|
| A víz kulcsszerepet játszik a törékeny emberi lét fenntartásában |
A nagypolitika és a főáramlatú média évtizedek óta jórészt félvállról veszi, vagy egyenesen tagadja az ökológiai rendszer és a klíma részéről érkező vészjelzéseket. Túl későn próbálják most a felkent vezetők ezt az elképesztő dinamikájú folyamatot föltartóztatni – ez alól természetesen kivétel a Trump kormányzat, amely továbbra is tagadásban van és kivonult az amúgy is fogatlan Párizsi Klímamegállapodásból. Napjainkra oda jutottunk, hogy minden valószínűség szerint a dezintegráció folyamatát már nem lehet megállítani, a természet pedig már mindenki számára láthatóan megindította súlyos válaszcsapásait.
Egyre élesebb biztonsági kérdések
Az Egyesült Államokban egy friss tanulmány szerint a felmelegedés tovább növeli a regionális egyenlőtlenségeket és főként a déli szövetségi államok viselik ennek terheit. Németországban az aszály miatti terméskiesés kompenzálására a paraszt-szövetség vezetője a napokban 330 milliárd forintnak megfelelő összeget kért a központi kormányzattól. A globális ökológiai rendszer megrendülése mára éles biztonsági kérdéseket vet fel mind a fejlett világban, mind a már politikailag amúgy is törékeny fejlődő térségekben.
Új-Zéland július 6-án hozta nyilvánosságra új Stratégiai Védelempolitikai Állásfoglalását. Ebben a klímaváltozást egy olyan veszélyforrásként írják le, amely „a gyenge kormányzású régiókat destabilizálja”, így felerősítve a „hagyományos biztonsági kihívásokat”. A szigetország két évente megrendezett Southern Katipo hadgyakorlatai már szimulálják a katonai behatolást olyan területekre a Dél-csendes-óceáni térségben, ahol polgári engedetlenség lett úrrá.
Megrendülő társadalmi összetartás
Valóban, a klímaváltozás felerősíti az olyan feszültséget okozó tényezőket, mint a szegénység és a politikai instabilitás, valamint kedvező környezetet teremt a terrorizmus számára. A rendkívüli szárazság Nigériában hozzájárult a Boko Haram terrorcsoport felemelkedéséhez, Szíriában pedig a rossz termés és az élelmiszerárak növekedése békétlenséget váltott ki, ami polgárháborúhoz vezetett. Nigériában olyan szintet ért el a vízért és a földekért folyó küzdelem, hogy idén már többen haltak meg ennek során, mint az iszlamista Boko Haram támadásaiban. Iránban eközben a kiszáradt déli tartományokból megindult az északiak felé a menekülés, tovább mélyítve a politikai törésvonalakat az országban. Hasonló folyamatok zajlanak le Pakisztánban is, ahol a kiszáradó térségekből Karacsiba vándorolnak az emberek, súlyosbítva az etnikai konfliktusokat.
|
| Káncz Csaba |
A klímaváltozás több tényezőn keresztül járul hozzá a migrációs- és menekült-krízishez: mindenekelőtt a megnövekedett aszály és elsivatagosodás, az emelkedő tengerszintek, az intenzívebb és gyakoribb viharok, valamint a szűkös erőforrásokért folytatott kiélezettebb versenyen keresztül.
A nemzetközi jog ráadásul nem ismeri a „környezeti menekült” fogalmát, holott 2040-ig akár 1 milliárd ember is földönfutóvá válhat. A klíma-menekültek megjelenésével a centrumtérségek államainak belső társadalmi kohéziója megbomolhat, az instabilitásuk tovább nő, így a klímaváltozás és hatásai tanulmányozása a politikai földrajz számára megkerülhetetlen.
Élhetetlenné váló térségek
A Max Planck Institute és a Cyprus Institute kutatóinak előrejelzése szerint a Közel-Keleten és Észak-Afrikában hamarosan elviselhetetlenné válhat a hőség, ami a homokviharok erősödésével együtt komoly kihívást jelent a térség 500 milliós népessége számára, így ugrásszerűen megnő az öko-menekültek száma. A térségben az egy évre eső extrém forróságú napok száma megduplázódott a hetvenes évek óta. Az évszázad közepére a modellszámítások szerint a legmelegebb nyári napokon 46 fokos hőség lehet, de a leghidegebb napokon sem esik majd 30 fok alá a hőmérséklet. A kiugróan forró napok száma pedig 5-ször több lehet, mint a századfordulón volt.
Nem véletlen, hogy az európai hatalmak az elmúlt időszakban erősítették katonai jelenlétüket az észak-afrikai térségben. Berlin katonai bázist épített Nigerben és csapatai számos szub-szaharai országban állomásoznak. Párizsnak nemcsak több katonai bázisa van Afrikában, hanem folyamatosan erősíti csapatait Maliban, Burkina Fasoban, Nigerben, Csádban és Mauritániában.
Káncz Csaba jegyzete
