Ami a legfeltűnőbb volt a beszéd kezdetétől, hogy Trump nem ordított, nem tirádákat adott elő, hanem beszélt. Ráadásul nem is volt ellenséges hallgatóságával, hanem együttműködést, egységet emlegetett republikánusokkal és demokratákkal egyaránt, sőt, ha mondhatjuk, támogatást kért. Ez végülis logikus, hisz egyedül az elnök nem tudja végigvinni programját, ha nincs mögötte a választott képviselő-testület, ez esetben a kongresszus támogatása.
Nem magasröptű
A BBC szerint olyan mondat is elhangzott, amire a középiskolai angoltanárok (már az amerikaiak) felvonhatták szemöldöküket, valahogy így hangzott: bátornak kell lennünk, hogy megosszuk az álmainkat, melyek kitöltik szívünket, a bátorságot, hogy kimutassuk a reményt, mely felkavarja lelkünket/lelkünkben kavarog, és elég magabiztosak legyünk, hogy ezeket az álmokat és reményeket megvalósítsuk. Kétségtelen, hogy Trump beszéde egyébként sem szokott túl magasröptű lenni, ami lehet szándékos is, hogy az alacsonyabb társadalmi rétegek szívéhez szóljon, bár mondjuk a kongresszusban jobb ötlet cizelláltabb nyelvezetet alkalmazni.
Egészségügy
Ami a témákat illeti, fontos szerepet kapott az egészségügy. Az elnök néhány mondat erejéig szidalmazta az elődje által kidolgozott, korábban biztosítás nélküliekre is kiterjedő, Obamacare-nek is nevezett rendszert, majd felvázolt egy elég bonyolult, nem teljesen összeálló szisztémát, hogy mit képzel el helyette. Végül ismét egy igen egyszerű zárás következett, kissé kampányszerű: minden, ami rossz az országunkban, az megjavítható, minden probléma megoldható, minden sérült család gyógyulást és reményt találhat.
Egyedül nem megy
Ezek után a tervezett elnöki költekezés következett: a védelmi kiadásokat 54 milliárd dollárral növelné, az infrastruktúra programra ezer milliárdot szánna. Ennek egy része magántőke lenne, tette hozzá az elnök (a demokraták korrupciót sejtenek), mindazonáltal a költségvetési hatás erőteljes lesz ilyen számok mellett. A finanszírozásról ugyanakkor nem esett szó, a szép, hosszú falról a mexikói határon annál inkább.
Közben elhangzottak az egységre való felhívások, mivel az elnöki rendeletek lehetőségeit Trump kimerítette, és a továbbiakban bármihez fog, szüksége lesz a törvényhozás hozzájárulására, esetenként nem csak saját pártja, hanem a demokraták támogatására is. Ezt egy újabb frázisban foglalta össze: a demokratáknak és a republikánusoknak össze kell fogni, egységesnek kell lenni Amerika és az amerikaiak érdekében.
Bevándorlás
Ami a bevándorlást illeti, a szokásos frázisok mellett megpróbált az ellenzék számára is elfogadhatóbb képet felvázolni: pozitívabb bevándorlási reformról beszélt, feltéve, hogy ezek nem veszélyeztetik az amerikaiak béreit, a nemzetbiztonságot, vagy a törvények tiszteletét és betartását. Ahogy mondta: ha a demokraták és a republikánusok az amerikai állampolgárok jólétét tartják szem előtt, akkor találhatnak megoldást a kérdésre. A nap korábbi részében a sajtónak háttérbeszélgetéseken azt nyilatkozta, hogy a már ott élő, de rendezetlen státuszú bevándorlók helyzetének normalizálására is sor kerülhet, ha nem követtek el bűncselekményt.
Ez a kongresszusi beszédben ugyan nem hangzott el, de a lehetőség ezáltal adott, hogy az elnök visszakozzon attól a korábbi elképzeléstől, hogy akár családtagokat is kitoloncoljanak rendezetlen helyzetük miatt. A BBC szerint a párbeszéd lehetősége megnyílt, de az egységről szóló gondolatok füstbe mehetnek, ha néhány dühös Twitter-bejegyzés követi őket, mint többször korábban. Amúgy is inkább illik az amerikai elnökhöz egy normál hangnemű beszéd, ami most a kongresszusban elhangzott, mint a rövid, de velős netes megnyilvánulások.
Csak a választási retorika része volt ez a szóvivő szerint.
