Az amerikai elnök adminisztrációjának három magasrangú alkalmazottja is azt állította a Reutersnek, hogy az elnök fontolgatja a Kínával szembeni kereskedelmi korlátozások bevezetésén. Elsőként az acélimport korlátozásán, pontosabban az arra kivetett vámok bevezetésén gondolkoznak. Az amerikai acélipart, több más, az ipari forradalmakban fontos, de ma már inkább környezetszennyező iparággal együtt (szénbányászat) különösen favorizálja az elnök, noha nem ezek viszik előre Amerikát.
A vas és acél országa
A tőzsdén sem véletlen, hogy nem a szénbányák és az acélipar mennek az egekig és érnek el soha nem látott tőzsdei kapitalizációt, hanem az Apple, a Tesla, az Amazon, a Google, az épp kétmilliomodik felhasználóját ünneplő Facebook, és lehetne sorolni. Amerikát ebben az évszázadban (ezredben) ők teszik naggyá, miközben a munkanélküliség több évtizedes mélységben van, így alig számít már, hogy Amerika a vas és acél országa-e.
A kínai acélbehozatal amúgy sem túl magas, mivel már eddig is korlátozták különböző szabályok. Az elnök azonban továbbra is nagyon meg akar felelni az egyre szűkülő munkásosztálynak, és az amerikai ipar és amerikai munkások védelmének jelszavával permanens kampányát folytatja. Kétségkívül, ha olyan korlátozást hoz, ami névleges és ténylegesen alig rontja a kereskedelmet, akkor a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad, bár Kína ezt nm feltétlenül látja majd így.
Észak-Korea
A Kínával szembeni bírálatokat az elnök akkor hagyta abba, amikor látszott, hogy Észak-Korea milyen veszélyt jelent, és abban bízott, hogy Kína jobb belátásra tudja téríteni a kis atomhatalmat. A Reutersnek nyilatkozó tisztviselő szerint az elnök esélyt adott Kínának, hogy tegyen valamit az ügyben, de nem tett eleget. Kína azt válaszolta, hogy véges az Észak-Koreára gyakorolt befolyása és mindent megtesz, amit tud, hogy nukleáris-, és rakétaprogramjának feladására ösztönözze szomszédját.
A tárgyalások közben folynak Trump tanácsadói és a kínai kormány között az Észak-Koreával kapcsolatos kérdésekben, de úgy tűnik, az elnök csodát várt Kínától. Az ilyen kedves vezetőket pedig, mint Kim Dzsong Un, nehéz eltántorítani szándékaiktól, kérdés, hogy egy teljes kínai tengeri és szárazföldi blokád segítene-e, ugyanakkor Kína többször jelezte, hogy nem áll módjában minden egyes cégnek megtiltani a kereskedelmet a szomszédos országgal.
A másik óriás
Trump közben a Fehér Házban fogadta az indiai miniszterelnököt, és szóba került, hogy az Egyesült Államok, India és Japán közös tengeri hadgyakorlatot szerveznek az Indiai-óceánon, egyúttal megköszönte Indiának, hogy csatlakozott az Észak-Korea elleni szankciókhoz. Kérdés, hat-e bárhogyan is Kínára, ha közben óriás szomszédját is bevonja Trump a dologba. A Koreai-félsziget ügyében mindenesetre nincs érdemi előrelépés, és az ügyet biztosan nem segíti, ha Kínával szemben türelmetlen az amerikai elnök, és a kereskedelmi korlátozások sem éppen hatnak ösztönzőleg.
Mégiscsak van eredmény
Időközben a Reuters különböző forrásokból arról értesült, hogy a CNPC kínai állami olajvállalat felfüggeszti az Észak-Koreába irányuló dízelolaj-, és benzinszállításokat, az indoklás szerint azért, mert fizetőképességi problémák merültek fel, az észak-koreai importőr egy ideje nem fizet a szállításokért. Tavaly Kína még 96 ezer tonna benzint és 45 ezer tonna dízelt szállított Phenjannak, a májusi adatok szerint már múlt hónapban erősen visszaesett a szállítások havi volumene, Észak-Koreában pedig a hiány miatt elszálltak az üzemanyagárak.
Úgy tűnik, a szankcióknak mégiscsak van hatása, csak ki kell várni, amíg azok ellehetetlenítik Észak-Koreát. Miután az ország exportja gátolva van (már Kína sem veszi át tőle fő exporttermékét, a szenet), így vélhetően egyre nagyobb valutahiány alakul ki, és az ország képtelen lesz bármit is importálni.
Nem túl hízelgő a véleményük. 
