Nemet mondhat-e az oroszoknak Európa utolsó diktátora?

Lukasenka a legkisebb fia, Mikalaj társaságában adja le szavazatát Minszkben a fehéroroszországi elnökválasztáson 2015. október 11-én. (Forrás: EPA/Taccjana Zenkovics)

Brüsszel a fekete-listáján szereplő 175 állampolgárból 171 számára feloldja a vízum-tilalmat és a befagyasztott vagyonokat. Ez egyben azt jelenti, hogy Lukasenkó nómeklatúrájának tagjai hazautalhatják az EU-ban befagyasztott pénzügyi eszközeiket.

Bár ennek kétségtelenül örülni fognak Minszk urai, az már kevéssé töltötte el Lukasenkó kormányzatát elégedettséggel, hogy az általuk CIA-ügynöknek tekintett oknyomozó újságírónő, Szvetlana Alekszijevics kapta múlt héten az irodalmi Nobel-díjat. A hazai M1-es adóhoz hasonlóan dogmatikus és rövid pórázon tartott fehérorosz állami TV-csatorna ennek megfelelően múlt csütörtöki híradójában mindössze 23 másodpercet foglalkozott a Nobel-díj elnyerésével, majd ezt követően három és fél percig ódákat zengett az állami kulturális projektekről.

Lukasenkó hintapolitikája

Az elnök 1994 óta már ötödik választási győzelmét nyerte tegnap. Az "Európa utolsó diktátora"-ként is jellemzett autokrata az utóbbi években egyelőre sikerrel lavíroz a FÁK-térség és a Nyugat között. Sem Moszkva, sem Brüsszel nem tudta eddig tartósan megszelídíteni a fehérorosz elitet.

A polgárok kétharmadát az állam intézményei és cégei alkalmazzák, így kétszer is meggondolják, hogy felemeljék a szavukat Lukasenkó ellen. Ráadásul olyan szomszédok, mint a kemény eszközöktől sem visszariadó Oroszország és a polgárháborús Ukrajna is a politikai stabilitás irányába tolja a választókat.

A Krím orosz elcsatolása után felerősödtek azok az oroszországi nacionalista vélekedések, amelyek szerint Belarusz is orosz föld (a mai Belarusz keleti felét Lengyelország 1794-es felosztásakor csatolták a cári Orosz Birodalomhoz, 1922-től pedig a Szovjetunió részét képezte). Az ország keleti felén élő, körülbelül 8 százalékos orosz kisebbség valóban aggodalomra adhat okot Minszkben. Nem véletlen, hogy fél éve Lukasenkó új katonai doktrínával és nyelvtörvénnyel vette fel a harcot Moszkva ellen.

Lesz-e orosz légibázis?

De három hete Putyin elnök jóváhagyta egy orosz légibázis létesítésének tervét Belaruszban, amely most lépéskényszerbe hozhatja Lukasenkót. A bázis létesítése egy 2009-es megállapodáson alapulna, miszerint Moszkva és Minszk megvédik egymás légterét és közös külső határait.

A Belarusz keleti részén található Bobrujszk környéki használaton kívüli bázis felújítását és modernizálását még Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter vetette fel 2013-ban, egyfajta reakcióként a környező EU-s országokba telepített NATO terjeszkedésekre. A légibázison elsősorban (nukleáris töltetek szállítására is alkalmas) Szu-27-es vadászgépeket állomásoztatnának, orosz szándékok szerint már 2016 januárjától.

Az orosz bázis létrejötte azt demonstrálná a Nyugatnak, hogy Moszkva nem tűri a behatolást hagyományos érdekszférájába. Oroszország már működtet katonai bázisokat Kirgizsztánban és Örményországban, amelyek Belaruszhoz hasonlóan tagjai a Eurázsiai Gazdasági Uniónak. Ezt az Uniót pedig Putyin egy új geopolitikai tömb kezdeti struktúrájának tekinti.

A választási kényszer elé került belarusz elnök múlt héten kijelentette, hogy neki „nincsen szüksége” a javasolt orosz bázisra. Egyes megfigyelők szerint viszont nincsen abban a helyzetben, hogy nemet mondjon, mert túlságos ráutalt a kedvezményes áru orosz olaj- és gázszállításokra.

Gazdaság a padlón

Minszk gazdasági kiszolgáltatottsága bizony komoly adu Moszkva kezében, hiszen például a belarusz export 40 százaléka Oroszországba irányul. A fehérorosz gazdaság pedig már így is a padlón van: míg 2010-ben egy dollár 3500 belarusz rubelt ért, ez a kurzus mára 17200-ra szökött föl. Csupán az elmúlt két hónapban a belarusz fizetőeszköz értékének 13 százalékát vesztette el.

A gazdaság idén csaknem 4 százalékkal fog zsugorodni. Bár 2012-ben Lukasenkó azt ígérte az embereknek, hogy 2015-re 1000 dollárt érő fizetésük lesz, ez mára ténylegesen 400 dollárnak felel meg.

Káncz Csaba jegyzete