Az orosz fegyveres erők március végi kivonása Kijev környékéről és az ezt követő sorozatos katonai kudarcok Ukrajna számos frontján heves kritikának tették ki az orosz katonai parancsnokságot, Szergej Sojgu védelmi minisztert és az orosz politikai vezetést.

Visszautasíthatatlan követelések

Emiatt a nacionalisták jelenleg arra kérik az orosz államot, hogy csapjon oda erősebben Ukrajnának.

Véleményük szerint itt az ideje, hogy Moszkva véget vessen a „különleges hadműveletnek”, és áttérjen a „totális háborúra”.

Ez a felhívás közös a jelenlegi orosz nacionalizmus két fő ideológiai ágában. Az első ág imperialista ihletésű. Hangsúlyozza az orosz állam nagyságát és felsőbbrendűségét a Nyugattal szemben, és arra ösztönzi az államot, hogy gyakorolja uralmát mind a szlávok, mind a nem szlávok felett. Itt Oroszországot birodalmi entitásként határozzák meg, amely elkötelezett határainak kiterjesztése a volt Szovjetunió területén.

A második, etnocentrikus ág mindenekelőtt az orosz nép érdekeivel foglalkozik, a fogalom etnikai értelmében, Oroszországban és külföldön egyaránt. Ez az ágazat az általa „túl multinacionálisnak” tartott Orosz Föderációt orosz nemzeti állammá kívánja átalakítani. Az egyik kulcs az irredentizmus lenne, lehetőleg békés, de szükség esetén harcias is.

Ez a két nacionalista logika hajlamos közeledni az ukrajnai háború kontextusában. Oroszország szomszédjával szembeni jelenlegi hozzáállása birodalmi és etnikai elemet is tartalmaz.

Az imperialisták az orosz állam erejét és területi terjeszkedését hangsúlyozzák, míg az etnonacionalisták az oroszok (vagy oroszul beszélő ukránok), mint etnikai vagy kulturális közösség védelmét helyezik előtérbe.

A Putyin rendszerével szemben kritikus etnonacionalisták számára az ellenség mindenekelőtt nemzeti: az ukránok és identitásuk, az „oroszság tagadásaként” megfogalmazva. Alekszandr Szevasztyanov nacionalista veterán például ragaszkodik ahhoz, hogy az ukrajnai háború „az ukrán projekt frontális szembenállása minden oroszsággal”.

Ezen értelmezési különbségek ellenére mindkét tábor egyetért abban, hogy minden áron el kell érni győzelmet, még akkor is, ha ez a nukleáris arzenál Ukrajnára való bevetését jelenti.

„Ha az ukrán győzelem és a globális atomháború között kell választani, akkor az atomháború jobb” – hangsúlyozza Jegor Kolmogorov, a Tsargrad és az RT (Russia Today) nemzeti-imperialista újságírója, aki régóta közvetít a Kremlhez hű nacionalisták és az ellenzéki nacionalisták között.

Putyin egyelőre érinthetetlen

A háború következtében befolyásossá vált katonai tudósítók és bloggerek már régóta tapasztalták a visszaélések egy részét, és a tábornokokhoz hasonlóan már korán mozgósítást kértek. A fronton álló katonák és tisztek is komor képet festenek a katonai helyzetről.

Ezt viszont felkapják a propagandisták beszélgetős műsorai.

Vlagyimir Szolovjov például egyre drasztikusabb intézkedéseket követel a felelősökkel szemben, és kérdéseket tesz fel logisztikával, fegyverkezéssel és stratégiával kapcsolatban. Véleménye szerint Oroszország már nem az ukránok ellen harcol, hanem csak a NATO-fegyverrel rendelkező nyugati zsoldosok ellen.

Andrej Kartapolov országgyűlési képviselő, volt védelmi miniszter-helyettes a múlt héten az egyik adásban azt követelte, hogy a vezérkar legyen teljesen őszinte a lakosság tájékoztatásában a katonai helyzetről. „Az embereknek való hazudozás aláássa az állam hitelességét” – tette hozzá. Az állami RT főszerkesztője, Margarita Szimonjan is felszólította a hivatalos szerveket, hogy hagyják abba a hazudozást.

Putyin, a katasztrófa tényleges előidézője egyelőre teljesen mentes a kritikáktól.

Félelem a felkeléstől

Az elmúlt napokban több videó is nagy feltűnést keltett a közösségi oldalakon, amelyek nyilvánvalóan ugyanazt a jelenetet mutatják be különböző szögekből és különböző "hősökkel". Az üzenet egyértelmű: Nézzétek, a teljesen túlterhelt Honvédelmi Minisztérium így bánik a hadkötelesekkel.

A fegyveres erők sztrájkjával való fenyegetés egy mélyen kódolt félelmet ébreszt Oroszországban – a felkeléstől való félelmet.

A figyelmes kutatók azonban gyorsan észrevettek néhány következetlenséget. Gyanújukat nem csak az keltette fel, hogy több videó is készült szinte azonos üzenetekkel, különböző hangokkal. Az egyik videó szerzőjeként egy férfit azonosítottak, aki két hete egy videóban már panaszkodott arról, hogyan bántak a behívott tartalékosokkal.

Végezetül az is feltűnő, hogy az elégedetlenek között a Wagner-csoport, az agyafúrt üzletember, Jevgenyij Prigozsin magánhadseregének tagjai is láthatók.

Fennáll a gyanú, hogy Prigozsin erői szándékosan szítják az elégedetlenséget azért, hogy növeljék a nyomást a katonai vezetésre és Szergej Sojgu védelmi miniszterre.

A semmifajta katonai előélettel nem rendelkező Sojgut gyakorlatilag a „különleges hadművelet”, az Ukrajna elleni orosz támadás kezdete óta élesen kritizálják. Márciusban még arról is szóltak a pletykák, hogy kiesett Putyin kegyéből.

Mióta pedig vereséget követett a kelet- és délkelet-ukrajnai fronton, és még a mozgósítás is nyilvánvaló gyengeségeket tárt fel a hadseregben, egyre több hang szólal meg Sojgu és tábornokai ellen. Márpedig ezen kritikusok között vannak az imperialista háborús politika leglelkesebb szószólói.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)