Vladimir Szorokin orosz író 2006-os regényében egy olyan orosz jövőt vizionált, ahol egy középkori teokrácia rendezkedik be, a cári rendszert restaurálják, ahogyan az ostorozást is. Egy Nagy Fal választja el Oroszországot a Nyugattól, minden termék Kínából érkezik és minden ideológia egy elképzelt múltból eredezik. Bizony könnyű elképzelni, hogy Moszkva jövője megfelel Szorokin rémálmának.
Hol áll le az eszkaláció?
Valóban, az ukrán fronton eszkalációs spirál indult el, ahol egyre szélsőségesebb eszközök kerülnek bevetésre, miközben Oroszországban is egyre nő a belföldi elnyomás. A szárazföldi invázió elakadt, így a városok terror-bombázásával kellene a középkori várakhoz hasonlóan a védők és a lakók lelki erejét megtörni. De az ukrán védők helyett éppen az orosz megszálló csapatoknál jelentkeznek érzékelhető motivációs és morális hiányosságok.
A Kreml inváziója nemcsak katonailag és politikailag feneklett meg, hanem súlyos vereséget szenvedett információs fronton is. Az orosz katonák rendszeresen használnak olcsó, kódolatlan kínai rádiókat, hogy eligazítást kérjenek parancsnokaiktól. Arra is vannak bizonyítékok, hogy az orosz katonák szabotálják saját eszközeiket.
A Kreml hamarosan egy stratégiai döntéshez érkezhet: elfogadja-e a nemzeti megaláztatást, vagy esetleg öngyilkos módon tovább eszkalálja feszültséget a NATO-val? Valóban, a történelemben még soha nem fordult elő, hogy egy nukleáris hatalom a rezsim összeomlásával szembesül a szankciók nyomása alatt. Bizony nem elképzelhetetlen, hogy a Kreml ura a nukleáris fegyverek bevetése mellett dönt, ha hatalmának túlélése kerül veszélybe a kialakuló pénzügyi káosz miatt.
Már csak ebből a szempontból is nyugtalansággal kell figyelnünk az orosz csapatok előre eltervezett támadásait ukrán nukleáris erőművek ellen. Olyan ugyanis még soha nem történt korábban háború közepette, hogy egy működő atomerőművet támadás ér. Holott ironikus módon éppen pár hónapja fogadta el az ENSZ Biztonsági Tanácsának 5 állandó tagja azt a közös közleményt, miszerint egy nukleáris háborút nem lehet megnyerni és ilyet nem szabad megvívni.
Az orosz felsülés eddig kitárgyalatlan okai
Az ukrán védelem elképesztő teljesítményének egyik titka a nyolc hónapja kinevezett, 48 éves főparancsnok, Valerij Zaluzsnij kompetens tevékenysége. Holott Moszkvában felfigyelhettek volna még időben egy hónappal ezelőtti interjújára, amelyben leszögezte: „Az ellenséget nem virágokkal, hanem páncélököllel fogadjuk majd.” Ha az oroszok támadást indítanak, hát akkor „Isten hozott a pokolban”.
Zaluzsnij az ukrán hadsereg első olyan főparancsnoka, aki már nem a Szovjetunióban kapott kiképzést. Egyik első intézkedéseként nagyobb autonómiát adott az alacsonyabb egységeknek és felhatalmazta a fronton harcoló katonákat, hogy felsőbb utasítás nélkül viszonozzák a támadók tüzét. Egyben megszüntette a felesleges bürokráciát is.
2014 óta szinte folyamatosan harcolt Donyeckben és így nagyon értékes harci tapasztalatokat szerzett. A kiképzés fejeként síkra szállt a nyugati fegyverrendszerek beszerzéséért és gyakran vezetett közös hadgyakorlatokat a brit és amerikai erőkkel.
Szétrohadt rendszer
Az orosz katonai csőd másik, mélyen húzódó oka az orosz hadsereget rendszerszinten átható korrupció. A katonai beszerzések körüli, elképesztő szintű korrupció aláássa a logisztikát, és a katonák nem megfelelő szintű eszközöket és szállítmányt kapnak a fronton. A pocsék logisztika aztán lelassítja a csapatok előrehaladását, aláássa a katonák morálját és gátolja a katonai hatékonyságot.
Az invázió első napjaiban már megjelentek olyan beszámolók, miszerint egyes orosz katonák olyan konzerveket kaptak, amelyek már 2015-ben lejártak. A hadtápért felelős cégek többsége be van kötve Putyin bizalmasához, Jevgenyij Prigozsinhoz, a Wagner Csoport nevű befolyásos zsoldoshadsereg tényleges fejéhez. Az orosz hadseregben az élelmiszer minősége és a laktanyák állapota sok esetben rosszabb, mint a börtönökben.
Az orosz előrehaladást Ukrajnában sok esetben szintén lelassította az üzemanyaghiány. Az üzemanyaggal folyatott csencselésnek régi hagyománya van az orosz hadseregeben, az ellenőrzés pedig hiányos.
Az invázió során használt fegyverekbe sem került bele a korrupció és sikkasztás miatt számos, eredetileg betervezett innováció. Tíz évvel ezelőtt például egy orosz vállalat 26 millió dollárt kapott arra, hogy fejlesszen ki légvédelmi rendszert rakéták elhárítására. A kutatás soha nem indult el, mivel a vállalat hamis szerződéseket kötött olyan kamucégekkel, amelyek közül egyesek az oroszországi Szamara régió közvizeldéjébe voltak bejegyezve.
A tényleges költség még nem ismert. 
Nagy a zaj az AI körül, de hova érdemes a pénzünket rakni?
