A kutatók a négy országban összesen 868 vezetőt – 30 százalékban az állami, 10 százalékban a civil, 60 százalékban pedig az üzleti szférából – kérdeztek a vezetői kiválóság és az etikus magatartás kapcsolatáról Közép-Európában. A felmérés eredményei szerint mind a négy visegrádi országban – Magyarországon, Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban egyaránt – a vezetők alapvetően úgy gondolják, hogy „a korrupció a dolgok elintézésének egy módja”, és kevéssé érzik fontosnak a felelősségtudatot, a szabálykövetést, valamint az átláthatóságot.

Nekünk az egyezség a fontos

Érdekes eltérést mutat, hogy a magyarországi vezetők elsősorban azt érzik fontosnak, hogy egyezségre jussanak az egyes érdekcsoportokkal, míg a három másik országban a vezetők a döntéshozatal előtt inkább felmérik a különféle érdekcsoportok igényeit.

A vezetők mind a négy országban fontosnak érzik a beosztottaik motiválását és a jó munkavégzés elismerését, ám jellemzően kevés figyelmet fordítanak a folyamatos tanulásra, valamint a munkaidő hatékony beosztására. Érdekes különbség mutatható ki ugyanakkor abban, hogy míg a magyarok leginkább a hatalommegosztás eszközével élnek szívesen, addig a másik három visegrádi országban a közös döntések támogatását tartják fontosnak a vezetők.

Őszinteség és megbízhatóság vagy következetesség?

Ugyancsak szembeötlő eredmény, hogy míg Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában az őszinteséget és a megbízhatóságot tartják a legfontosabb személyes vezetői kvalitásnak, addig a lengyeleknél ez a legkevésbé fontos: náluk a következetesség az első számú ismérve a jó vezetőnek.

A vezetői kvalitások és a korrupció megítélését összevetve a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a pozitív viselkedési normákat – vagyis a korrupció elítélését – támogató vezetői magatartásformák igenis részei a vezetői kultúránknak. A korrupció okai tehát nem a kultúrában, hanem valószínűleg sokkal inkább az intézményrendszer és a jogi környezet hiányosságaiban keresendők.