Az iránt egyre kevesebb a kétség, hogy a belsőégésű motorral ellátott autóknak leáldozik, hisz minden jel szerint eljutottunk odáig, hogy képesek vagyunk olyan akkumulátorokat gyártani, amelyek elegendő elektromos energiát tárolnak ahhoz, hogy egy autó megtegyen akkora távot két töltés között, amekkorát most két tankolás között.
100 évig mellőztük
Tulajdonképpen az elektromos motor megvolt már akkor is, amikor a belsőégésű motort kifejlesztették, és sokkal ésszerűbb lett volna azt használni, csakhogy az energiatárolás megoldatlan volt, az akkori akkuk még arra sem voltak jók, hogy beindítsák a motort, eleinte kurblizni kellett. Maradt a trolibusz, amelynek megérte felsővezetéket építeni, meg persze a jó öreg villamos, ami eleve kötött pályán megy, így senkit nem zavar, ha vezeték is van fölötte. Ugyanez a vonatnál érdekes módon később valósult meg, sokáig pöfögtek a gőzösök, majd a mérgező dízelek.
A belsőégésű motort 100 év alatt vég nélkül fejlesztették, de mint most az autógyári botrányok is mutatják, nem lehet úgy égetni, hogy környezetszennyezés se legyen, és az autó is rendesen menjen, főleg a dízeleknél. Így aztán ahogy elég jó lesz az akkumulátor és persze az ár is leesik a belsőégésű autók szintjére, indul a gyors csere. A JP Morgan elemzője most azt vizsgálja meg, ki lesz a folyamat vesztese, hisz a mai autózás óriási iparág nem csak az autógyáraknak, hanem az olajkitermelőknek, olajfinomítóknak, benzinkutaknak, szervizeknek, autókereskedőknek.
Gyors átállást vár
Az elemző azt mondja, hogy a folyamat még előbb is megkezdődhet, mint hogy az elektromos autók ára lecsökkenne a belsőégésűekére. Az újdonságért, kényelemért (nincs többé sebességváltás stb.), kisebb fenntartási költségért (jóval kevesebb alkatrész, jóval egyszerűbb szerkezet, motorolaj, hűtővíz sem kell) a vevők hajlandók lesznek magasabb árat is megadni, így a tömeges átállás az eddigi számításokhoz képest szerinte hamarabb is megindulhat. A konkrét becslés: az eladások 35 százaléka lesz elektromos autó 2025-ben, 48 százaléka 2030-ban.
A vesztesek
Az elemző elsőként a szerviz iparágat emeli ki: miután az elektromos autóban csak elenyésző számú mozgó alkatrész van a belsőégésűhöz képest, jóval egyszerűbb a fenntartása, a költség mindössze a tizede, és ezért az élettartama is hosszabb lehet. Ez a kereskedőknek, akik bevételének jelentős részét teszi ki az eladás utáni szervizelés, komoly érvágást fog jelenteni. Ráadásul hosszabb távon az autóeladások száma is csökken, ha hosszabb lesz az élettartam, igaz, hogy amikor a roham megindul majd az elektromos autókért, nagyon megugrik, hisz sokan előrehozzák a tervezett autóvásárlást.
Persze ha kevesebb az alkatrész, a gyártóknak és főleg a beszállítóknak is kevesebb dolga lesz (de hát ezért is lesz olcsóbb maga a jármű, ha már az akku nem lesz aranyáron). A legnagyobb csapás azonban az olajipart éri, miután ma a világ olajfogyasztásának 20 százalékáért a személyautók felelősek, az olajfinomítási iparágban pedig értelemszerűen jóval nagyobb hányadot képviselnek.
De mi lesz a jövedéki adóval?
Az elemző szerint a fogyasztók is jól járnak majd, miután most rengeteget költenek benzinre és gázolajra. Azt persze nem tudjuk, hogy az áram mennyibe fog kerülni, hisz végső soron nyilván az autós fogja kifizetni, most csak átmeneti, promóciós ingyenebéd van, amikor egyes típusokat egyes helyeken ingyen lehet feltölteni. Azt a kérdést viszont nem boncolgatta az elemző, hogy mi lesz a főleg európai országok gigantikus költségvetési bevételével, ami most a benzin és a gázolaj hatalmas adójából származik.
