Részvény, arany vagy ingatlan: mibe fektessünk válság idején?

Idén lett harminc éves a magyarországi privátbanki szektor, ami a Raiffeisen Private Banking szolgáltatásával indult el hazánkban, 1996-ban. „Ehhez szükség volt a vasfüggöny leomlására, ami után el tudott indulni a vagyonosodás Magyarországon. Megjelentek az első generációs vagyonfelhalmozók, akik otthagyták a munkahelyeiket és a magánvállalkozások irányába indultak el” – mondta el a Klasszis Befektetői Klubon tartott előadásában Bálint Attila, a Raiffeisen Private Banking ügyvezető igazgatója.

Azóta a magyarországi privátbanki üzletág a befektetőkkel együtt számos gazdasági kihívást élt át: az első nagyobb sokkok közül a 2001-es, a World Trade Center elleni merényletet követő részvénypiaci zuhanást, a dél-amerikai válságot, az amerikai dot-com lufi kipukkanását kell mindenképp megemlíteni. 2004-ben, Magyarország európai uniós csatlakozásával ismét a bizakodásé lett a főszerep, de nem kellett sokat várni a következő, korábban elképzelhetetlennek tűnő gazdasági és pénzügyi válságra, amit 2008 és a Lehman Brothers csődje hozott el.

2019 óta még inkább felgyorsult a válságok, gazdasági kihívások sorozata: koronavírus-járvány, az ellátási láncok megszakadása, migráció, orosz-ukrán háború, energiaválság, inflációs sokk és legújabban a vámháború.

A nemzetközi környezethez való folyamatos alkalmazkodás mellett a privátbanki befektetői kör is átalakult: megjelentek a második generációs ügyfelek, majd a még fiatalabb vagyonfelhalmozók, a korábbiaktól jelentősen eltérő szemléletmóddal és prioritásokkal. Ezzel párhuzamosan a női ügyfélkör is egyre hangsúlyosabban képviseltette magát befektetőként, ami újabb- és újabb megközelítéseket igényelt a privátbanki szolgáltatóktól.

Részvénypiaci rali, túlértékelt Amerika

Az alkalmazkodás a folyamatos változásokhoz tehát nem újdonság az alapkezelők és a befektetők számára sem. Az elmúlt öt évben azonban egy teljesen új paradigmához kellett hozzászokni a világgazdaságban.

„A 1980-as évektől 2020-ig alacsony inflációs környezet volt a jellemző, aminek köszönhetően gazdasági megtorpanások idején a jegybankok bátran kamatot csökkenthettek, stimulálva a növekedést. Ebben az évtizedben viszont a magasabb infláció magas kamatokat is indokol: már egyáltalán nem mindig egyértelmű, hogy a kötvény egy nagyon jó befektetés” – mondta a Klasszis Befektetői Klub kerekasztal-beszélgetésén Móricz Dániel, a Hold Alapkezelő befektetési igazgatója.

A szakértő szerint ma megéri több reáleszközt tartani a portfólióban, és a kötvények kevésbé jelentenek biztonságot, mint korábban.

Bálint Attila, a Raiffeisen Private Banking ügyvezető igazgatója szerint az elmúlt években egymást érő válságok után 2025-ban némi megnyugvás tapasztalható és már látszódnak a gazdasági felpattanás jelei. „2026-ra a feldolgozóipar is felzárkózhat a szolgáltatószektor mellé, és végre tényleg megalapozottnak tűnik a jövőre várt, 2 százalékos euróövezeti GDP-növekedés” – fogalmazott.

Az Egyesült Államokban nemcsak a reménykedés látszik, hanem az amerikai gazdaság jelenleg is viszonylag jól teljesít. A jegybank szerepét betöltő Fed ugyan szeptemberben már meglépte a 25 bázispontos kamatcsökkentést, de Bálint Attila szerint további tempós kamatvágások jöhetnek, még a viszonylag magas infláció mellett is. Ez akár az amerikai kötvényalapokba is egy jó beszálló pontot adhat, de emellett „tartós maradhat az amerikai részvényindexek növekedése is; jó sztorik vannak most az Egyesült Államokban” – mondta a szakértő.

Az amerikai részvénypiacokat most alapvetően a Fed kamatcsökkentési ciklusával kapcsolatos várakozások, illetve a mesterséges intelligencia körüli felfokozott hangulat hajtják. A rali először a „Magnificent Seven”, vagyis a hét legnagyobb tőkeértékű, amerikai technológiai vállalat papírjait hajtotta fel, de ahogy egyre több beruházás indult el az AI-szektorban, úgy a pozitív hangulat átgyűrűzött a közmű cégekre és azoknak a beszállítóira is. Most pedig már a kisebb kapitalizációjú vállalatok is jobban teljesítenek a Fed monetáris lazításának köszönhetően.

Az amerikai részvénypiac jelenleg nagyon drága, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne mehetnének még tovább az értékeltségek felfelé. „A ciklikusan, tíz évre kivetített P/E ráta, ami azt mutatja meg, hogy egy részvény ára hányszorosa az adott vállalat egy részvényre jutó nyereségének, az Egyesült Államokban 40 körül jár, míg ezzel szemben például a Közép-kelet-európai régió a világ egyik leginkább alulértékelt piaca volt az elmúlt években, 10-11-es P/E értékkel”.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a régiós tőzsdék és benne a magyar tőzsde értékeltsége javulást mutat. Bár a BUX még mindig nem számít drágának, azért a korábban látott jelentős diszkont sincs már meg a világ más börzéihez képest. Magyarországon jelenleg azt láthatjuk, hogy míg a makrogazdasági mutatókban folyamatosan elmaradunk a várttól, addig a Budapesti Értéktőzsde kifejezetten jól teljesített az elmúlt években. „A tőzsde ugyanakkor nem feltétlenül jó tükörképe a gazdasági teljesítménynek, már csak a pénzügyi szektor 40-50 százalékos, az egész régióban jellemző túlsúlya miatt sem” – oldotta fel az ellentmondást Móricz Dániel.

Az európai piacokat temettük, de feltámadtak az év elején

Maradva még a részvénypiacoknál: ez az év úgy indult, hogy az amerikai börzék köröket vernek majd az európaiakra. Ennek ellenére jelentős tőkeáthelyezést figyelhettünk meg 2025 első hónapjaiban Nyugat-Európa irányába. Móricz Dániel szerint ennek a jelenségnek a legfőbb oka az volt, hogy Európa, élén Németországgal, szakított az addigi szigorú költségvetési politikájával, és a költések területén elkezdett felzárkózni az Egyesült Államokhoz, leginkább a hadiipari beruházások kapcsán.

„Ha most fogadnom kellene, hogy a következő tíz éves távlatban inkább az amerikai vagy az európai részvénypiacba fektetnék be, akkor az európait választanám. Az Egyesült Államok részvénypiaca nagyon drága, és hosszabb távon az értékeltség határozza meg a trendeket” – magyarázta.

A képet persze árnyalja, hogy a jelenlegi fundamentumok alapján Európa sokkal rosszabb helyzetben van. „A világgazdasági szerepe csökken, technológiai lemaradásban van, az energia ára is nagy gondot jelent és a geopolitikai tömbösödés sem használ a kontinensnek” – fejtette ki a problémákat Bálint Attila.

Szárnyal az arany, de a befektetéseknél is?

Persze, nemcsak a részvény- és kötvénypiacokon van élet. Napjaink egyik legnagyobb befektetési sztorija az arany árfolyamának szárnyalása, ami a napokban is újabb- és újabb történelmi csúcsokat döntött meg. Bálint Attila szerint az aranynak, mint befektetési eszköznek, még mindig nagyon marginális szerepe van Magyarországon, összehasonlítva például a Raiffeisen anyaországával, Ausztriával. „Akik vásárolnak is, inkább fizikai formában tárolják, a befektetési portfólióba sokkal nehezebb beépíteni. Ettől függetlenül maradt lendület az aranyban, és a menekülő eszköz jellege is változik, ma már egyértelműen egy befektetési célpont” – magyarázta a szakértő.

A további aranyár-emelkedésnek a keresleti oldal bőven megágyazhat. Jelenleg a magas vagyonú befektetők fele egyáltalán nem tart aranyat, aki pedig igen, annak is csak a portfóliójának a 4-5 százalékát teszi ki. Bár az intézmények, jegybankok a globális devizatartalék 20 százalékát tartják a nemesfémben, valójában nagyon fejnehéz a piac, amit az Egyesült Államok dominál. Az összes többi országban, Kínával az élen, még komoly aranyvásárlási potenciál rejlik.

Erről szól az év: gyenge dollár, erős forint

Devizapiaci fronton az év nagy sztorija globálisan a dollár gyengülése, ami még egy ideig velünk maradhat, már csak a Fed kamatcsökkentési ciklusa miatt is. A Magyar Nemzeti Bank monetáris politikája a forintot viszont éppen segíti, és mintha a gazdaságpolitikai vezetés is leszámolt volna azzal a stratégiával, hogy évente 2-3 százalékkal leértékeli a hazai fizetőeszköz árfolyamát. „Egyértelműen az MNB 6,5 százalékon tartott irányadó rátája és az ezáltal meglévő kamatelőny teszi vonzóvá a forintot, mint befektetési célpontot. Az év folyamán eddig a külföldiek forintot, a magyarok devizát vásároltak: úgy tűnik, hogy előbbiek jártak jobban” – mondta Móricz Dániel.

Bálint Attila is megerősítette azt az elemzői vélekedést, ami szerint a jövő évi választásokig erős maradhat a hazai fizetőeszköz. „A forint/euró kurzus az infláció szempontjából meghatározó, kiváltképp a választási évre fordulva” – fogalmazott a szakértő.

Alapvetően a magyar lakosság egyre nagyobb arányban tartja a befektetéseit devizában. Itt két aranyszabályt érdemes kiemelnünk: az egyik a diverzifikáció, a több lábon állás, a másik pedig az, hogy a külföldi pénznemben lévő befektetéseink utáni eredményt ne váltsuk át forintba, hanem az adott devizában kezeljük és értékeljük.

Otthon Start és állampapírok

Ha befektetésekről beszélünk, akkor természetesen kikerülhetetlen az ingatlan, pláne most Magyarországon, ahol az Otthon Start program jelentős piaci változásokat indukálhat. Bálint Attila a KSH statisztikáira hivatkozva megemlítette, hogy Budapesten jelenleg 800-850 ezerre tehető a lakásállomány, ami nagyobb, mint amekkora lakhatási igény van a fővárosban. Ráadásul ezeknek a lakásoknak a 20 százaléka üresen áll, nagyon sokan vásároltak be az elmúlt években befektetési célból.

„Én még azt tanultam, hogy az ingatlan olyan, mint a kötvény. Mostanában viszont a lineáris, sőt, exponenciális lakásár-emelkedés miatt egyre inkább a tőzsdei befektetésekhez hasonlít. Azt hiszem, el fog jönni egy olyan telítettségi pont, amikor a lakástulajdonosoknak veszteséget kell elszenvedniük, a meredek áremelkedésnek vége lesz” – tekintett a jövőbe Bálint Attila. 

Móricz Dániel az Otthon Start miatti piaci áremelkedés kapcsán elmondta, hogy bár a vásárlók olcsóbban jutnak hitelhez, valójában nem biztos, hogy jobban járnak majd. A drágulás már részben most is beépült a lakásárakba, ezt a tendenciát pedig egyéb kormányzati lakásprogramok is fűtik. Amikor ezek a programok kifutnak vagy megszűnnek, ezzel ellentétes hatásokra számíthatunk.

A szakértők végül az októbertől átalakuló lakossági állampapír-kínálatra, a 7 százalékos kamatozás mellett elérhető FixMÁP-ra is kitértek. Szerintük a jelenlegi inflációs környezetben ez egyáltalán nem garantál extrém magas hozamot a befektetőknek, nem lóg ki egyik irányból sem a piaci folyamatokhoz képest. Jól látható, hogy az Államadósság Kezelő Központ a rövidebb konstrukciók helyett ismét a hosszabb lejáratú papírok irányába terelné a befektetőket. „Ugyanakkor az 5 év például sokszor beláthatatlan távolságnak számít, a PMÁP esetében is a legtöbben, amint az inflációs helyzet úgy fordult, kivették a pénzüket az állampapírból, a hároméves lejárat előtt” – magyarázta Bálint Attila.

Az államkötvények kapcsán Móricz Dániel még egy befektetési lehetőségre, az inflációindexált állampapírokra hívta fel a figyelmet, amik alapvetően amerikai vagy eurózónás értékpapírok. Ezeknél a termékeknél nem a kamatozás függ az inflációtól, hanem a kötvény névértéke. „Nem garantálnak csillagászati hozamot, de a 2 százalék is elég lehet egy olyan környezetben, amikor attól félünk, hogy a megtakarításunk teljes mértékben elinflálódik” – zárta gondolatait a Hold Alapkezelő befektetési igazgatója.