Kevesli az előző, Orbán-kormány erőfeszítéseit az MNB-s alapítványok átláthatóvá tételéről az Európai Bizottság – derül ki a most megjelent konvergenciajelentésből. Az uniós dokumentum jogi kompatibilitási fejezete egyértelművé teszi: a magyar hatóságok által legutóbb 2026 februárjában kommunikált, és a 2026. január 11-i lezárt állapotot tükröző jegybanki törvénymódosítások hatástalannak bizonyultak.
A magyar jogalkotók korábban már benyújtottak az Országgyűlés elé egy jogszabályt, amely megtiltja az újabb jegybanki alapítványok létrehozását, valamint azt is, hogy a meglévő alapítványok újabb befektetési, vagyonkezelési vagy pénzforgalmi tevékenységeket végezzenek. Ezt a jogszabályt el is fogadták, és hatályba is lépett, de meglévő alapítványok helyzetét nem rendezi teljes mértékben.
A konvergenciajelentés is megállapítja, hogy a magyar jogalkotóknak nem sikerült orvosolniuk azokat a strukturális és jogi hiányosságokat, amelyeket az Európai Bizottság már a 2024-es jelentésében is kritizált. Emiatt Brüsszel kénytelen volt a korábbi aggályait megismételni, különös fókuszt helyezve az MNB sajátos alapítványi és vállalati hálózatára.
Mentesség minden kontroll alól
A konvergenciajelentés legsúlyosabb megállapításai a Monetáris Tanács tagjainak – köztük magának a jegybankelnöknek – és az MNB munkavállalóinak az alapítványi tisztségvállalásaira vonatkoznak. A hatályos MNB-törvény ugyanis egy olyan jogi kiskaput tart fenn, amely sérti az Európai Unió működéséről szóló szerződésben rögzített alapelvet a központi banki függetlenségről.
A hazai jogszabályok jelenleg kifejezetten megengedik, hogy a Monetáris Tanács tagjai és a jegybanki alkalmazottak vezetői, kuratóriumi vagy felügyelőbizottsági pozíciókat töltsenek be az MNB által létrehozott, többségi jegybanki tulajdonban lévő alapítványokban és gazdasági társaságokban.
Két nagy problémát emel ki a jelentés. Az érintett tisztségviselők az alapítványi tevékenységeik során mentességet élveznek az egyébként szigorú összeférhetetlenségi szabályok alól. Emellett ezekre a vezetőkre nem vonatkoznak a formális közzétételi és nyilvánosságra hozatali követelmények sem. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az alapítványi és vállalati pozíciókban végzett tevékenységük, illetve az ott meghozott döntéseik teljesen el vannak zárva a külső ellenőrzés és a széles nyilvánosság elől.
Az Európai Bizottság elemzése rávilágít arra a rendszerszintű ellentmondásra is, ami magán a magyar szabályozáson belül feszül. Az MNB-törvény érintett kivételezési szabálya ugyanis felülírja ugyanezen törvény egy másik bekezdését, amely elvileg kimondja: a Monetáris Tanács tagjai kizárólag olyan egyéb tevékenységet végezhetnek, amely összeegyeztethető a jegybanki döntéshozatali feladataikkal. Egy másik bekezdés szerint viszont a tagok a gyakorlatban olyan feladatokat is elláthatnak az MNB-alapítványokban, amelyek nyíltan ütköznek a jegybanki kötelezettségeikkel. Ez a gyakorlat ráadásul azzal a bekezdéssel is ellentétes, amely kimondja, hogy a jegybank kizárólag az elsődleges céljával – az árstabilitás biztosításával – és alapvető feladataival összhangban hozhat létre alapítványokat és vállalatokat.
Fotó: Klasszis Média
Így tűnt el az alapítványi vagyon
Miközben az Európai Bizottság az alapítványok kapcsán a jegybanki függetlenség elméleti és strukturális sérelmeit kéri számon, a hazai ellenőrzések és a tényfeltáró adatok megmutatják, mivé fajult a gyakorlatban ez az ellenőrizetlen, zárt rendszer. Az MNB alapítványai – élükön a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvánnyal (PADME) – eredetileg hatalmas, 266 milliárd forintos induló közpénzvagyonnal lettek feltőkésítve.
Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) és az ezt követő hatósági vizsgálatok adatai szerint azonban ebből a gigantikus vagyonból végül szinte semmi sem maradt. Az eredeti 266 milliárd forintos alapítói tőke közel 95 százaléka elpárolgott. A vagyon eltüntetése nem közvetlen tranzakciókkal, hanem egy rendkívül bonyolult, egymásra épülő cégstruktúrán (például az Optima Befektetési Zrt.-n) és nehezen nyomon követhető magántőkealapokon keresztül valósult meg.
A vizsgálati adatok és a sajtóhírek emellett megerősítették, hogy a források jelentős része a jegybank korábbi vezetéséhez közelálló gazdasági holdudvarhoz, illetve fideszes hátterű üzleti körökhöz vándorolt. Érintett volt benne például Matolcsy György korábbi jegybankelnök fia, Matolcsy Ádám, és barátai, valamint üzlettársai is, például Száraz István és Somlai Bálint.
A rendszerváltás utáni időszak egyik legnagyobb közpénzvesztéseként értékelt ügy itt nem állt meg. Az Állami Számvevőszék jelentése és feljelentése nyomán a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) és az ügyészség hűtlen kezelés gyanúja miatt büntetőeljárást indított. A hatóságok a nyomozás során komoly lépéseket tettek, és több mint 90 milliárd forintnyi vagyont és eszközállományt zároltak, illetve foglaltak le a hálózatban.
Sok feladat vár az új kormányra
A milliárdos vagyonvesztési botrány és az uniós jogi aggályok miatt az új kormánynak komoly és sürgős jogalkotási feladatokkal kell szembenéznie. Az Európai Bizottság nem hagy kétséget afelől, hogy mit vár el Magyarországtól a konvergencia-folyamat keretében, és egyértelműen rögzíti a kötelező lépéseket, amelyek végrehajtása elengedhetetlen az uniós források teljes körű felszabadításához.
Az egyik ezek közül az összeférhetetlenség megszüntetése. A magyar jogalkatónak haladéktalanul el kell távolítania a törvényből azt az összeférhetetlenségi mentességet, amely a jegybanki alapítványokban és vállalatokban pozíciót vállaló vezetőket védi.
A másik ilyen a kiváltságok eltörlése. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, amely a transzparencia és a nyilvános elszámoltathatóság alól mentesíti a jegybanki tisztségviselőket.
Mindemellett biztosítani kell, hogy a Monetáris Tanács tagjai minden egyes cselekedetük során – függetlenül attól, hogy az MNB-ben vagy annak alapítványaiban járnak el – maradéktalanul engedelmeskedjenek az uniós szerződésekben rögzített jegybanki függetlenség követelményének.
A konvergenciajelentés szerint amíg ezek a kiváltságok és átláthatatlan jogi kiskapuk léteznek a magyar szabályozásban, az MNB intézményi függetlensége és jogi megfelelősége nem tekinthető biztosítottnak. A kormány asztalán fekvő törvénycsomagok elfogadása így az elkövetkező időszak egyik legfontosabb gazdaságpolitikai és jogi kihívása lesz.
Ösztönöznie kell a kormánynak a bérlakásépítést. 
