Tarolt a trópusi Trump – elmondjuk, miért nyert

- Minek köszönhető Bolsonaro győzelme Brazíliában, ahol 2002 óta csak a baloldal nyert választásokat?

- Az elmúlt években Brazília legfőbb jellemzőjévé a politikai bizonytalanság és a korrupció vált. Mivel a baloldal kormányzott, mindez elsősorban hozzájuk kötődik. Az egyik korábbi elnök, Lula da Silva és más politikusok már börtönben ülnek, mások vád alá helyezve várják a sorsukat, és a jelenlegi kormányt is korrupció övezi.

Sok más országhoz hasonlóan Bolsonaro elsősorban amiatt nyert ilyen nagyot (a szavazatok 55 százalékát kapta), mert ő valami mást ígért. És persze itt is megjelentek a 21. századi technológiák, a Facebook, a Twitter és hasonlók, amelyekkel meg tudta szólítani a fiatalokat.

Szimpátiát váltott ki az is, hogy a kampány elején megkéselték (egy pszichikailag labilis férfi hasba szúrta egy konyhakéssel az egyik kampányeseményén – a szerk.), ő pedig kihasználta az áldozatszerepet.

- Mi volt az a választási ígérete, ami a legjobban megfogta a brazilokat?

- A rend és a változás. Azt mondta, hogy más úton indul el Brazília, és újra naggyá teszi az országot és büszkévé a nemzetét. Nem véletlenül nevezik „trópusi Trumpnak”, sok elem visszaköszön nála az észak-amerikai kollégája retorikájából.

Megígérte azt is, hogy új privatizációkat indít be, és ezzel is mérsékli a korrupciós lehetőségeket, amelyeket a nagyrészt állami tulajdonú vállalatok rejtenek magukban. Vissza kíván térni a Latin-Amerikát korábban jellemző neoliberális gazdaságpolitikára, amely az Egyesült Államokkal szoros kapcsolatban működtette a gazdaságot. Ez gyakran jobboldali diktatúrákat jelentett, amelyek az úgynevezett „nemzetbiztonság doktrínája” alapján szerveződtek, főleg a hidegháború kontextusában.  Bolsonaro egy ex-katona, akit jelenleg is aktívan támogatnak a fegyveres erők tagjai – ez sokakban rossz emlékeket ébreszt.

Gyűlöli a baloldalt, a balközepet és a szélsőbalt egyaránt. Vallásos személy, Isten akaratát gyakran említi, mint döntéseinek mozgatórugóját. Alkotmánymódosítást is ígér, amely végre a nép akaratát tükrözné – hogy ez mit jelent, azt persze senki sem tudja.

- A nyugat-európai sajtó általában szélsőjobbosnak nevezi Bolsonarót. Mennyire indokolt ez a jelző? Lehet emögött az is, hogy más a koordináta-rendszer Brazíliában és általában Dél-Amerikában, mint Európában? Tehát ami az erősen férfiközpontú brazil társadalomban megszokott és menő, az a teljesen más szemléletű Európában szélsőséges? Eszembe jut, hogy Rózsa-Flores Eduardo 2002-ben egy szegedi előadáson azt mondta: a kommunizmus mást jelent Dél-Amerikában, mint Európában.

- Teljesen igaz, hogy jobboldalinak és baloldalinak lenni nem ugyanazt jelenti Latin-Amerikában, mint Európában. De vannak persze közös pontok is. A nacionalizmus – aminek vannak támogatható, de káros változatai is – általában része ennek.

Latin-Amerikában a szélsőjobboldaliság a fent említett diktatúrákkal fonódott össze. Az elmúlt 50 évben minden főbb diktatúra – leszámítva Kuba és a jelenlegi Venezuela speciális esetét – úgynevezett szélsőjobboldali diktatúra volt, amelyeknek fontos eleme volt a szimpátia az európai fasizmusokkal, később azok retorikai fordulatainak használata, a baloldal gyűlölete, a hadsereg fontos szerepe a hatalom fenntartásában, az erőszak, az ellenzék megkínzása és ellehetetlenítése. És ebben szinte minden esetben számíthattak az Egyesült Államok támogatására, akár nyíltan, akár a CIA fedett akciói révén.

Persze mindez a hidegháború viszonyrendszerében zajlott. Jelenleg más a nemzetközi helyzet, de sokakban félelmet gerjesztenek Bolsonaro állásfoglalásai: a korábbi brazil diktatúrák pozitív színben való feltüntetése, az állam által alkalmazott kínzás és gyilkosságok helyeslése, a nőkre és a homoszexuálisokra vonatkozó kirekesztő kijelentések.

Az, hogy mi a különbség szélsőjobboldal és szélsőbaloldal között, nem egyértelmű szinte sehol a világon. Bolsonaro „szellemi testvéreinek” a világsajtó Trumpot, Putyint és Erdogant nevezi meg, illetve a Fülöp-szigeteket vezető Dutertét – utóbbi államilag irányított tömeggyilkosságokat is végrehajt. Ezeket a személyeket nehéz lenne egyetlen ideológiai sablon szerint jellemezni.

Trump volt egyébként az egyik első vezető, aki gratulált neki, erre nagyon büszke volt. Latin-amerikai államfők is gratuláltak, de csak az ilyenkor szokásos üdvözlő formulákat alkalmazták.

- Mit mond el a mostani választás a brazil társadalomról? Melyek a legfőbb problémák?

- A brazil társadalom mérlegelt és úgy döntött, hogy számukra fontosabb a leszámolás az instabilitással és a korrupcióval, mint a Bolsonaro által jelentett esetleges veszély. Az a fontos, hogy boldogulni tudjanak a mindennapi életben, és fejlődjön a gazdaság, amely éppen csak kilábalóban van a recesszióból. A legfőbb probléma a korrupció és az egyéb gazdasági bűncselekmények.

Minderre Bolsonaro valószínűleg választ fog adni. Hogy ez a válasz milyen lesz, az most, úgy tűnik, kevésbé fontos a brazil társadalomnak. A lényeg, hogy valami mást akarnak, és Bolsonaro az ígéretek szerint valóban nagyon más lesz.

- Milyen változás várható a gyakorlatban Brazília politikájában?

- Bolsonarónak minden téren világos ígéretei vannak. Ide tartozik a közbiztonság javítása, a hadsereg szerepének növelése a mindennapokban (oktatási miniszternek például egy tábornokot szeretne kinevezni), a börtönbüntetésre ítélhető személyek alsó korhatárának csökkentése, privatizációs hullám beindítása, a szabadpiac támogatása, a haladónak-liberálisnak nevezett eszmék (például feminizmus, a nemek közötti egyenlőség) melletti vélemények megfékezése.

Azt ígéri például, hogy a rendőrök nem kapnak büntetést, ha bűncselekményekkel meggyanúsított személyeket szolgálat közben megölnek, hiszen mindent meg kell tenniük a munkájuk elvégzése érdekében. „Egy rendőr, ha nem öl, nem is igazi rendőr” – mondta egy alkalommal. Támadja a sajtót, és örökre el akarja takarítani a baloldalt a hatalom közeléből.

Mivel Bolsonaro nagy sikert ért el, a kérdés most az, hogy beváltja-e az ígéreteit, és ha igen, akkor azok működőképesek lesznek-e. Ha igen, akkor követőkre találhat Latin-Amerikában, esetleg még inkább jobbra dőlhet a régió.

- És mi a helyzet az európai kapcsolatokkal?

- Az Európához fűződő viszony attól függ, hogy felénk milyen változások várhatók. Ha egyre több országban és az Európai Unió vezető testületeiben is változások lesznek az erőegyensúlyban – és itt elsősorban a jövő évi uniós választásokra gondolok –, akkor új alapokra helyeződnek a kapcsolatok, de egyben harmonikusabbak is lehetnek.  A jelenlegi EU persze tart Bolsonarótól. Az olasz belügyminiszter, Matteo Salvini ugyanakkor üdvözölte a győzelmét, jelezve, hogy végre Brazíliában is megszabadult a nép a baloldaltól.

Bolsonaro egyébként úgy nyilatkozott, hogy minden országgal szeretne baráti kapcsolatot és legalább gazdasági szintű együttműködést, még azokkal is, amelyekkel politikai téren nincs egyetértés. Külön kiemelte Venezuelát, amellyel ellentétes politikai platformon állnak. Új bilaterális együttműködéseket tervez. Bizonyos témákban (klímaváltozás, Izrael) pedig egyértelműen a trumpi úton jár.

- Az úgynevezett populista mozgalmak világszerte előretörnek.  Mennyire illeszthető be Bolsonaro győzelme ebbe a trendbe?

- Teljes mértékben. Persze a populizmus sem teljesen ugyanazt jelenti Latin-Amerikában, mint nálunk. De ha egy olyan politikai csoportosulást értünk alatta, amely a társadalom felé egyszerű üzeneteket közvetít, elitellenes, torzított információkkal operál, rendkívül vonzó módon lép fel és  a mindennapi problémákra kínál megoldást, akkor teljesen beilleszthető.

Bolsonaro azt ígéri, hogy továbbra is harcol a baloldal, a szocializmus, a kommunizmus és a populizmus ellen – vagyis az ő olvasatában a populizmus a baloldalra jellemző, és ő is veszélyesnek tartja. A baloldal szemében viszont ő a populista.