Meghökkentő, de a kínai parlamenti ülésén ezen a héten rengeteg javaslat érkezett a csökkenő születésszám növelésére, szerdán pedig az All China Women's Federation, egy államilag támogatott szervezet országos televíziós reklámkampányt indított a „házasság és a gyermekvállalás támogatására.”
A kínai parlament küldöttei kreatív üzemmódba kapcsoltak: adókedvezményeket szorgalmaznak a több anyát foglalkoztató cégek számára, anyasági biztosítást a főiskolai hallgatók számára, ingyenes főiskolai oktatást azoknak a családoknak, akik 2024 után vállalnak harmadik gyermeket, sőt, lehetővé tették a nem házas nők számára a meddőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférést.
Tavaly Kínában a születési ráta 1000 főre vetítve 6,77 volt, ami az eddigi legalacsonyabb érték. 2022-ben a lakosság 850 ezer fővel csökkent, ami a legdurvább visszaesés 1961, az éhínség éve óta.
Egyes területeken már meg is kezdték a termékenységet támogató intézkedések bevezetését. Februárban Szecsuan, a több mint 80 millió lakosú tartomány a szabályokat felrúgva eltörölt minden korlátozást, s már nem csak kizárólag házaspárok anyakönyvezhetik újszülöttjeiket. Más tartományok fizetett szabadságot kínálnak az ifjú házasoknak, hogy ösztönözzék a házasságkötést és növeljék a születési arányt.
Hangzhouban, a keleti parton lévő Zhejiang tartomány fővárosában az egyik egészségbiztosító 3000 jüannal (155 430 forinttal) járul hozzá a párok mesterséges megtermékenyítő (IVF) kezeléseihez. Az Országos Egészségügyi és Orvosi Bizottság adatai szerint 2016-2021 között 451-ről 539-re nőtt a meddőségi klinikák száma. (A lakosság száma miatt összehasonlíthatatlan Kína és Magyarország, de azért csak megjegyzésként: Magyarországon 12 állami intézményben nyújtanak mesterséges megtermékenyítést).
De a több millió fiatal kínai nő számára, akik halogatják a gyermekvállalást, vagy egyáltalán nem szeretnének szülni, ezek az intézkedések csak a felszínt karcolgatják egy olyan mélyreható generációs és gazdasági válságban, amely a kis családokat tette normává.
Az „egy gyerek” öröksége
Még 1979-ben vezette be Kína az egy gyermekes politikát, amely kényszerabortuszok, sterilizálások és pénzbírságok brutális rendszerével korlátozta a születéseket. A kormány azt állítja, hogy ez a politika 400 millió gyermek születését akadályozta meg, bár sok demográfus szerint ez túlzás. Egy 2015-ben megjelent tanulmányban a szociológusok megjegyezték: „a szigorú kampány drasztikussága ellenére Kína az 1980 óta tartó gyors gazdasági fejlődése miatt mégis elismerést érdemel”.
Ezért talán nem meglepő, hogy bár a politikát 2016-ban módosították, a gazdasági tényezők továbbra is korlátozzák a családok méretét. Yu Ke, egy 29 éves hangcsoui menedzser számára „három nagy probléma” akadályozza a gyermekvállalást.
„Először is túl magasak a lakásárak. Másodszor túl magasak az orvosi költségek. És harmadszor: túl magasak az oktatási költségek” – sorolja.
Neki és élettársának is teljes munkaidőben kell dolgoznia, hogy megengedhessenek maguknak egy nagyobb, 60 négyzetméteres lakást Hangzhouban egy gyerek felneveléséhez, ami becslése szerint 3 millió jüanba (1,55 millió forintba) kerül. De akkor senki nem tudna otthon maradni az újszülöttel. „Ha pedig a szüleink jönnének segíteni a gyerek gondozásában, a ház túl kicsi lenne mindannyiunknak” - mondja.
Az anyasági ellátások tartományonként változnak. Ettől az évtől Zhejiang 5000 jüan (259 650 forint) támogatást kínál a kétgyermekes családoknak, és 20 000 jüan (1 millió forint) támogatást a harmadik gyereknek. Sanghajban az anyáknak 4200 jüant (218 106 forint) ajánlanak fel a szüléssel kapcsolatos egészségügyi költségeik fedezésére. De ez csepp a tengerben, ha az élethosszig tartó elrugaszkodott költségekkel szembesülnek.
Amikor a motivációk nem működnek
A becslések szerint 2022-ben egy gyermek városban való felnevelésének költsége évente 630 000 jüan (32 715 900 forint) születésétől 17 éves koráig.
2019-ben a Sanghaji Társadalomtudományi Akadémia tanulmánya szerint az alacsony jövedelmű családok, azaz olyan háztartások, amelyek 50 000 jüannál (2,6 millió forintnál) kevesebb éves jövedelemmel rendelkeznek, keresetük több mint 70 százalékát a gyermekre költik.
„Az állami támogatások a vicc kategóriája. Fogalmuk sincs, mennyibe kerül a gyerekvállalás” - mondja Huang Liqi, egy 29 éves hangcsoui ügyvéd, aki szintén halogatja az anyaságot.
Yun Zhou, a Michigani Egyetem szociológusa szerint a munkahelyi normák megváltoztatása és az otthoni nemek közötti egyenlőség előmozdítása nélkül a juttatásoknak csekély hatása lesz. Ha a pénzügyi ösztönzők máshol nem működtek, akkor Kínában sem valószínű, hogy működni fognak” – tette hozzá a The Guardian-nek. A nagy ambíciók ellenére az ellátásokon kívül a szülés körüli bürokratikus korlátozások enyhítését célzó politikai intézkedések is korlátozottak. Szecsuan döntése a születési anyakönyvezésre vonatkozó korlátozások megszüntetéséről „pusztán adminisztratív” volt - jegyzi meg Zhou. Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi hivatal kedvezőbb adatokat gyűjthet majd a szecsuani születések számáról, de ez nem annak a jele, hogy az önkormányzat minden családnak, különösen az egyedülálló anyáknak megkönnyítené a gyermeknevelést.
„Az egyedülálló anyák még mindig sok akadállyal szembesülnek az anyasági támogatásokhoz való hozzáférésük során” – mondta Zhou.
Az egyedülálló nőknek például továbbra is megtiltják a petesejt lefagyasztását. Az anyasági társadalombiztosításhoz és a szülési szabadsághoz pedig gyakran házassági anyakönyvi kivonat szükséges még azokon a helyeken is, ahol a helyi hatóságok megpróbáltak enyhíteni ezeken a korlátozásokon, mert a gyakorlatban az ügyintézők ragaszkodnak a régi metódushoz.
A munkáltató érdeke más, mint az államé
Sok nő, akár házas, akár nem, tart attól, hogy a gyermekvállalás milyen hatással lesz a karrierjére. A kínai munkaadók időnként még mindig megkérdezik a nőket a családtervezésükről az állásinterjúkon, annak ellenére, hogy ezt a gyakorlatot 2019-ben betiltották.
Sőt, egyes esetekben a nőket arra kérik, hogy írjanak alá egy szerződést, hogy bizonyos időn belül nem esnek teherbe.
Yu Ke attól tart, hogy hajadon státusza megnehezíti számára, hogy belépjen egy új munkahelyre. „Mind a gyermekvállalás, mind a gyermektelenség jelentős hatással van a nőkre a munkahelyen. Ha azt is mondanám egy munkáltatónak, hogy nem lesz gyerekem, akkor is gyanakodnának.”
„Még mindig a diszkrimináció és az egyenlőtlenség van jelen a munkaerőpiacon” – mondja Zhou.
Hongwei Bao, a Nottinghami Egyetem professzora szerint Kína termékenységi politikája a „konzervatív kulturális ideológiát” hangsúlyozza, amely különösen a fiatal nőkkel és az LMBTQ+ emberekkel ellenséges.
„Ha a kormány valóban növelni akarja a termékenységi rátát, akkor meg kell védenie a nők reproduktív jogait és érdekeit, de nem csak a házasságban élőknél, hanem egyedülálló nőknél és meleg családoknál is” - mondja egy egyedülálló anyákat segítő ügyvéd, aki szerint a korlátok még mindig nagyobbak, mint a gyermeknevelési támogatás.
Ezek a korlátok pedig nagyon aggasztják a fiatal városi nők generációját, akik egyre függetlenebbek, szókimondóbbak, és mintha a női öntudat ébredésének lennének a szereplői a a keleti országban.
Igaz, volt honnét erősödni. 
