Nem lehet kellemes mostanában egy NATO-csúcstalálkozón részt venni, hisz biztosak lehetnek benne a résztvevők, hogy ha megjön az amerikai elnök, valami kellemetlenséggel indít. Arra felkészülhettek már, hogy végig kell hallgatniuk, hogy Amerika fizeti az európai védelem számláját, és hogy mindenki nyúljon szépen a zsebébe, de ezt most megelőzte egy sokkal keményebb beszólás, melyet Angela Merkelhez intézett Trump.
A beszólás
Ennek az volt a lényege, hogy szerinte Németország teljesen kiszolgáltatja magát Oroszországnak azzal, hogy közvetlen olajvezetéket építenek a két ország között a Balti-tenger alatt. Az időzítés már önmagában sem volt a legszerencsésebb, hisz Trump néhány nap múlva maga megy az orosz elnökhöz barátkozni, diplomáciai szempontból viszont kifejezetten kedvezőtlen bárkinek ilyet mondani, pláne egy szövetségesnek.
A válasz
Angela Merkel mindenesetre megtalálta a frappáns választ: miután ő annak idején kettéosztott országának abban a felében élt, ahol a Szovjetunió dirigált, pontosan tudja, mikor van valaki kiszolgáltatva Oroszországnak és mikor nincs, így el tudja dönteni, milyen politikát kell folytatnia, utalva diszkréten arra is, hogy ugyanolyan kiszolgáltatottságnak tűnik, ha a szövetséges nagyobb hatalom vezetője kioktatja országát.
Mint mondta: örül, hogy ma végre szabadságban és egyesülve él nemzete a Szövetségi Köztársaságban, ennek köszönhetően független politikát tud folytatni és független döntéseket tud hozni. A NATO ügyében is frappáns választ adott, miután persze megint elhangzott, hogy a NATO-tagállamok élősködnek Trumpon, kivéve Nagy-Britanniát, Görögországot, Lengyelországot és Észtországot, mivel ezek az országok GDP-jük két százalékát költik katonai célokra. Megemlítette Afganisztánt, ahol a német katonák jelen vannak, így amerikai érdeket védenek, hisz az ottani háborút Amerika indította 2001-ben, és azóta sem tud kivonulni.
Mekkora a kiszolgáltatottság?
Ezen a ponton fel is merül a kérdés, hogy Európa mennyire van rászorulva még az amerikai katonai védelemre, lassan 30 évvel a hidegháború befejezése után, ha már ez ennyire fájó pont Trumpnak? A szervezet a második világháború után jött létre, akkor a szövetségesből ellenséggé alakult Szovjetunió, és az általa felszabadított, majd meghódított és kommunista rendszerűvé alakított országok elleni védelem volt a cél.
Ez a hidegháború után értelmét vesztette, de nagyon hasznos volt a szövetség, amikor európai, vagy kvázi világrendőri feladatokat hajtott végre háborús övezetekben, sokszor tömeggyilkosságokat megelőzve, mint például Boszniában vagy Koszovóban, de ide tartozik Afganisztán egyensúlyban tartása is, vagy annak idején Kadhafi megbuktatása Líbiában, amiről ugyan megoszlanak a vélemények az utóhatások miatt, de tény, hogy a líbiai diktátor naponta követett el bűncselekményeket népe ellen.
Orosz békülés
2014-ben aztán maga a NATO követett át nem gondolt politikát, amikor mindenképpen megpróbálta Ukrajnában megdönteni az oroszbarát rendszert, és az országot a saját oldalára vonzani, ami kiváltotta a közvetlen orosz beavatkozást, és a viszony elmérgesedését. Azóta a NATO fő célja elvileg a régi: az Oroszország elleni védelem, csakhogy az ellentétek nem is olyan nagyok: a két oldal bármikor kibékülhet. Ráadásul ezt Trump vagy akár Merkel külön is megtehetik, sőt, a két oldal mintha állandóan attól tartana, hogy ez meg is történik.
Ha Európa rászánná magát a békülésre, akkor lecsökkenne az amerikai jelenlét szerepe, és nem lenne a továbbiakban zsarolási potenciál. Ezzel az eszközzel úgyis csak Trump él, a következő elnök, legkésőbb hat és fél év múlva, vélhetően ugyanolyan megfontolt lesz a szövetségi rendszer kérdésében, mint a korábbiak, és a világ, illetve Európa biztonságát nem fogja puszta üzleti kérdésnek tekinteni.
A keresletindex is visszaesett októberre. 
