Egész vicces, ahogy a két szuperhatalom válaszolgat egymás lépéseire, miközben látszik, hogy legszívesebben jóban lennének egymással. Egy kicsit arra emlékezetet a dolog, amikor Amerika bojkottálta a moszkvai olimpiát az afganisztáni bevonulás miatt, aztán válaszul a keleti blokk bojkottálta a Los Angeles-i olimpiát, beleértve minket is, akkor érdekességképp Ceausescu volt a bátor fiú, aki a gazda intése ellenére is elküldte országa csapatát.
Régi beidegződés
A mostani helyzet azért jobb, mert nem keverik bele a sportot a politikába, viszont leginkább sajnálatos, mert akkor két egymással összebékíthetetlen társadalmi rendszer küzdött egymással, most viszont mintha már csak a több évtizedes emlék hajtaná az amerikai politikusok egy részét, hogy még mindig Oroszországot piszkálják, pedig ezt az elnök se akarja, ő javítaná a viszonyt, amiért egy nagy pirospont jár neki.
Mint két rossz gyerek
De hogy is kezdődött ez a mostani cirkusz? A BBC szerint még tavaly decemberben Obama tiltott ki 35 orosz diplomatát, de akkor az oroszok nem reagáltak, mondván, megvárják az új elnököt, hátha javíthatók a kapcsolatok. Donald Trumpot azonban a háttérbe szorította még saját pártja is az ügyben, arra hivatkoznak, hogy Oroszország beavatkozott a választási kampányba, ezért újabb szankciókat hoztak. Még az ukrán ügyet is bevonták az indoklásba, pedig ott semmi újdonság nem történt idén, és amúgy is nyilvánvaló, hogy teljesen értelmetlen a szankciózás.
Nos, erre azért Oroszország úgy érezte, hogy reagálnia kell, egy ekkora rúgást egy szuperhatalom nem hagy annyiban. A legegyszerűbb, ilyenkor gyakori megoldásnak tűnt, hogy csökkentik az Oroszországban engedélyezett amerikai diplomaták számát, ez esetben 755 fővel. A határidő ma jár le, máig kell távozniuk, és úgy tűnik, Amerika eddig várt, mi lesz, mert csak most hozták meg a válaszlépésre adott válaszlépést, mégpedig rövid, holnapi határidővel.
A kecske is meg a káposzta is
A válasz-válaszlépés mindazonáltal nem túl durva, maradhat a személyzet, maradhatnak az intézmények is, csak nem üzemelhetnek. Érződik, hogy nem akarnak túlzott károkat okozni, nyitva akarják hagyni az ajtót a párbeszéd előtt. Ezt az is alátámasztja, hogy az amerikai külügyminisztérium szóvivője a következőt közölte: meg kellett tennünk a lépést a kölcsönösség alapján, de reméljük, hogy ezzel lezárul egymás büntetgetése, és teljesülhet mindkét ország elnökének kívánsága, hogy javuljanak a két ország közti kapcsolatok.
|
| Tillerson amerikai és Lavrov orosz külügyminiszter. Forrás: Wikimedia Commons |
Ráadásul tegnap még a két külügyminiszter is beszélt egymással telefonon, és sajnálkoztak az ügyek alakulása miatt. Ez elsőre különösnek tűnik, de ha figyelembe vesszük, hogy az amerikai külügyminiszter, Rex Tillerson a békülékenység és a jó kapcsolatok pártján áll, de a mögöttes politikai erők megkötik a kezét, akkor jóval érthetőbb a szituáció, és Lavrov orosz külügyminiszter is általánosságban konstruktív és diplomatikus. Ha a külügyminisztereken múlna, a két nagyhatalom már rég összebarátkozott volna.
Ez a „gig economy.” 
