguk is az Iszlám Állam ellen harcolnak.
Az egészre magyarázatot a török belpolitika adhat. Június elején választások voltak, ahol senki sem szerzett abszolút többséget, a kormányzó AKP viszont, a nagy vezérével, Erdogannal együtt, nem állapodott meg koalíciós partnerekkel. Így most elvileg átmeneti kormány van, de gyakorlatilag Erdogan dirigál. Megegyezés helyett új választásokat írt ki november elsejére.
Ég, mint a Reichstag
Korábbi vélemények szerint Erdogan elnök több éves béke után azért húzta elő a kurd kártyát és kezdett újra harcolni a több milliós, ám saját állammal nem rendelkező népcsoport ellen, mert azt remélte, hogy ezzel népszerűsége nőni fog és a november eleji választásokon végre újra többséget szerezhet. Ám a közvélemény-kutatások szerint erre nem sok esélye van: nagyjából ugyanazok maradtak az erőviszonyok, mint júniusban.
A kormányzó AKP persze az ellenzéket vádolja a merényletért, az ellenzék meg a kormánypártot. Ez eddig talán még érthető, hacsak nem az a cél, hogy az ellenzék vezetőit bebörtönözzék, lejárassák, ahogy az történt Magyarországon is például a biatorbágyi merénylet után, vagy a fasiszta Németországban a parlament, a Reichstag leégése után.
Elképesztő líra(r)omlás
Ami a gazdaságot illeti, Törökország a hivatalos adatok szerint szépen növekszik, de az egyik legfontosabb lázmérője, a devizaárfolyam az egyik legrosszabb volt a világon az utóbbi háromnegyed évben. (Dollárban majdnem 30, euróban 19 százalékot esett.) A török tőzsde is gyenge volt, ennek még magyar részvényalapok is megitták a levét, amint arról beszámoltunk.
Mit érdekel ez engem? – kérdezheti a magyar olvasó. Valójában nagyon is fontos. Egyrészt Törökország durván kétmillió szíriai menekültet fogadott be eddig, és jelentős részben annak köszönhető az idei európai menekültválság, hogy a törököknél romlottak a körülményeik. Másrészt Törökország a NATO (Észak-Atlanti Szövetség) tagja, amint Magyarország is, és így Európa nagyon fontos bástyája (kéne legyen) a Közel-Keleten.
Mi lenne, ha...?
Az Európai Unió tagságára is pályázik az ország sok év óta, bár úgy tűnik, nem igazán akarják felvenni. A 2013-ban 75 milliós, óriási ország stabilitása azonban az egész világ érdeke. Ha a 22-23 milliós szíriai lakosság egy részének menekülése ekkora bajt okozott, mi történne egy komolyabb törökországi polgárháború esetén?
