Megszavazta az Országgyűlés a munkaidő-szervezéssel és a munkaerő-kölcsönzés minimális kölcsönzési díjával összefüggő egyes törvények módosítását szerdán. Ez az a módosítás, amelyet a munkavállalók rabszolgatörvénynek hívnak, a kormány viszont úgy látja, egy olyan lehetőséget teremtenek, amellyel aki többet akar dolgozni több pénzért, azt megteheti.

Botrányos körülmények az Országgyűlésben

A kétharmados kormánypárti többség valamint az üléseket levezető kormánypárti elnökök (Lezsák Sándor illetve Kövér László) ténykedése ezúttal sem hagyott teret az ellenzéki képviselőknek, hogy a szokásos parlamenti keretek között bármi érdemi változást elérhessenek az Országgyűlésnek benyújtott javaslaton.

A törvénymódosítás vitája elég botrányosra sikeredett, a házelnök első körben sorra vette el a szót a képviselőktől, második körben pedig a házszabály határait feszegetve az ellenzék közel háromezer módosító javaslatát egyetlen gombnyomással küldte a kukába a kormánypárti többség – ezután az ellenzék folyamatos fütyüléssel zavarta meg az ülést, volt ordítozás és személyeskedés, majd az ellenzék ki is vonult a teremből (csak a Jobbikból kivált Mi Hazánk Mozgalom tagjai maradtak bent).

Az ellenzék a szerdai végszavazásra is készült: a képviselők elfoglalták a házelnöki pulpitust, hogy az elnök ne tudjon a helyére menni. Így a 10:15-re meghirdetett ülés nem is kezdődött el majdnem 11 óráig.

Ekkor a karzatról szórólapokat dobáltak a terembe, Kövér László házelnök végül nem az elnöki pulpitusról, hanem a padsorból nyitotta meg az ülést. Elmondta: az eredetileg az ülés vezetésére kijelölt Latorcai Jánost fizikai erővel megakadályozták abban, hogy levezesse az ülést, ennek jogkövetkezményei lesznek. Latorcai a pulpitus helyett szintén képviselői helyéről vezette le az ülést, miközben az ellenzékiek folyamatosan sípoltak, szirénáztak és fújoltak.

Latorcai János a padsorból vezeti az ülést (középen). Előtte sorfalat állnak a fideszes képviselők: Kósa Lajos, Semjén Zsolt, Kicsis Máté, Gulyás Gergely és Rogán Antal.

A padsorokban pedig egy molinót tartottak fel, amelynek felirata szerint 2018 a családok éve helyett rabszolgák éve lett, és volt, aki "Behasaltok a multiknak" feliratot tartott fel. Az ülés során egy EU-zászló is előkerült az ellenzéki padsorokban.

A javaslat szavazása előtt az ellenzéki képviselők elénekelték a Himnuszt, majd szavazás közben feltartották képviselői kártyáikat a levegőbe - ezzel jelezve, hogy behelyezett kártya nélkül is lehet szavazni, ami szerintük szabálytalan. Ez lett a szavazati arány:

Hiába tiltakoztak a munkavállalók

A módosítás eredményeként az eddigi évi 300 óráról 400 órára emelkedik a maximális túlórák száma és emellett egy évről három évre növelik a munkaidőkeret elszámolási időszakát. Mivel a módosítást egyéni képviselői indítványként adták be, nem pedig a kormány nyújtotta be, nem volt társadalmi egyeztetés sem – bár Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint igenis volt. Csakhogy ez kimerült abban, hogy a javaslat benyújtása után tárgyaltak a szakszervezetekkel, javaslataik közül pedig semmit sem fogadtak el.

A kormány egyébként tavaly tavasszal már benyújtott egy hasonló törvényjavaslatot, akkor azonban a munkavállalók ellenállásán elhasalt az ötlet – most viszont keresztülvitték.

A szakszervezetek tüntettek is a javaslat ellen, a "modernkori rabszolgaság" bevezetésének tartják a módosítást. Még a munkaadók is meghökkentek a látszólag semmiből jött ötleten: a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége is azt mondta a Privátbankár.hu-nak, nem tartják szerencsésnek, hogy a kormány előzetes egyeztetés nélkül dobta be a módosítást.

A multikkal azért egyeztetett a kormány

Az azért mostanra kiderült: volt, akivel egyeztetett a kormány. Palkovics László innovációs és technológiai miniszter a mai Világgazdaságnak adott interjújában elmondta: a túlmunka-szabályozás módosítását maguk a gazdasági szereplők kérték. „Határozottak vagyunk a tekintetben, hogy ez a jó irány, és azt gondolom, hogy a több túlóra lehetősége mindkét fél számára előnyös lehet.” Orbán Viktor a napokban egyenesen azt mondta: a törvény a munkások érdekét szolgálja. A kormány figyel a szakszervezetekre, tiszteli őket, de nincs igazuk ebben az ügyben, mert a túlmunka vállalása önkéntes, az előterjesztés védi a munkásokat, és lehetővé teszi, hogy aki akar, többet dolgozhasson és többet kereshessen. Lehet, hogy ez a szakszervezeteknek nem érdeke, de a munkásoké mindenképpen és a kormány a munkások oldalán áll – mondta a miniszterelnök.

Ennek ellentmond, hogy a módosítás társadalmi elutasítottsága rendkívül nagy: egy reprezentatív kutatás szerint a munkaképes korú lakosság 83 százaléka elutasítja a javaslatot. Mindössze 9 százaléka támogatja a kormánypárti kezdeményezést.

A szakszervezetek (és az ellenzék) szerint a kormány csak a (munkaerőhiánnyal küzdő) multik érdekét szolgálja ki a jogszabálymódosítással. A multik egyébként is jól fekszenek a kormánynál: az idei évben rekordösszeget dugott a multinacionális, beruházást tervező vállalatok zsebébe az Orbán-kormány az egyedi kormánydöntések révén, egy új munkahelyért majdnem 10 millió forintot adott az ország – itt írtunk róla >>

Eddig is sokat túlóráztunk - Nyugat-Európánál már most többet dolgozunk, a visegrádiaknál viszont kevesebbet

A Policy Agenda friss elemzése szerint a módosítás mögött nem a munkavállalók segítése, hanem a jelentős munkaerőhiány áll. Csökken az aktív korú társadalom létszáma: miközben 2008-ban a 18 év és a nyugdíjkorhatár közötti létszám 6,3 millió ember volt, 2018-ban már csak 6,2 millió fő, annak ellenére, hogy a korhatár két évvel emelkedett (65 évet ugyanis még nem érte el a nyugdíjkorhatár).

További tényező, hogy az osztrák és a német munkaerőpiac megnyitása százezreket szippantott el a magyarországi munkaerőpiacról. Alapvetően ez a két tényező magyarázza a kialakult jelentős munkaerőhiányt. Ezt pedig azonnali intézkedésekkel, három módon lehetne kezelni (belső tartalékok kiaknázása, külföldi munkavállalók bevonása, meglévő dolgozók munkaidejének növelése). Az első kettővel már élt is a kormány, míg a mostani változtatással megteremti a lehetőségét annak, hogy növekedjen a munkaórák száma.

A KSH adataiból az látszik, hogy folyamatosan növekszik a ledolgozott munkaórákhoz képest a túlórák aránya. Az idei adat 2008-hoz képest 33%-kal, 2014-hez képest pedig 10%-kal magasabb.

A legnagyobb növekedés a túlórák arányát tekintve a közigazgatásban valósult meg, ahol 2014. III. negyedévhez képest 47%-os volt a túlóra arány növekedése, míg az egy főre vetített túlóra szám növekedés pedig 51% volt.

(forrás: KSH adatok alapján Policy Agenda saját számítása)

Ha viszont nem a túlórákat, hanem a teljes ledolgozott munkaidőt nézzük, azt látjuk: az fokozatosan csökken EU-szerte, Nyugat-Európában jobban, mint nálunk. A GKI friss összeállítása szerint az EU átlagában a 2008-as 37,8 óráról 2017-re 37,1 órára csökkent a munkával töltött heti óraszám (a teljes munkaidőben foglalkoztatottak körében). Azaz 10 év alatt 42 perccel csökkent a heti átlagos munkaidő. A magyarországi átlag is csökkent 2008-2017 között, 40,1 óráról 39,8 órára, azaz 18 perccel.

Kelet-Európában többet dolgoznak, mint Nyugaton; a régión belül pedig  2017-ben egy átlagos magyar munkavállalónak cseh társánál hetente 24, lengyel társánál 48 perccel kellett kevesebbet teljesítenie.

Ha a várakozások teljesülnek, azaz a szabályozás változása miatt valóban nő a hazai munkában töltött idő, akkor két-három éven belül e téren utolérhetjük, akár le is hagyhatjuk Lengyelországot. Ezzel a magyar munkavállaló lehet a legszorgosabb a visegrádi térségben, a munkaidőt illetően - írja a GKI.

A ledolgozott heti munkaidő a visegrádi térségben, 2008-2017 Forrás: Eurostat / GKI