Túl szép, hogy igaz legyen? Rossz viccnek tartják a Föld megmentésére hozott tervet

Edward J. Markey és Alexandria Ocasio-Cortez a Green New Deal-t bemutató sajtótájékoztatón. (Fotó: Getty)

Rendkívül ambiciózus tervet mutatott be csütörtökön az USA két demokrata politikusa: Alexandria Ocasio-Cortez, a párt - önmagát szocialistának valló - újonc kongresszusi képviselője és Edward J. Markey massachusettsi szenátor elővezette a Green New Dealt, mely átfogó megoldáscsomagot kíván nyújtani a klímaváltozásra, és egyúttal kikalapálná az amerikai társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket is.

A program egy több mint tíz évvel ezelőtti koncepció felmelegített és modernizált változata. A Green New Deal eredetileg a New York Times újságírójának fejéből pattant ki 2007-ben. Thomas L. Friedman a Timesban és a The New York Times Magazine-ban megjelent cikkpárosában Franklin D. Roosevelt New Deal-jére rímelő nevű programjával már akkor egy környezetbarátabb energiapolitika mellett érvelt, amikor még csak elméleti szinten léteztek azok a hőségrekord-döntögető nyarak és más extrém időjárási jelenségek, melyeket ma már a saját bőrünkön tapasztalunk. Koncepcióját akkor nem csak több környezetvédő csoportosulás vette át, hanem maga Barack Obama is, aki a klímavédő-egyenlőségteremtő célkitűzéseket 2008-as kampánya részévé tette, ám ezek a programpontok végül elsikkadtak, és a két kormányzati ciklusa alatt sem lett belőlük semmi.

Zöld terv, kék ambíció, piros gúny

A demokraták most tehát megint előhúzták a Green New Dealt, melynek lényege, hogy az USA-nak, a világ második legnagyobb károsanyag-kibocsátású országának 2030-ra 100 százalékban át kell állnia zéróemissziós energiaforrásokra, olyan munkaügyi programot kell bevezetni, ami tisztes megélhetést biztosító állást nyújt mindenkinek, aki dolgozni akar, valamint el kell indítani az alapjövedelmet és a mindenkinek hozzáférhető egészségügyi ellátást. És mindezt - legalábbis részben - a magasabb jövedelműek keményebb megadóztatásával finanszíroznák.

A tervezetet annak ambiciózussága miatt a republikánusok gúnyosan fogadták: bohóckodásnak és szocialista kívánságlistának titulálták. Még a demokrata párton belül sincs teljes egyetértés a dokumentum kapcsán, a Times egy, a helyzetre rálátó forrása szerint Nancy Pelosi házelnök nem is tervezi, hogy ebben a formában szavazásra terjessze a javaslat-csomagot.

Csak első látásra szélsőséges

A Green New Deal tervezete egyfelől valóban bátor, másfelől viszont több kényes témát látványosan nem érint. Ilyen az atomenergia kérdése: szénsemlegessége révén hiába jelent jó alternatívát a szénenergiával szemben, az általános közvélemény annyira ellenzi, hogy valószínűleg ezért nem akartak most a propagálásával foglalkozni. Abban a tekintetben viszont mégiscsak békülékenyebb a GND a téma kapcsán, hogy a tervezet egy korábbi verziójában még az atomenergia egy évtizeden belül való teljes kivezetéséről volt szó. Emellett a szöveg kellően rugalmasan fogalmaz ahhoz, hogy nagyon is nyitva hagyja az ajtót az atom előtt: a dokumentumban a "tiszta, megújuló és zéróemissziós" energiaforrásokra való átállásról van szó, és ebbe simán belefér az atomenergia is. Mert míg a hagyományosan zöldnek nevezett energiaforrások - vízenergia, napenergia, szélenergia - tiszták és megújulók, addig az atomenergia zéróemissziós. Első olvasásra ez csak szómágia, de a továbbiakban komoly jelentősége lehet.

A szénipar 100 százalékban való pokolra küldése is csak első látásra sarkalatos pontja a GND-nek. Az atomenergiához hasonlóan a levegőből való széndioxid-kivonás és széndioxid-tárolás kérdése sem merül fel benne expliciten (leszámítva a naturális megoldásokat, ld. fásítást), feltehetőleg azért, mert ezt a területet a Green New Deal-koncepció támogatói korábban kritizálták, mert megengedné a fosszilis tüzelőanyagok további használatát, hiszen ha megoldott a takarítás, akkor piszkolni is lehet. De a dokumentum a zéró üvegházgáz-kibocsátást tűzi ki célul - ami elméletben elérhető úgy is, hogy valamennyi fosszilistüzelő-használatot párosítunk szénmegkötő technológiákkal. Az sem épp a szén teljes kiátkozását mutatja, hogy a tervezet megfogalmazása szerint annyira kéne megszüntetni az egyes iparágakban a környezetszennyezést és az üvegházgáz-kibocsátást, "amennyire az csak technikailag megvalósítható" - ez pedig messze van a zéró széntoleranciától.

A GND része még az USA minden létező épületét passzívházzá fejleszteni, a járműveket klímasemlegessé tenni (megint csak "amennyire technológiailag megvalósítható"), kibővíteni és fejleszteni a nagysebességű vasutat úgy, hogy gyakorlatilag feleslegessé tegye a - magas emissziójú - légi közlekedést, és az így elképzelt infrastrukturális fejlesztésekkel új, "zöld" munkahelyek millióit megteremteni.

A tervezet további része már nem a klímaváltozás megfékezésével és az ipari reformokkal, hanem társadalmi kérdésekkel foglalkozik. Az őslakosok, a színesbőrű közösségek, a migránsok, az alacsony keresetűek, a nők, az idősek, a fiatalok, a fogyatékkal élők, a hajléktalanok és az iparilag elmaradott területeken élők védelmének szükségességét hangsúlyozza, valamint a szakszervezetek erősítése és a külföldre delegált munkahelyek az USA-ba való visszahozása szerepel még a programpontok között.

A lényegi része azonban a zöldítés. Ez várhatóan kemény vitákat szül majd, főleg persze azért, mert Donald Trump személyében olyan elnöke van az USA-nak, aki hol kamunak tartja a klímaváltozást, hol azt mondja, hisz benne, de a klíma majd úgyis visszaváltozik magától, hol pedig csak simán gúnyolódik a bolygó sorsát meghatározó jelenségen.

(New York Times, Vox)