|
| A víz kulcsszerepet játszik a törékeny emberi lét fenntartásában |
A nagypolitika és a főáramlatú média évtizedek óta jórészt félvállról veszi, vagy egyenesen tagadja az ökológiai rendszer és a klíma részéről érkező vészjelzéseket. Túl későn próbálják most a felkent vezetők ezt az elképesztő dinamikájú folyamatot föltartóztatni – ez alól természetesen kivétel a Trump kormányzat, amely továbbra is tagadásban van és kivonult az amúgy is fogatlan Párizsi Klímamegállapodásból. Napjainkra oda jutottunk, hogy minden valószínűség szerint a dezintegráció folyamatát már nem lehet megállítani, a természet pedig már mindenki számára láthatóan megindította súlyos válaszcsapásait.
Egyre élesebb biztonsági kérdések
Az Egyesült Államokban egy friss tanulmány szerint a felmelegedés tovább növeli a regionális egyenlőtlenségeket és főként a déli szövetségi államok viselik ennek terheit. Németországban az aszály miatti terméskiesés kompenzálására a paraszt-szövetség vezetője a napokban 330 milliárd forintnak megfelelő összeget kért a központi kormányzattól. A globális ökológiai rendszer megrendülése mára éles biztonsági kérdéseket vet fel mind a fejlett világban, mind a már politikailag amúgy is törékeny fejlődő térségekben.
Új-Zéland július 6-án hozta nyilvánosságra új Stratégiai Védelempolitikai Állásfoglalását. Ebben a klímaváltozást egy olyan veszélyforrásként írják le, amely „a gyenge kormányzású régiókat destabilizálja”, így felerősítve a „hagyományos biztonsági kihívásokat”. A szigetország két évente megrendezett Southern Katipo hadgyakorlatai már szimulálják a katonai behatolást olyan területekre a Dél-csendes-óceáni térségben, ahol polgári engedetlenség lett úrrá.
Megrendülő társadalmi összetartás
Valóban, a klímaváltozás felerősíti az olyan feszültséget okozó tényezőket, mint a szegénység és a politikai instabilitás, valamint kedvező környezetet teremt a terrorizmus számára. A rendkívüli szárazság Nigériában hozzájárult a Boko Haram terrorcsoport felemelkedéséhez, Szíriában pedig a rossz termés és az élelmiszerárak növekedése békétlenséget váltott ki, ami polgárháborúhoz vezetett. Nigériában olyan szintet ért el a vízért és a földekért folyó küzdelem, hogy idén már többen haltak meg ennek során, mint az iszlamista Boko Haram támadásaiban. Iránban eközben a kiszáradt déli tartományokból megindult az északiak felé a menekülés, tovább mélyítve a politikai törésvonalakat az országban. Hasonló folyamatok zajlanak le Pakisztánban is, ahol a kiszáradó térségekből Karacsiba vándorolnak az emberek, súlyosbítva az etnikai konfliktusokat.
|
| Káncz Csaba |
A klímaváltozás több tényezőn keresztül járul hozzá a migrációs- és menekült-krízishez: mindenekelőtt a megnövekedett aszály és elsivatagosodás, az emelkedő tengerszintek, az intenzívebb és gyakoribb viharok, valamint a szűkös erőforrásokért folytatott kiélezettebb versenyen keresztül.
A nemzetközi jog ráadásul nem ismeri a „környezeti menekült” fogalmát, holott 2040-ig akár 1 milliárd ember is földönfutóvá válhat. A klíma-menekültek megjelenésével a centrumtérségek államainak belső társadalmi kohéziója megbomolhat, az instabilitásuk tovább nő, így a klímaváltozás és hatásai tanulmányozása a politikai földrajz számára megkerülhetetlen.
Élhetetlenné váló térségek
A Max Planck Institute és a Cyprus Institute kutatóinak előrejelzése szerint a Közel-Keleten és Észak-Afrikában hamarosan elviselhetetlenné válhat a hőség, ami a homokviharok erősödésével együtt komoly kihívást jelent a térség 500 milliós népessége számára, így ugrásszerűen megnő az öko-menekültek száma. A térségben az egy évre eső extrém forróságú napok száma megduplázódott a hetvenes évek óta. Az évszázad közepére a modellszámítások szerint a legmelegebb nyári napokon 46 fokos hőség lehet, de a leghidegebb napokon sem esik majd 30 fok alá a hőmérséklet. A kiugróan forró napok száma pedig 5-ször több lehet, mint a századfordulón volt.
Nem véletlen, hogy az európai hatalmak az elmúlt időszakban erősítették katonai jelenlétüket az észak-afrikai térségben. Berlin katonai bázist épített Nigerben és csapatai számos szub-szaharai országban állomásoznak. Párizsnak nemcsak több katonai bázisa van Afrikában, hanem folyamatosan erősíti csapatait Maliban, Burkina Fasoban, Nigerben, Csádban és Mauritániában.
Káncz Csaba jegyzete
Már márciusban elkészülhet az európai uniós tervezet azokkal a központokkal kapcsolatban, amelyeket a visszaküldendő illegális bevándorlók számára alakítanának ki az EU-n kívül. 
